Kisalföld logö

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 5°C | 16°C Még több cikk.

Búcsú Vincze Anna tanítónőtől

Lélekharangként kondult Szanyban a gyászhír: Vincze Anna tanítónő türelemmel viselt betegség után 90 éves korában elhunyt. Tovább kondul a lélekharang: „...akik ismerték és szerették..." De ki ne szerette volna őt?

A gyász könnyei soha nem könnyűek, különösen azoknak nem, akik szerették őt, akiket szeretett. A betegsége alatt féltőn gondoskodó családnak, a kollégáknak, a hajdanvolt tanítványoknak. Tanítványként és kollégaként gyászolom őt.

1946-ban érintett meg először szavaival, ragyogóan barna tekintetével az iskolakezdés pillanataiban, mint elsős kisdiákot. Hosszú éveken át láthattam tanítványként, később kollégaként, mégis a kedves, fiatal „tanító néni" képe él bennem ma is. Öltözködésével, viselkedésével is belesimult kisközségi környezetébe. Haját két gyönyörű varkocsba fonva járt közöttünk, szigorát szeretetbe csomagolva mozdult, beszélt. Most is érzem érintését, ahogy vezette tétova ujjaimat az iskolaillatú első füzetem ezervonalú útvesztőiben. A hangokat mesékbe, mozdulatokba öltöztetve segítette betűkké formálni. Ma is ismerek minden kézjelet.
Az állami szolgálat szülőfalujába, Szanyba szólította. Könnyezve búcsúztatta a kis falu, Vág minden lakója, szülők, diákok. Ma már tudom, példája is ösztönzött, hogy a pedagóguspályát válasszam.

Reménykedtem, hogy gyermekeimet is tanítja majd a betűvetés titkaira. Hálával nyugtázhatom, hogy megadatott. Mi, kollégák csendes csodálkozással figyeltük módszereit. Észrevétlenül tanultunk tőle.

Pedagóguspályáján soha nem várt kihívást, nem akart megfelelni divatos elvárásoknak. Neveltetéséből adódó szerénységgel átitatott lénye ösztönözte, hogy alkalmazza tanult tudását. Évtizedekig egyedül élt, de soha nem volt magányos. Szerető nagycsalád, kollégák, tanítványok vették körül. Bármit tett másokért, soha nem áldozatnak érezte, mert tudta, hitte, ha áldozatot hozunk valakiért, abban a „valaki" a fontos.
A közösségi tudatba – talán önvigasztalásul – beivódott, hogy a halál a csend, a béke, a nyugalom otthona. Ezért marad közöttünk továbbra is, mert élete is ilyen volt és reménykedhetünk, hogy az Örökkévaló a mennyei hazában is ezzel jutalmazza. Nyugodj békében, Drága Tanító Néni!

Töreki Imre, Szany
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tánccal őrzik a hagyományt

Tíz éve alakult meg a kapuvári néptánciskola, mely fennállása alatt megháromszorozta az oda járó gyermekek létszámát. Tovább olvasom