Kisalföld logö

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 3°C | 16°C Még több cikk.

Baltával vágta le saját ujját

Sobor - A 69 éves sobori Molnár Imréné szerencsésnek mondhatja magát, mert négy gyermeke közül a legidősebb, Ernő fia vele él. Nemrég azonban se őrangyala, se Ernő nem állt mögötte... Minek is akart gyújtóst vágni!
Sobor legszélsőbb utcája a Petőfi, kelet felől a Rába töltése határolja, az egy sor ház másik oldalán a Rába valamikori medre húzódik. Benne víz helyett most túlcsorduló zöld növényi élet. Mint egy csodás liget, hosszában a házak előtt, ezért aztán a Petőfi utca házait teljességgel elszigeteli a település többi részétől. A folyó hagyta hordalékban óriási nyárfák nőttek valamikor, de néhány éve egy csúnya nyári zivatarban egy meglazult gyökerű példány kifordult a földből, ráborult egy ház tetejére, szerencse, hogy nem tett kárt benne. Megelőzve a későbbieket, a nyárakat kivágták, ám nélkülük is csodaszép ez az utca, madarak csivitelésétől hangos. Ebben az utcában érte Molnár Imrénét, született Varga Idát ahogy ő mondja, a buta baleset.

"Maga az a jó ember?"
- Gyújtóst vágtam, vagy inkább akartam vágni. Magasra emeltem a fejszét, hogy rá tudjak csapni az akáci fára, egy göcsört volt rajta, a fa elcsúszott, a kezem meg ott volt alatta. Már csak azt láttam, hogy a bal kezem mutatóujját lecsaptam. Csak a bőr tartotta, dőlt a vérem. Ernő fiamért kiabáltam. Még szerencsém, hogy otthon volt. Kötözte, de nem akart elállni a vérzés. Átkötötte, aztán újra, mindig átütött a kötésen. Azonnal hívtuk a mentőt - mesélte Ida néni. - Fájt erősen, de mindvégig magamnál voltam, és tudtam, hogy most egy ujjal kevesebbem van. Nagyon bíztam benne, tudnak még rajtam segíteni. Szirénázva vitt a mentő a győri nagy kórházba. No, ott aztán azonnal elaltattak. Attól kezdve nem emlékszem semmire. Mikor még kókadtan, azt se tudva, hol vagyok, eszmélni kezdtem, a drága jó Palkovits doktor úr nézett rám. Maga az a jó ember, aki visszavarrta az ujjamat? Bólintott és mosolyogva kérdezett vissza: Molnár néni, idénre vágta a gyújtóst, vagy már jövőre? Finom ember ő, meg a nővérek is az osztályon. Mondtam is Palkovits doktornak, ha sok ilyen ember lenne, jobb lenne a világ.

Behajlítjuk, vissza, nyújtjuk Soboron, a Petőfi utcai házban beszélgettünk. A portán nem látszik, hogy nélkülözni volt kénytelen a háziasszony gondoskodását egy ideig. Rend, tisztaság, minden a helyén. Kint a nagy udvaron, a ház folytatásában ólak, kamrák, az erdőből kitermelt akácfa rönkök katonás sorban. Minden arról árulkodik, hogy van gazda, jó a gazda. Molnárné, Ernő fiát dicséri, mint ahogy az is, ami a benti rendet illeti. Nemcsak mert kímélni akarja az anyját, a két botra szoruló asszony egyébként sem győzné. Akkor se tudta, mielőtt a baj érte. Ernő egyelőre egyedül maradt, a valamikori vagongyári szerszámüzemi marós a maga lábára állt, otthon gazdálkodik harmincegynéhány hektáron. Nyugodt ember, türelmes, leginkább édesanyjához. A kisbaltát, ami végül a bajt okozta, ő csinálta. Ha valami, ez bosszanthatná.
- Jaj, ne kínozzon kedvesem! - ezt már Molnárné mondja vendégének.
Nevezetesen a fiatal Nagy Erikának. Gyógytornász, Csornáról Ida néni kedvéért autózott el, ez az első foglalkozása az ujjvisszavarrt asszonnyal. - Behajlítjuk, vissza, nyújtjuk - mondja, páciensének folynak a könnyei. Fáj a megtornásztatott ujja, de hát ez az ára, és a feltétele is egyben, hogy a visszavarrás után majd érezni is tudjon vele, használni is tudja a mutatóujját.

Fotó: Szük Ödön
Fotó: Szük Ödön

Új lesz az ujj
- Édesanyámnak voltak ilyen görbe ujjai - mondja Molnárné. De hát ezekkel az ujjakkal, mint később elmeséli, tudott fogni. A helyi szövetkezetben dolgozott valamikor, dobálta a huszonöt literes tejeskannákat. Sokféle munkája volt. Néhány éve azonban agyi infarktusa lett, Sopronban kezelték, már két botra szorul. Nagy bánata, s ezért is sírt a gyógytornásznak, mert eszébe jutott, hogy nemrég negyven évesen veszítette el István fiát. Három nap alatt ment el. Először hazaküldték a kórházból, valamilyen kenőccsel, sőt másodszor is valamilyen másik gyógyszert felírva, aztán harmadnap otthon meghalt. Úgy, hogy előtte nem tudták, bármi baja is lett volna.
Amikor vége az ujjak tornásztatásának Nagy Erika elköszön. Megy még tizenegyszer, ha kell többször. Működni fog az az ujj, érezni is fog vele, olyan lesz, mint az új. Molnár Imréné vendégei már most is olyannak látták.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Veterántalálkozó

Bősárkány - Tizennegyedik alkalommal rendezik meg a II. világháborúban részt vett rábaközi veteránok… Tovább olvasom