Kisalföld logö

2017. 08. 24. csütörtök - Bertalan 13°C | 27°C Még több cikk.

Az Endrődy lányok álmát kőangyal őrzi

Pásztori régi, ma már nem használt temetőinek történetét mesélte el a Kisalföldnek a hetvenkilenc esztendős Kiss Lajos.
A Rábaköz számos településén találunk ma már nem használt, de régi állapotában megőrzött sírkerteket. Szilban a kistatai, illetve Sopronnémetiben és Pásztoriban is van ilyen temető. Utóbbiban kettő is, aminek oka, hogy régen a település két községből állt. A régiek pedig ragaszkodtak hozzá, hogy hamvaik saját községükben nyugodjanak.
A hetvenkilenc esztendős Kiss Lajos tősgyökeres „felső-pásztori". Ősei is e településrész öreg temetőjében nyugszanak. A Kisalföld arra kérte Lajos bácsit, idézze fel emlékeit a régi világról.

A nemesközség és a zsellérfalu

– A felsőfalu volt a község ősi része, úgy is mondták, nemesközség, a másikat zsellérfaluként emlegették – beszélt a nagyszüleitől hallottakról Lajos bácsi, aki ötven évig volt a falu kántora. – Nemcsak a településrészeket különböztették meg őseink, hanem a temetőkben a vallásokat is. Ma is jól látszik a megkopott sírkövekből, hogy az első részében a katolikusok, hátrébb az evangélikusok temetkeztek. Érdekes viszont, hogy a haranglábuk közös volt.

A felső-pásztori temetőben ma is áll – igaz, megcsonkítva – a nagykereszt. Rajta a felirat és az évszám nem olvasható, csak annyi: Felső-Pásztori. Kiss Lajos bácsi emlékei szerint ott 1965-ben temettek utoljára. Így az ő nagyanyját is, aki 1966-ban halt meg, már az időközben kialakított és ma is használt újtemetőben helyezték örök nyugalomra. A sírkert megkopott kövének többségén az Endrődy név olvasható. Lajos bácsi szerint akkoriban „a fél falu ezt a nevet viselte". Kalauzunk arra is emlékszik, hogy a család tagjai, ha elköltöztek is a faluból, meghagyták, hogy a felső temetőben búcsúztassák őket. Mikor az új sírkertet megnyitották, többen is exhumáltatták szeretteik maradványait és ott helyeztették el.

„ Menekült volt szegény"

Miközben a temető sírköveit nézegetjük, Lajos bácsi egy halomra mutat és mesélni kezd.

– Egy fiatal lányt temettek ide, az oroszok akasztották fel, mikor a front ideért. Hogy miért, mit követett el ellenük, nem tudni, sosem derült ki. Menekült lány volt szegény, Nagyváradról jött és Nagy Jenőéknél lakott, ők fogadták be. De itt vannak a Pethők és Szellék sírjai is. Én a Szelle öregkisasszonyokra emlékszem szeretettel. Gyerekkoromban sokszor mentünk hozzájuk a nekik rokon gyerekekkel és ilyenkor mindig kaptunk vajas-lekváros kenyeret, ami akkoriban nagy szenzáció volt.
Érdekessége még a felső temetőnek egy sírhant, a fakereszten rövid jelzés: Hősök, 1945. Lajos bácsitól megtudjuk, hogy egy magyar és több német katonát temettek oda a háború alatt. Később a német harcosok csontjait felszedették és elvitték Pásztoriból. A magyar hős viszont ma is ott nyugszik, „sokáig a csákója is a kereszten volt, nem bántotta senki".

„ Pk az Endrődy-kislányok"

Az egykori Alsó-Pásztori régi temetője kisebb területen fekszik, a sírkövek sűrűbben állnak. A nevek azonban nem változtak, jórészt az Endrődy-ek pihennek ott is. A háromévesen elhunyt Endrődy Annuska és a kétesztendős Endrődy Mariska álmát szoborangyal vigyázza: „Pk az Endrődy-kislányok." Az alsó-temetőben van Müller István missziós testvér sírja is, aki 1958-ban halt meg. Róla is szól történet.

– 1936-ban jött a szerzetesrend a faluba és az 1950-es feloszlatásukig voltak itt. Akkor egy kivételével mind elmentek Pásztoriból, Müller István maradt itt – mondja Lajos bácsi. – Cipész volt a mestersége, sok kiscipőt megcsinált a gyerekeknek, fillérekért, órabérben dolgozott. A helyiek szerették és tisztelték, ő volt a harangozónk és a sekrestyésünk is. Mindenki kedvelte a faluban, megsirattuk, amikor meghalt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A kitelepítettekre emlékeztek

A Győrsövényházról 1946 májusában kitelepített félezer németre emlékeztek a helybeliek a hétvégén. Az évfordulója alkalmából megrendezett eseményre megteltek a padsorok. Elhangzott: a fiatalok felelőssége, hogy a szomorú történet ne merüljön feledésbe – és ne ismétlődhessen meg. A családokat, barátátokat szétszakító tragédiának tudható be, hogy már csak kevesen tudnak németül a faluban. Tovább olvasom