Kisalföld logö

2017. 02. 22. szerda - Gerzson 3°C | 12°C Még több cikk.

Az egész család besegített

A bogyoszlói Szabó József, Jóska bácsi nyolcvannyolc éves, harminc éve, hogy nyugdíjba ment.
A bogyoszlói Szabó József, Jóska bácsi nyolcvannyolc éves, harminc éve, hogy nyugdíjba ment. Előtte tíz évig postásként dolgozott a faluban. „A hatvanas években lettem postás. A feleségem keresztapja is az volt. Amikor nyugdíjazták, azt mondta nekem, ez a legszebb hivatás" – emlékezett.

Így aztán Jóska bácsi – rokoni alapon – a levélhordás mellett döntött, bár felesége, Mariska néni szerint ez kevés lett volna férje meggyőzéséhez.
– Akkoriban a postások lovas szekérrel járták a környéket, a férjem meg igen szerette a lovakat. A keresztapám azt mondta neki, ha beáll postásnak, a lovat is megkapja. Így egyezett bele, annak ellenére, hogy a mezei munkát és a fadöntést sokkal jobban szerette. Kezdetben kocsiposta volt a faluban. A lóért igen keveset fizettek, annak is a felét lefogták útfenntartási, útkoptatási díjként. Ha a téesz nem segít lucernával, nem is tudtuk volna etetni a jószágot. Csak azért tartottuk, hogy a falunak postája legyen – mondta Mariska néni.

Később Szabó József a vállalattól kapott biciklivel járta a házakat, két-három szatyorral felszerelkezve, mert eleinte még „céges" táskája sem volt. Akkoriban még kék színű posztóruhát és ugyancsak kék sapkát viseltek. Esőkabátot nem kaptak, csak egy pelerint – ujjatlan, bő körgallér –, ami szintén posztóból készült.

Feladatuk volt akkortájt a leveleken kívül az újságok kihordása is, tőlük lehetett lottót, bélyeget és képeslapot venni, de a tévé és rádió díját is ők szedték be.
A szakmával az évek során az egész család kapcsolatba került. Szünidőben a gyerekek is segítettek kihordani az újságokat és a leveleket, hogy édesapjuk minél előbb mehessen a mezőre. Mariska néni eredetileg a gazdaságban dolgozott.

– A munkámat elvégeztem reggel nyolcig, aztán mentem segíteni az uramnak, de a postán is sokszor helyettesítettem a vezetőt. Nem tanultam én ezt a mesterséget, csak ellestem a dolgokat, de olyan jól, hogy még a szanyi posta vezetését is rám akarták bízni.
Jóska bácsi szerint abban az időben nem volt hétvége, meg ünnepnap. Szombaton és vasárnap is ki kellett vinni az újságot és a táviratot.
– De nem ám csak a faluba, hanem még Potyondra is, mert ott nem fogadtak vasárnap táviratot – vette át a szót Mariska néni. – Egy téli vasárnap oda kellett kibicikliznem. Esett a hó, többször is elestem a jégen, de menni kellett, mert ez volt a feladat.
– Közös családi ebédünk szinte sohasem volt. Még az egyik lányunk esküvőjének napján is dolgoznunk kellett – emlékezett vissza Szabó József.

Jóska bácsit víg kedélye miatt nagyon szerették a falubeliek, énekszaváról mindig lehetett tudni, hogy közeledik a postás. Egy iparművész még fafaragást is készített róla: az első gyes átadását örökítette meg.

Szabó József végül megjegyezte: – Ma ugyan bizonyos szempontból könnyebb a postások helyzete, mint hajdanán volt, de akkoriban legalább nem kellett attól tartani, hogy megtámadnak minket.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Útépítésekről, iskolai ügyekről döntöttek

Intézményirányítói társulást köt a csornai és a pásztori önkormányzat. Szerződésük szeptember elsején lép életbe, mely szerint a Széchenyi István Általános Iskola fogadja a vidékről érkező gyerekeket. A községből bejáró tanulók minden kedvezményben részesülnek, amit a helyiek is igénybe vehetnek. Lehetőségük lesz kedvezményes nyári táborozásra Tovább olvasom