Kisalföld logö

2018. 02. 19. hétfő - Zsuzsanna -5°C | 4°C Még több cikk.

Az ecset és a hegedű lett a társa

Több mint hatvan éve annak, hogy a most 77 éves csornai Kóczán Imre festőecsetet vett a kezébe.
Nem sokkal később a hegedűvel kezdett ismerkedni, s mindkét „eszközzel" olyan szoros barátságot kötött, hogy máig sem tud tartósan meglenni nélkülük.

– Csorna és Dör között egy Sándorháza nevű tanyán laktam a szüleimmel – idézte fel a múltat. – Egyedüli gyerek voltam, s a tanyán barátok híján bizony gyakran unatkoztam. Ezért elkezdtem rajzolgatni, később festegetni. Egyre jobban megkedveltem ezt a fajta időtöltést. A hegedű pedig akkor került „képbe", amikor az 1940-es évek elején a nagybátyám bevonult katonának és azt mondta, hogy mire leszerel, tanuljak meg hegedülni. Szófogadó fiú lévén eleget tettem a kérésnek és a nagybátyám hangszerén a magam módján megtanultam muzsikálni.
Kóczán Imre nagy vágya az volt, hogy a festészetet művészi szinten folytathassa. Ezért az 1950-es évtized elején szeretett volna főiskolára menni, ám édesapja betegsége miatt erre nem kerülhetett sor.

– Nem hagyhattam el a szüleimet, hiszen dolgozni kellett, sajnos nem volt lehetőség a tanulásra, pedig a Csornáról elszármazott, Sopronban élő festőművész, Rázó József is biztatott annak idején – jegyezte meg kissé keserűen. Így aztán a tudását autodidakta módon, önképzéssel próbálta bővíteni. Szakkönyveket vásárolt, igyekezett minél többet megtudni a számára oly kedves festészetről. Szintén a könyveken keresztül ismerkedett a legnagyobb művészekkel, munkásságukkal.
Ma is gyakran olvasgatja az alkotóművészettel foglalkozó írásokat. A tájképfestést különösen kedveli, de nem idegen tőle a portré vagy a csendélet sem.

– Annak idején, miután beköltöztünk Csornára, sok minden megváltozott mind a festészettel, mind a zenével kapcsolatban – emlékezett –, nagyobb lehetőségek nyíltak arra, hogy az ember megmutassa, hogy mit tud. Több kiállításon is részt vehettem az elmúlt időszakban, elsősorban a rábaköziek látták a munkáimat. Eddig többek között Csorna, Kapuvár, Bogyoszló, Egyed közönsége ismerkedett az alkotásaimmal.

– De kitárult előttem a Rábaköz zenészként is. Kitűnő társakra leltem, zenekart alakítottunk és jártuk a térséget. Sok-sok bált, lakodalmat végigmuzsikáltunk. Azt húztuk, amit rendeltek, mindig szem előtt tartva az íratlan szabályt: aki fizet, az parancsol. Mindeközben pedig a munkahelyen is helyt kellett állni. Jó ideig Győrben a vagongyárban, majd az autójavítóban dolgoztam, később hazatértem Csornára a Mezőgéphez, nyugdíjazásomig ott tevékenykedtem.

Ma már pihen a vonó, csak az ecset dolgozik néha, hisz Kóczán Imre egészsége sem a régi. Szerinte a bálokban, lakodalmakban úgysem igénylik a hegedűt manapság. A festőállvány viszont a helyén áll, az ecsetek is készenlétben. Az alkotót várják.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csak tavaszra készül el a csornai emlékmű

A Csornai Korona Polgári Együttműködési Egyesület tagjai úgy döntöttek, hogy az 1956-os forradalom… Tovább olvasom