Kisalföld logö

2017. 09. 23. szombat - Tekla 9°C | 18°C Még több cikk.

Angyali üdvözlet magnókazettáról

Régmúlt idők karácsonyait elevenítette fel a Kisalföld kérésére az edvei Hajdú László és felesége.
Mióta lányuk fiatalon maghalt, nem állít karácsonyfát az edvei Hajdú László és felesége. Egy szerényen feldíszített, vázába állított fenyőág jelzi a faluszéli házban, hogy a kis Jézus születését várják. Laci bácsi és Bözsi néni vállát is nyolcvanöt esztendő öröme és bánata terheli. Szenteste is ketten lesznek, illetve Amerikában élő dédunokájuk lesz még velük – magnókazettáról. A négyéves kislány karácsonyi dalokat énekel a távolból, az idős házaspárnak ő hozza el az angyali üdvözletet. Laci bácsit és Bözsi nénit arra kértük, idézzék fel a régi karácsonyokat.

Kockacukor, aranydió, alma

– Gyerekkorunkban nagy volt a szegénység, az ünnepek külsőségeikben nem voltak ennyire szépek, mint most – mereng a múlton Bözsi néni.

– Kilencen voltunk testvérek, de nekünk a selyempapírba csomagolt kockacukor, az aranyfüsttel bevont dió, egy-egy alma éppen akkora örömet okozott, mint a mostani gyerekeknek a drága ajándék.
– Nagyszüleimmel együtt laktunk – idézi fel nyolc évtizedes emlékeit Hajdú László is. – Angyalka hozta mindig a karácsonyfát, és mikor nagyobbacska lettem, álmélkodva ismertem fel benne Giczi Örzse nénémet. Szenteste sohasem hagytuk ki az éjféli misét, öreg-fiatal, mind együtt mentünk a falu templomába. Az adventi időszakban a hajnali könyörgésekre is eljártunk, a gyerekeknek ez kötelező volt. Papunk nem volt, a kántortanító tartotta a miséket.

Elragadta a Rába

Laci bácsi és Bözsi néni 1946-ban kötötték össze életüket, mindjárt a második közös karácsonyra, 1947. december 23-ra megérkezett első kislányuk. Pt még egy fiú és egy kislány követte. Örömteli, boldog karácsonyesték következtek, közben házukat is bővítették. Kisebbik lányukat azonban tízévesen elvesztették, a Rába ragadta magával, a folyóban lelte halálát. Azóta a karácsonyok emlékezéssel, szomorúan telnek a barátságos, rengeteg fényképpel díszített edvei otthonban.
– Karácsonyfát sem állítunk, csak egy ágat teszünk a vázába – mondja Bözsi néni. – Nehéz, fájdalmas ünnep ez nekünk, mert kislányuk nem lehet velünk. Karácsony másnap élénkül fel az életünk, mert Győrben élő fiunkat várjuk haza a családjával, unokánkkal. Ünnepi ebédet is készítek, bár mióta nehezen mozgok, csak valami egyszerűt. Amerikában lakó lányunk és családja fényképeken lesz mellettünk és egy magnókazettán a kicsi dédunokánk.
Bözsi néni indítja a magnót és a négyéves kislány tiszta magyarsággal énekli: Jézus ágyán nincsen paplan..., Kiskarácsony, nagykarácsony..., majd a távolból kiáltja: „Boldog karácsonyt, dédipapa és dédimama!"
– Nagy örömet jelent ez nekünk, mert igaz, hogy ritkán látjuk csak őket, de azért így velünk vannak ők is karácsonykor – jegyzi meg csendesen az asszony, aztán ismét régi idők emlékeit porolja le.

Kamrátokba sok jót...

– Régen adventkor „szent családot jártak" az asszonyok, azaz szállást kerestek a szent családnak, ez ősi hagyományunk volt. Énekeltek, imádkoztak. Mi, gyerekek újévkor jártunk köszönteni az ismerős házakhoz, ma is tudom a verset, amit elmondtunk: „Kamrátokba sok jót, szívetekbe békét..."
– Mi meg éppen karácsony előtt jártuk a falut, köszöntöttünk, pásztorjátékot játszottunk. Jól-

esett a szívünknek, amikor diót, almát, kalácsot kaptunk viszonzásul, pláne, hogyha néhány fillér is került – teszi hozzá Laci bácsi.
Hajdú Laci bácsi és felesége arra a kérdésre, hogy mit kívánnának karácsonyra és az új évre, csendesen mondják: sok jót, szerencsét, de legfőképpen egészséget.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csornán megállt a forgalom

Nemrég megint jókora felfordulást okozott, hogy ismételten és sokadszorra leállt a forgalom Csornán.… Tovább olvasom