Kisalföld logö

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 4°C | 11°C Még több cikk.

Áldozópapként is közösségben az új premontreiek

Csorna - Már gyerekként vonzódott a papi hivatáshoz az a három fiatal premontrei szerzetes, akiket a közelmúltban szenteltek áldozópappá Csornán.
Jeles esemény helyszíne volt a minap Csornán a premontrei apátsági templom, ahol Várszegi Asztrik püspök-főapát áldozópappá szentelte Szár Gyula Gergely, Hancz Gábor Tamás és Száraz Krisztián Dávid diakónusokat. Az új papokkal az apátsági épület egyik társalgójában beszélgettünk.

– Mikor éreztek először vonzalmat a papi hivatás iránt?

Gergely: – Nagycsoportos óvodásként – amikor a nagymamával templomba jártunk – már mondtam, hogy pap leszek. Akkor ezen csodálkoztak és nem is örültek neki, hisz a kommunizmus utolsó évtizedében jártunk. A rendszerváltás idején viszont már híre-hamva sem volt ennek az elképzelésnek, de később azért vissza-visszatért a gondolat. Ugyanakkor kedveltem a biológiát, az állatokat, ezért mezőgazdasági szakközépiskolában, majd az agráregyetemen tanultam tovább. Utolsó éves egyetemista koromban újból úgy éreztem, hogy mégis vonzó számomra a papi hivatás. Végül döntöttem, s erről tájékoztattam a hozzám legközelebb állókat, és 2003-ban, közvetlenül húsvét előtt jelentkeztem a rendbe.

Tamás: – Édesanyám Csopakon, a plébánián dolgozott, így állandóan egyházközelben voltam, rendszeresen ministráltam. A nagyanyám volt az első, aki arról beszélt, hogy milyen jól tenném, ha pap lennék. Ezt nyomban visszautasítottam, mivel túlságosan tetszettek a lányok. Aztán bencés gimnazistaként második-harmadikban vetődött fel bennem, hogy milyen lenne papnak, szerzetesnek állni. A középiskola után Budapestre, az ELTE bölcsészkarára kerültem, ahol nem éreztem jól magam. Végül 2003 húsvétja után kerültem ide, a rendhez.

Dávid: – Minden hivatás a nagyszülőktől indul, az én esetemben is így történt. A szüleim dolgoztak, s engem a nagyanyám nevelt, mindennap vele jártunk templomba. Hat-hét éves koromban úgy éreztem, jó lenne az oltár mögött állni. A szüleim viszont azt mondták, hogy a papságból nem lehet megélni, keressek valami értelmes munkahelyet. Miután befejeztem a középiskolát, sokáig gondolkodtam, mit tegyek. Közben elkezdtem a műszaki egyetemet, de egy év után rájöttem, hogy ez nem nekem való. Nálunk két rend volt, a premontrei és a domonkos.

Elkezdtem ismerkedni velük s a premontreiek mellett döntöttem. 2002-ben öltöztem be Jászóváron és onnan jöttem át 2005-ben Csornára.

– Miért a szerzetességet választották, nem az egyházmegyés papságot?

Gergely: – Ma már az egyházmegyés papok is vágynak arra, hogy több időt töltsenek a közösségben. De bármelyik hivatást űzi is valaki, azokkal érti meg magát legjobban, akikkel azonos területen tevékenykedik. A papok még inkább így vannak. Egy közösség támogatja a tagjait. A lényeg, hogy azért lettem szerzetes, mert a Jóisten erre hívott meg.

Tamás: – A közösség megtartja az embereket. Jó, ha van egy lelki bázis, ahová haza tudunk jönni. Ennek az életformának ez a lényege.

Dávid: – Én nem akartam egyedül lenni. Nálunk közösségi élet van. Egyházmegyés papként az ember karácsonykor elmond öt-hat misét, utána betoppan a plébániára és azt tapasztalja, hogy nincs ott senki. Nincs család, nincsenek rokonok, nincsenek barátok. Mi közösen, családias hangulatban ünnepeljük a karácsonyt, megajándékozzuk egymást. Igyekszünk olyan közösséget kialakítani, amely tükrözi az ősegyház, az apostolok közösségét.

– Immár felszentelt papként hogyan emlékeznek a hivatásra való felkészülés, a tanulás időszakára?

Gergely: – Huszonhat évesen ültem vissza az iskolapadba, ami nem nevezhető kellemesnek egy diploma megszerzése után. Budapesten, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tanultunk. Ez a szerzetesrendek közös teológiai főiskolája. Velünk együtt tanultak a hitoktatók és a lelkipásztori kisegítők, így közelebb lehettünk a civilekhez. Olyan helyen laktunk, ahol a tanulásra is volt idő, meg arra is, hogy közösségi életet éljünk.

Tamás: – Bár szerettem a teológiát – az ismeretanyag valóban szemnyitogató volt –, mellette az ELTE-n is tanultam. Korábban az ember élt a gyanúval, hogy az egyház beporosodott, régies nézeteit vallja, a modern filozófia és pszichológia már rég lekörözte. Kiderült, hogy ez egyáltalán nincs így, előbb tudták a tanításért felelős egyháziak az összes ismeretanyagot, mint az a különböző tudományokban népszerű lett. Jó volt, hogy a világiakkal együtt lehettünk.

Dávid: – Én is a világiakkal való kapcsolatot tudom kiemelni. Ez tényleg tetszett.

– Hogyan tovább lelkipásztorként, szerzetesként?

Gergely: – A feladatunk a lelkipásztori munka, valamint a tanítás, nevelés. Az apátsági templomon kívül van néhány templom, ahol mi látjuk el a lelkipásztori munkát. Azonkívül a szombathelyi gimnáziumunkban – ahol több mint ötszázötvenen tanulnak – a diákok lelkipásztori ellátása, lelki vezetése is a feladataink közé tartozik. Fontosnak tartom, hogy Csornán az apátság, Szombathelyen a gimnázium egyfajta kulturális és lelki központ legyen.

Tamás: – Nekem még bő másfél évem van az ELTE-n, így csak hétvégeken jövök haza, s akkor várhatóan vasárnap kapok misézési lehetőséget.

Dávid: – Mivel Tamás az egyetemen lesz, Gergellyel ketten maradunk, vélhetően az apátságnál és a szombathelyi gimnáziumban kapunk feladatot.

Névjegyek

Szár Gyula Gergely
premontrei szerzetes, áldozópap. Születési év, hely: 1978, Csorna. Iskolái: mezőgazdasági szakközépiskola, agrártudományi egyetem.

Hancz Gábor Tamás premontrei szerzetes, áldozópap. Születési év, hely: 1983, Veszprém. Iskolái: bencés gimnázium, ELTE.

Száraz Krisztián Dávid premontrei szerzetes áldozópap. Születési év, hely: 1979 Királyhelmec (Felvidék). Iskolái: közlekedési szakközépiskola, két év a műszaki egyetemen.

Olvasóink írták

  • 1. BZH 2008. július 23. 17:29
    „Szivbol gratulalok az ujonnan folszentelt Praemontrei Atyaknak. Mikor a Rendet feloszlattak azt hiszem senki nem gondolta Csornan, hogy a Feher Papok ide megegyszer visszaterjenek. A jo Isten utjai tervei kiszamithatatlanok de most tudjuk, hogy a Praemontrei Rend ujjaszuketese Csornan a terveiben volt. Ezert halat adunk.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Rábaköz öröksége harmadszor

Kapuvár - Felvidéki, erdélyi és hazai tánccsoportok részvételével harmadszor rendeznek nemzetközi… Tovább olvasom