Kisalföld logö

2017. 10. 21. szombat - Orsolya 9°C | 16°C Még több cikk.

Aki még sohasem hazudott

Hövej - Szinte egész életét szülőfalujában élte le a nyolcvannégy éves höveji Nyikos Gyula. Szavát, véleményét máig mérvadónak tartják a faluban. Gyula bácsi szerint azért, mert még sosem hazudott, „nem tanították meg rá".
Saját – kilencszáz öles – kertjét rendezi ma a nyolcvannégy éves Nyikos Gyula. Munka és igazmondás kíséri életét.

– Már a szüleim, sőt, a nagyszüleim is azon a telken éltek, ahol jelenleg is lakom, persze a ház azóta már át lett építve – mondta Gyula bácsi. A szüleitől többek közt a föld és a gazdálkodás szeretetét is örökölte. Elbeszélése szerint a hét testvérből négyen elmentek rendőrnek, családja mellett ő hatodikként a földművelést választotta. – Édesapám amennyire szeretett a saját tizenhat holdján gazdálkodni, ’56-os halála után nem érhette meg azt a szégyent, amikor 1958–59 körül a földünket és az állatainkat be kellett vinnünk az „alakuló" szövetkezetbe – mesélte Gyula bácsi. Fiatalemberként nem örült a „téeszcsének", de nem nagyon tudtak mást csinálni. – Volt egy falubeli, aki elsőre nem lépett be, hát nem engedték be Kapuvárra a fáját elrendezni – mesélte Gyula bácsi. – Még szerencse, hogy legalább egy tehenünket meghagyták – mondta.

A szövetkezetben egészen nyugdíjazásáig az állatok mellett dolgozott, sőt, még ráhúzott négy évet a korhatár elérése után is.

– Nem féltem a munkától, néha tizenhat-tizenhét vagon gabonát vittünk fel a padlásra, amikor nyugdíj előtt valamivel könnyítettek a beosztásomon, akkor is megfogtam a munka „boldogabbik végét" – mondta. A helyi szövetkezet alakulásától egészen a rendszerváltás előtti felbomlásáig („akkoriban aztán vittek ám mindent" – vetette közbe) dolgozott egy helyen.

Nyugdíjasként zöldséget, kukoricát termeszt kertjében, de ültetett az udvar végében fákat is. – Ma sem kell paprikáért vagy paradicsomért a piacra mennem, bár az ebédemet helybe hozzák – mesélt mindennapjairól. Példásan gondot visel környezetére. Rokonai látogatják hétvégente. Hétköznap be-betér barátaihoz egy kis poharazgatásra, eszmecserére. A falu ma is ad Gyula bácsi véleményére. – Nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt a bizalmat, én csak olvasgatok (két országos napilapot) esténként, meg a híradót is megnézem – mondta. Hozzátette, bárkivel is beszélget, egy dolog elmondható: „sosem hazudtam még életemben, nem tanítottak meg rá". Napjaink közéletéről lesújtó véleménye van: „A belpolitikát megutáltatták velem, nem igaz, hogy nem tudnak egymással beszélni a politikusok, ezt a falubeliektől még sosem tapasztaltam. A fiatalok túl sokat akarnak egyszerre, ahelyett, hogy becsületes munkával teremtenének boldog családi életet, csak kölcsönökbe verik magukat, aztán a visszafizetésre rámegy a család."

Nyikos Gyula 1955-ben nősült. A szemközt lakó Tóth Ilonával negyvenöt évig éltek boldog házasságban, egészen felesége hat évvel ezelőtti haláláig. Élettapasztalatára, tudására ma is szükség van Hövejen. „Legutóbb a höveji határ elnevezéseit mondtam el a helytörténeti gyűjtőknek" – mesélte.

Turbók Attila

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Akadálymentesített kisbusz a máltaiaknak

Csorna - A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Csornai Támogató Szolgálata 2004 márciusában kapott… Tovább olvasom