Kisalföld logö

2018. 05. 25. péntek - Orbán 17°C | 25°C Még több cikk.

Ahol bölcsőnket anyánk ringatta

Új könyv, új forma. A sorban a nyolcadik. Ebben a kötetben érdekesség-érdekesség hátán egy kis rábaközi faluról, Soborról. Címe: „Ahol bölcsőnket anyánk ringatta”. Azért ez a lírai indítás, mert a szerzőnek, Varga Lajosnak, a szerkesztőnek, a tanárnak ez a szülőfaluja. Már csak háromszázan élnek a településen.
– Soha nem gondoltam arra újságíróként, hogy könyvek írásával foglalkozom. Mindig úgy éreztem, hogy a cikkek, a pillanatnyi valóságot, örökkévalóvá fogják emelni. Elég nekem annyi. Amikor beteg lettem, és kényszerből abba kellett hagynom a szerkesztői munkát, légüres térbe kerültem. Megváltozott a véleményem, meggyőztem magam, elkezdtem forgatni a régi újságokat. Rájöttem, hogy a cikkeim, ha fennmaradnak a rostán, akkor könyv lehet belőlük. Ha valaki elolvassa a régi írásaimat, olyan információkat kap, amelyek esetleg hasznára válhatnak
Újságíróként, szerkesztőként mindig kerestem az érdekes embereket. Találkoztam olyan személlyel, aki fél kézzel jött vissza a világháborúból, és mégis vadász lett a mestersége. Próbáltam arról írni, hogy a napi megpróbáltatásaikat, és nehézségeiket ezek az emberek hogyan tudták megoldani. Ezért érdekesek, mindig ők voltak a szememben az igazán nagy emberek.


Varga Lajos
Varga Lajos

 
– Az új könyv szülőfaluja, Sobor helytörténetét tartalmazza. Miről szól igazából? Mi az érdekessége?
–Sobor mindig egy pici , eldugott falu volt a Rába partján, természetesen nem lehet olyan helytörténetet írni róla, mint például Győrről. Csak fejezeteket az egykori jobbágyok lakóhelyéről.
A könyv 22 fejezetből áll. Az eldugott kis falunak 1314-ből van az első oklevele. Mária Terézia korában, gyökeres változás következett be, az úrbéri rendezés miatt. Ekkor tudatosult az emberekben, hogy Sobor község réges régi „mumusa" a Rába. Szinte a falu valamennyi lakója abból élt. A halászatból. Története folyamán fontos időszak  volt még a „betyárkodás", a faluból származott Sobri Jóska, a nagy betyár Ősei uradalmi pásztorok. Ám a Rába nem csak áldás volt, hanem átok is. Az idők folyamán évente kétszer teljesen kiöntött a folyó, így aztán elvitt mindent, volt mindenféle járvány: vérhas , kolera. A közel 230 oldalas könyv kisebb fejezetekből áll össze. A leghosszabb fejezet az a XX. századnak jutott. E század lakóinak állítok emléket. A végén egy magántörténet található, amelyet a hozzám írt levelekből foltoztam össze, de nem öncélúan. A közügyekre utaltam benne. És a magántörténelem idővel köztörténetté válhat.
 
–A könyv közepén van egy igen aprólékos munkát igazoló fejezet.
– Igen, a könyv közepében van egy rész a község családjairól, utca szerint összegyűjtve. Ezeknek az adatoknak a legnehezebb volt utánajárnom..
A könyv megmutatja azt is, hogy kik az őslakosok, kik azok, akik menekültek, kik azok akiket a háború vitt el, kik a közösségi emberek. Összegyűjtöttem a falu plébánosait, papjait, tanítóit, a síremlékeket. Sobor különlegessége az, hogy két felekezetű a község (evangélikus, katolikus). A két felekezet küzdelme, végigkísérte a község történetét. De most már béke van. A falu 15 évig lakatlan volt a török támadások miatt, úgy szivárgott vissza a falu lakossága, illetve délről és északról telepesek érkeztek. A könyv egyébként tartalmaz számos régi fotót egy 6 nyelvű rezümét, szlovák, portugál, spanyol, francia, angol és német nyelven.
 
– Ki és mi volt segítségére, amikor az adatokat gyűjtötte?
Legelsőként a Soproni Levéltár, a Győri Kisfaludy Megyei Könyvtár,  az Evangélikus Könyvtár, és a még élő és emlékező adatközlők.
 
- Az utolsó fejezet egy számomra olyan, mintha személyes gondolatokat tartalmazna.
– Az utószó történelmi esszéhez hasonlít. Saját vélemény a múltról, és néhány gondolat a lehetséges jövőről. Sok esély nem maradt. A könyv óhatatlanul az én élményeimet is magába foglalja.

– Az előző könyvei is ilyen nagy kutatómunkát igényeltek?
–Az első három kötetem cikkek gyűjteménye, ami tematikussá vált. Az első az Utazások és találkozások címmel jelent meg. Világ életemben szerettem utazni, főleg a rendszerváltás után nyílt rá lehetőségem. Jártam Németországban, Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban, Angliában, Svédországban, Lengyelországban és a történelmi Magyarország elcsatolt területein.. A második kötet a jegyzeteknek a gyűjteménye. A harmadik a Bohémek és remeték címmel jelent meg, művészekről szól, főleg a színészekkel, és festőkkel készült riportokat tartalmazza.

– Ezek után Varga Lajos Dániel névvel születtek könyvek. Mi ennek az oka, és milyen könyvek jelentek meg e név alatt?
– Elmozdultam a szépirodalom felé, ezért került a nevem mellé a Dániel. Néhai kollégám, Szapudi András ötlete volt. Varga Lajos parasztos, a Dániellel már nemes. Ahogy egy íróhoz illik. A jégből Oázis című verseskötetem megjelenésével indultam el ezen az úton. Ezt követte a Sáron rózsája, amelyet a  bátyám sorsa inspirált.. Kisregénynek, vagy nagyobb novellának is nevezhető. Majd következett az Erdőjárás Atlantiszon című könyvem. Napló formában kisebb esszéket, jegyzeteket tartalmaz. Szeretem ezt a könyvet, mert sok mindenről szól, zömmel tűnődéseim törött tükre. Ha lehet kedvencről beszélnem, akkor ezt tartom annak. És hát ez után jött a legújabb könyv: A nagyvilág, Európa után a parányi bölcsőhely. Annak története, annak is a darabjai.
 
–Számíthatunk új könyvre a közeljövőben?
–Igen. Számos érdekességre bukkantam, miközben a legfrissebb könyvem adatai után keresgéltem, és számos eset maradt tarsolyomban ami nem fért bele "a bölcsőbe" Voltak eltitkolt kapcsolatok, intim helyzetek, de voltak gyűlölködések, irigykedések is, szeretett elődeink verekedtek és öltek is. Azt a falut is le kellene írnom, amely a szívemben megmaradt. Abban a faluban a tragédiák, az agressziók dacára sokszor felhőtlen volt a nyári ég. Talán sikerül írni róla valamit. Az újságírás számomra rendkívül hasznos volt, hisz megtanított írni.

– A magányos hosszútávfutó is egyszer célba ér. Emlékszik-e, annak nevezte magát.
–Igen. Tony Richardson filmjének, a Hosszútávfutó magányossága volt a címe. Egy lázadó fiatalról szól, aki intézetbe került. Futó versenyt rendeztek az intézetiseknek. A fiatal megnyerné a versenyt, mert ő a legjobb, de az utolsó métereken megáll. Dacból. A legjobb akar lenni, de nem első. Ilyen voltam hajdan én is. Nem érdekelt az elsőség, se a verseny. De a minőség…Az igen. Egy színész barátom mondta: nem baj ha a kutya sem törődik szerepeinkkel, könyveinkkel. A Teremtő ellenben mindent lát. Számon tartja tetteinket és ez a lényeg. Küldetésed van a Földön. A szomorú az egészben, hogy alig figyelünk egymásra. Pedig e remény tartott életben a bölcsőtől a könyvekig. Mondd, megérte?

Olvasóink írták

  • 3. Gulyás Attila 2008. április 19. 07:27
    „Szerintem jó dolog, ha valamelyik település történelméről írnak, és az a későbbiekben az utókor számára fent maradhat,és lehet még tanítási segédanyagként is felhasználják majd.tudok szorgalmáért Varga Lajosnak és további jó egészséget az alkotáshoz!”
  • 2. kovács gergely 2008. április 11. 11:36
    „Varga Lajos is maradt volan a falújában, akkor már annyival is többen lennének.”
  • 1. Dr. Nagy Miklós 2008. április 10. 10:54
    „Gratulálok, az ílyen embert nagyra érékelek. Összegyüjtött kincseket, amik szanaszét hevernek. Ha senki nem veszi fel öket elvesznek az utókornak Csak tovább is gyüjtse öket.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A gazdák egyesületileg biztosítják növényeiket

Megye–Rábaköz - Érdekeik védelmére nonprofit növénybiztosító-egyesületet hoztak létre a megyei… Tovább olvasom