Kisalföld logö

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 10°C | 17°C Még több cikk.

A varázslatos karácsony

Karácsony napja és vigíliája számos népszokást és hiedelmet őriz. Magyarországon a karácsonyi néphagyományban közép-, kelet- és dél-európai jellegzetességek találkoznak. A téli napforduló ünnepének ˝pogány˝ hagyományai elsősorban a termékenységvarázslással és a halottkultusszal kapcsolatosak.

Karácsony a niceai zsinat határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe. A szokásokról, hiedelmekről V. Szalontay Judit, a csornai múzeum nyugalmazott igazgatója beszélt.

– A karácsonyi életfa, termőág az évről évre megújuló természet ősi, mágikus jelképe, mely az európai keresztény hagyományban bibliai elemekkel is gazdagon ötvöződött – avatott be a részletekbe a néprajzkutató. – Állítása általános volt népünknél, míg a múlt században feltűnő karácsonyfa teljesen kiszorította, illetve helyettesíti. Sopron vármegyében Jáky Ferenc osli plébános 1855-ben már karácsonyfa-ünnepélyt rendezett a falu iskolás gyermekei számára.

Karácsonyi asztal a csornai múzeumban. A csillagos karácsonyi abrosznak különleges varázserőt tulajdonítottak.
Karácsonyi asztal a csornai múzeumban. A csillagos karácsonyi abrosznak különleges varázserőt tulajdonítottak.

Akkoriban gyakori volt az asztalra állított fa helyett a mennyezetre függesztett boróka vagy egyéb örökzöld, amely a németségnél is megelőzte az állított karácsonyfát. Leopold Schmidt – a mostani Burgenland területén végzett – néprajzi kutatásából ismert, hogy az egykori nyugati magyar végeken milyen általános volt a karácsonyfa mestergerendára, szobasarokba való függesztése. Ezzel a hagyománnyal a Rábaköz falvaiban is gyakran találkozunk, így Szilban és Csornán is.

– Katolikus vidéken – így a Rábaközben is – az ünnep jellegzetes hagyománya volt a karácsonyi asztal készítése – tette hozzá V. Szalontay Judit. – Annak megterítése a hagyománytisztelő rábaközi parasztság karácsonyi szokásrendjében kiemelkedő helyet foglalt el. A cselekmény lényege, hogy a karácsonyi vacsorához az asztalt a legünnepélyesebb ruhájával öltöztessék fel. Az asztalra különböző ételeket, az asztal alsó keresztfájára gazdasági és házi eszközöket, gabonamagvakat helyeztek.

V. Szalontay Judit
V. Szalontay Judit

Ezeket vidékünkön újévkor, de többnyire vízkereszt napján szedték le. A Rábaközben – Csorna, Kapuvár, Szany – ismert az a hit, hogy azért készítik a karácsonyi asztalt, hogy a következő év termékeny legyen, a család bőségben éljen, illetve a karácsony éjjelén idelátogatók, a kis Jézus, az angyalok, a halottak szállást és ennivalót találjanak. Csornán a tisztaszobában elhelyezett asztalt karácsony vigíliáján fehér és piros hímes, csillagos karácsonyi abrosszal terítették le, melyet csak ezen a jeles napon használtak. Ennek díszét leginkább szőtt, néha hímzett csillagos csíkritmus alkotja. A csillagos karácsonyi abrosznak különleges varázserőt tulajdonítottak. Tavasszal abból vetették a gabonát, ha beteg volt a háznál, ezzel takarták le, év közben bőséget, egészséget hozott.

Az alma a karácsonyi ünnepkörben a kisded Isten hozzánk való szerelmének jelképe, melyhez számos szokás és hiedelem kötődik. 
Az asztal alá kosárba vagy szakajtóba szemestakarmányt, búzát, árpát, csöves kukoricát helyeztek őseink. Tetejére szénát, futrácsot tettek, és azokat a legfontosabb szerszámokat (ekevas, tehénlánc, lópatkó), melyeknek szerencsés használatától függött a jövő évi termés, haszon. A karácsonyi abrosz, illetve az asztal alá, esetleg a szoba földjére helyezett széna, szalma, vetőmagvak, használati tárgyak az archaikus hagyomány értelmében karácsony éjszakáján szinte természetfölötti erővel teltek meg, szentelménnyé váltak.

– Az ünnepi asztalra a kis Jézus számára cipó, egész kenyér és koszorúba font kalács került. A karácsonyfát mézeskalácsfigurákkal, ezüstdióval és pattogatottkukorica-füzérrel díszítették már a tizenkilencedik század közepétől. A karácsony legjellegzetesebb gyümölcse az alma, mely fára akasztva vagy a fa alá helyezve elmaradhatatlan kelléke volt a karácsonyi asztalnak. A karácsonyi ünnepkörben a kisded Isten hozzánk való szerelmének jelképe, melyhez számos szokás és hiedelem kötődik.

A mézeskalácsformák közül a kereszt, a szív, a galamb, a bárány, a kiscsizma a rábaközi karácsonyfa legnépszerűbb ékessége volt. A karácsonyi vacsora étrendje böjtös volt, leggyakrabban káposzta-, bab- vagy gyümölcsaszalék-leves, utána mákos, túrós tészta. Jellemzője a karácsonyesti vacsorának, hogy a szokásos ételek mellett sok csemegét, almát, diót, mézet, fokhagymát tettek az asztalra. A karácsonyeste fogyasztott ételeknek szinte kivétel nélküli mágikus jele biztosította – a
hiedelem szerint – a betegségmentes életet.

– A vacsora utáni órák meghitt együttlétében teljesedett ki az advent minden várakozása. A téli napforduló, az esztendőváltás szorongó örömében a múlt és a jövő, az elmúlás és a keletkezés, az elevenek és a holtak találkoznak egymással – tette hozzá V. Szalontay Judit.

Olvasóink írták

  • 1. janika 2010. december 29. 10:05
    „Mi az a Rábaközben meg állt az élet?”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Polgárőrök, rendőrök együtt Csornán

A korábbi gyakorlathoz hasonlóan a Csornai Rendőrkapitányság továbbra is szívesen fogadja a… Tovább olvasom