Kisalföld logö

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 13°C | 23°C Még több cikk.

A törődés kölcsönös

A Rábaközben törődnek az idős, egyedülálló emberekkel. Jó rokonok, szomszédok, ismerősök mindenhol akadnak, akik figyelnek öreg falubelijükre.
Horváth Istvánné háza a falu közepén van, így mindent tud Edvéről. Lendvai Zoltánné pedig gyakran átmegy Soboron barátnőjéhez egy jó beszélgetésre. Csizmazia Gyuláné a köszöntőket várja névnapján.
A tél amúgy is a zárkózottság, a befelé fordulás időszaka. Fokozottan igaz ez az idősekre és magányosokra, hiszen ebben az évszakban még mozgásuk is leszűkül. Ilyenkor még több törődésre van szükségük. Tapasztalataink szerint szerencsére, ha család nincs is, vagy esetleg a gyerekek távolabb élnek, akkor is rányitják az ajtót a rábaközi öregekre.

Mint például Soboron Lendvai Zoltánné Elvira néni, aki már tíz éve él egyedül, hetvenhárom éves. Mindennapjai csendesen telnek, főként télen, amikor későn van reggel és hamar sötétedik.

Régebbi hajnalok

– Nem kelek korán, azt a tizenhat szem tyúkot ráérek ellátni később is – meséli egy jellegzetes napját Elvira néni. – A kamrában gyújtok be először és csak utána indítom el a gázt, aztán főzök. Igaz, nem minden nap, hiszen magamnak több napra is el tudom készíteni az ételt.
Mint ahogy faluhelyen jellemző, Elvira néni sem hagyja ki a szomszédolást, szívesen néz körül a faluban és ilyenkor hallja meg, hogy kivel mi történt.
– A barátnőmhöz, Szekeresnéhez megyek át, vele mindenféléről beszélgetünk, főleg a falusiakat érintő dolgokról – folytatta Lendvai Zoltánné. – Most leginkább a mezőgazdaságról, arról, hogy nincs piaca semminek. Valamikor mi is nagyban termeltünk. Volt, hogy húsz disznót hizlaltunk és felvásárlók is voltunk. Akkoriban hajnali fél négykor csörgött az óra, mert négykor már a Csehi János köhögött az ablak alatt.
Elvira néninek gyermekei nincsenek, de mindig akad, aki segítsen a ház körül. A bevásárlást, gyógyszerkiváltást viszont maga intézi.
– A múltkori hóeséskor mire kimentem, valaki letakarította a járdámat, nem tudtam elképzelni, ki lehetett. Aztán kiderült, hogy itt a soron az egyik szomszéd segített be. Ha pedig valamilyen komolyabb munkám van, napszámost fogadok, de a keresztfiam és a családja is szívesen jön hozzám, rájuk is mindenben számíthatok.

A Singer még zakatol

Horváth Istvánné Jolán néni Edvén él, szintén egyedül, de egyáltalán nem magányosan. Háza a falu közepén van, így rajta minden hír keresztülfut, ami a falut érinti. Kerítése előtt szinte mindig látni biciklit, a beszédes asszony szívesen diskurál bárkivel és akárkit szóval tart. Annak ellenére, hogy hetvenkilenc éves, nem szorul senkire sem. Maga tartja rendben portáját és gondozza a disznókat, tyúkokat. Na és persze varr, mint mondja: régi Singer varrógépétől semmi pénzért nem válna meg.
– Azt nem mondhatom, hogy unatkozom, mert itt mindig történik valami – újságolja Jolán néni.

– Hol ezért, hol azért futnak be hozzám. Igyekszem mindenkinek segíteni, és ha lehet, megoldjuk a gondokat. Meg ez a nagy ház is ad munkát bőven, ezenkívül van három disznóm, harminc tyúkom, azokat is rendezni kell. Az egyházközségi testületben is tag vagyok, azt sem szabad elhanyagolni.
A tél adott munkát bőven Jolán néninek, hiszen a havat egyedül lapátolta el a ház körül – szerencsére bírja fizikummal –, így a szomszédolásra nemigen marad ideje.
– Sajnos, öregszik a falunk, van egy-két olyan hely, ahova el-elmegyek, de oda is inkább hivatalból, az egyházi újságokat viszem el. Persze, mindenkivel jó viszonyban vagyok Edvén, szeretem az itteni népeket. Mostanában nagyon hamar sötétedik, gyorsan múlik a nap. Estefelé olvasgatok vagy tévét nézek, bár ezeket a valóságsorozatokat nem szeretem, nem a mi korosztályunknak való.

Köszöntők garmadája

Bágyogszováton Csizmazia Gyuláné hamarosan betölti a nyolcvanat, a múlt héten pedig névnapját ünnepelte. Így az évnek ebben a szakában egyáltalán nem unatkozik, hiszen egymásnak adják a kilincset a köszöntők és a telefon is gyakran cseng.
– Írom, hogy kik köszöntöttek meg, hogy aztán majd vissza tudjam adni – mondja Tónika néni, miközben a rengeteg virágot mutatja. – Szerencsére nagy a család, lányom, unokák, testvérek, sógornők, unokaöccsök, unokahúgok, akik mind eljönnek hozzám. Rájuk mindenben számíthatok és a szomszédaim is nagyon rendesek. Segítenek a ház körül, a hólapátolásban, favágásban, és persze beszélgetni is nagyon szeretek.
Tónika néni is rendes beosztás szerint éli a mindennapokat. Reggel megissza szokásos kávéját, majd begyújt a szobában és megeteti a macskát. Mivel az „üzemi" kosztot nem nagyon szereti, főz magának, a délután pedig általában a rokonlátogatásé és a szomszédoké. Este rendszeres program a mise, melyet talán el sem kezdenek addig, amíg ő nincs a helyén.
– Az egészségemmel szerencsére nincs komoly probléma, igaz, a szememet többször is műtötték az utóbbi években. Rendszeresen nézem a televíziót, bár az az igazság, hogy nem vagyok elragadtatva a műsoroktól, nincs már meg a régi színvonal, ezeket az újfajta show-kat meg nem tartom illendőnek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Visszakérik elveszett nyolcvanmilliójukat

Kilenc községben hiába készültek tervek a csatornázásra, az állam idén sem támogatja e beruházást.… Tovább olvasom