Kisalföld logö

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 13°C | 23°C Még több cikk.

A község negyede harcolt a háborúban

Az első világháború döri hőseinek állít emléket Szalay Béla helytörténész legújabb munkája. Emlékiratok és a leszármazottak segítségével dolgozta fel falubelijei helytállását a nyugdíjas iskolaigazgató.
„Ha én leány lennék és testvéreim a harctéren küzdenének, ott véreznének el a hazáért, a legnagyobb büszkeséggel viselném a sors csapását, mert hisz mi jellemzi a magyar nőket? Isten, király, haza, testvéri és felebaráti szeretet, lelkierő, kitartás, bátorság, büszkeség, vallásosság." E sorokat a döri származású hadnagy, Lamperth Sándor vetette papírra 1915-ben. Fivéreiért aggódó testvérhúgát dorgálta meg és buzdította a fiatal tiszt. Lamperth Sándor még abban az évben hősi halált halt Doberdónál.

A magasztos gondolatokkal megfogalmazott levelet Szalay Béla nyugdíjas iskolaigazgató, Dör történetének kutatója őrizte évtizedeken keresztül. Sok más irattal, visszaemlékezéssel együtt, melyek a döriek első világháborús helytállását tanúsították. A pedagógus 2010-ben kezdte összerendezni az anyagot és készült rá, a nagy háború kitörésének századik évfordulóján kiadványban jelentesse meg. A Döriek az első világháborúban című könyvet a napokban mutatták be.

Szalay Béla: „Az élő emlékezet véges, fontos, hogy megtámogassuk.
Szalay Béla: „Az élő emlékezet véges, fontos, hogy megtámogassuk."

Szalay Béla a Kisalföldnek beszélt tapasztalatairól. Eszerint 1914. augusztus elsején, azaz az első nap hetvennyolcan vonultak be a faluból, húszan pedig eleve a szolgálatukat töltötték. A négy év alatt összesen kétszázhatvanan vettek részt a harcokban, ötvenkét hősi halottja volt az akkor ezerlelkes Dörnek. Lamperth Sándor már idézett szavai hűen tükrözik, miként viszonyultak a háborúhoz a falubeliek. Szalay Béla az 1950-es, ’60-as években sokat beszélgetett az egykori frontharcosokkal.
– Hazafias kötelességüknek tartották a katonaságot, az otthontól való távollétet – fogalmazott a szerző. – Sosem beszéltek arról, hogy legszebb fiatalkori éveiket vették el a harcok vagy a hadifogságban töltött idő. Úgy éreztem, komolyan is gondolják, hogy tartoztak ezzel a hazának és királyuknak, Ferenc Józsefnek. Többen közülük emlékiratokat is készítettek. Munkámban nagyon értékes segítség volt Kiss Lajos és Kiss Károly írása, vagy egy édesapa, Lamperth József visszaemlékezése, akinek négy fia közül kettő elesett, egy hadifogságban volt, egy pedig súlyos sérülésekkel tért haza. Ugyanígy Lamperth hadnagy húgának, Erzsébetnek a naplója is értékes, melyet 1912-ben kezdett vezetni. Az első két évben inkább lányos gondolatait vetette papírra, 1914-től pedig már a bátyjaiért való aggodalom, az Istenhez való fohászkodás a jellemző.

Amikor Szalay Béla hozzákezdett a kiadvány szerkesztéséhez, a leszármazottak közül is sokan megkeresték. Tragikus sorsok, meglepő történetek kerültek elő. Például Györe Istvánról, aki Szarajevóban katonáskodott, amikor a Habsburg trónörökös párt meggyilkolták. A döri férfi a merénylet előtt fél órával még díszmenetben vonult el Ferenc Ferdinánd előtt.

– Több mint harminc fotót is kaptam a döri családoktól, ezek be is kerültek a könyvbe. Az emlékezet véges. A háborús katonák élő gyermekei még számon tartják az édesapa helytállását. Az unokák is tudnak róla, de a későbbi leszármazottak alig. Ezért fontos, hogy az emlékezetet megtámogassuk, akár egy emlékművel, műalkotással, rendezvényekkel. A legmaradandóbb azonban a leírt szó, a könyv. Azt hiszem, a döriek megértették célomat, ezt igazolja az a megemlékezés is, amit a hétvégén tartottunk a világháború hő- seinek tiszteletére. Nyolcvan éven felüli idősek könnyek között emlékeztek meg a hős édesapákról a zsúfolásig megtelt templomban – jegyezte meg Szalay Béla.

Édesapja, Lamperth András sokat mesélt a háborúról lányának. Turi Lajosné emlékeit megosztotta a világháborús döri könyv olvasóival is.
Édesapja, Lamperth András sokat mesélt a háborúról lányának. Turi Lajosné emlékeit megosztotta a világháborús döri könyv olvasóival is.

Köztük Turi Lajosné Lamperth Mária is. Édesapja, Lamperth András hét évig volt távol falujától. Fogságba esett, Szibériába került.

– Az orosz forradalom miatt felborult rendet kihasználva próbáltak megszökni édesapámék – mesélte a Kisalföldnek Mariska néni az édesapjától hallott történetet, melyet Szalay Béla könyve is megörökít.
– Nyugat felé haladtak, többször kapták el őket. Még Szentpétervárt is megjárta, ahol az ottani őrök megengedték nekik, hogy befeküdjenek a cár ágyába. Ezt az élményét többször felidézte. Később aztán tizennégy napig a Földközi-tengeren hajózott hazafelé. Végül szerencsésen megérkezett. Gyerekkoromban sokszor hallottam mesélni a háborús évekről. Igazán azonban a bajtársakkal, a vele egykorúakkal idézte fel a kint töltött időket.

A Döriek az első világháborúban című könyvet a döri önkormányzat adta ki. A hétvégi bemutatón fellépett a döri énekkar és a világháborús hősök leszármazottai is közreműködtek. 
 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Különdíjas ÍzvadÁszok

Augusztus első hétvégéjén Fertőd adott otthont az immár második alkalommal megrendezett Esterházy… Tovább olvasom