Kisalföld logö

2017. 07. 27. csütörtök - Olga, Liliána 16°C | 21°C Még több cikk.

A közösségi élet fejlesztése az egyik cél

Három új ház is épülhet tavasszal Mérgesen. Ez nagy szó, hiszen a közelmúltban nem volt ilyen a faluban.

Az új polgármester a helyi fejlesztésekhez a mérgesiek társadalmi munkáját kéri.

Barátságos emberek laknak a Rába menti kisközségben, Mérgesen. Mind a kilencvenötükkel – merthogy annyian élnek most a faluban – ugyan nem találkoztunk ottjártunkkor, de a lakosság mintegy ötödével sikerült összefutnunk. Hússzállítás volt ugyanis pénteken délelőtt, ezért sokan gyűltek össze a bolt előtt. A bolt és a kocsma amúgy is a község központja, így aki hírt akar hallani, ott érdeklődjön.

Első beszélgetőtársunk Tekler Gáborné Erzsi néni.

– Mérgesen születtem, azóta is itt élek, sajnos, már rokkantnyugdíjas vagyok. Milyen itt az élet? – kérdez vissza. – Sok az idős, a fiatal meg kevés, mint minden kisközségben. Emlékszem rá, volt, hogy két-háromszázan is éltek a településen. Iskolánk is volt, de már Csécsénybe járnak a gyerekek oviba is, iskolába is.

Őket Kovács István falugondnok utaztatja mindennap. Kétéves a község kisbusza, önerőből vette az önkormányzat.

– Reggel viszem, délután hozom a gyerekeket – mondja Kovács István.

– Napközben az időseket szolgálom, orvoshoz viszem őket, gyógyszert váltok ki, mikor mire van szükségük. Az én feladatom a közterületek rendben tartása is, ebben egy fűnyírós kistraktor segít.

Látszik, hogy szorgalmas ember a falugondnok, rendezettek parkok. Az evangélikus templom körül is. Az épület falán emléktáblára jegyezték fel a világháborúban elesett helyiek neveit. „Az én nagyapám is köztük van, elesett a harctéren, az ő tiszteletére és emlékére kereszteltek engem is Istvánnak" – jegyzi meg a falugondnok. Aztán a tér körüli parasztházakat vesszük szemügyre, mögöttük hosszú melléképületek jelzik: jó gazdák éltek a községben.

– Jól gazdálkodtak, ki is kiáltották őket kuláknak. A Gősi, a Molnár, a Tóth családot. Kiürülnek ezek a nagy házak, megveszik a külföldiek. Van már itt német, holland, belga, de csak nyáron, egy-egy hétre jönnek ide – újságolja Bogár Tibor. Ő önkormányzati képviselő és amint kiderül, Mérges „főszakácsa". Ő süti ugyanis jeles alkalmakkor kemencében a malacot. A kemence a kocsmában van, a kocsma pedig egy szintén széles, legalább százesztendős parasztházban. A Gősiek lakták egykor, aztán az Áfészé lett, később az önkormányzat vette meg. A helyiek ragaszkodnak hozzá, mert tudják: ha kocsma és bolt sem lesz náluk, tényleg elsorvad a falu. Erről beszél Bogár Tibor is.

– Volt róla szó, hogy eladja az önkormányzat az épületet, de nem engedjük. Hol sütnénk malacot például? Legutóbb egy rábapatonai fiatalember tartotta itt a legénybúcsúját, de falunapokon, egyéb rendezvényeken is izzítjuk a kemencét.

A mérgesiek mostanában a Márton-napi búcsúra készülődnek. Búcsúi bál is lesz, de a mulatságot már szombaton megtartják. A község új polgármesterétől, Balázs Vincétől egyébként sokat várnak a helyiek. A közösségi élet élénkítését, látható fejlődést. A fiatal községvezető megpróbál eleget tenni az elvárásoknak és mivel az önkormányzat kevés pénzből gazdálkodik, amihez lehet, a helyiek segítségét kéri.

– A falu közepén lévő gyülekezeti telket két család szeretné megvásárolni kisgyerekekkel, egy másik ingatlanra szintén fiatal család jelentkezett vevőként – tájékoztatott Balázs Vince. – Ha minden jól megy, tavasszal három ház épül a községben. Társadalmi munkában a Rába-partot rendeztük, következő lépésként az egykori strand területén kikötő kialakítását tervezzük. A temető környékét szépítettük, szintén a mérgesiek segítségével, és a temetőben világítást is szereltünk fel. Következő lépés a község útjainak karbantartása lesz, amit a közútkezelővel történt egyeztetés után hajtunk végre.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kiharangoznák Gyurcsány Ferencet

Már egy hónapja és több mint egy hete tüntetünk – mondta Szabó Tamás, a kapuvári demonstrációsorozat egyik szer vezője. Elmondása szerint a kezdetekkor hetven-száz résztvevője volt a demonstrációknak, a legtöbben három-négyszázan voltak. Napjainkban száz és kétszáz között állandósult a létszámuk. Tovább olvasom