Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

Az akkoriban nélkülözhetetlen használati eszköz napjainkban leginkább már csak nosztalgiából készül.

A csornai Erdős Árpád két nagyapjától tanulta a kosárfonás tudományát. Régen ez volt a téli előkészület a mezőgazdasági munkákra, hiszen a vesszőkosarakban nemcsak szállították, de tárolták is a terményt.
„ Sopronnémetiben, a szülői háznál az öregek beültettek egy hatalmas területet különféle vesszőkkel: zölddel, pirossal, sárgával, ez utóbbi az aranyfűz. Ez a fajta a legjobb, ebből mindenfélét lehet fonni, mert nem törik." A durvább vesszőből kerítést, házfalat fontak, a vékony, fiatal vesszőből kosarakat, tyúkborítót, burkust, amiben a tyúkok tojtak, de csináltak tapogatót, amivel sekély parti vizeken, nádasok szélén lehetett halat fogni, a hámozott, hasított vesszőből pedig kézikosarakat, üvegbevonást, fonott bútorokat készítettek.

Mint mondja, tipikusan férfielfoglaltság volt ez, mert nem könnyű a fűzfavesszővel dolgozni, legutóbb mégis a menye volt az, aki megkérte, tanítsa meg a kosárfonásra. A kosárnak először a fenekét kötik meg, ebbe tűzdelik bele a hosszú, vastagabb vesszőket, amiket alulról indulva, a felső perem felé haladva körbefonnak. Felső szélét megerősítik, és ide fonják a füleket is.

Nagyszüleihez hasonlóan Árpi bácsi sem ebből a munkából élt: nyugdíjazásáig hivatásos sofőrként dolgozott, és amíg volt a háznál fűzfavesszője, előfordult, hogy telente ötven kosarat is elkészített. „A környékbeliek úgy vitték, mint a cukrot, de manapság már csak megrendelésre dolgozom, ha hoznak alapanyagot."

Véleménye szerint még mindig lenne kereslet a vesszőkosarakra. „Nagyon elterjedtek ugyan a műanyag árucikkek, ládák, mégis sokan vannak, talán egyre többen, akik szívesebben használnának természetes alapanyagokból készült eszközöket. De a beszerzés manapság nehéz munka, és drága is. Régen nem volt ezzel gond, mert a Hanságban rengeteg jó minőségű vessző termett, de háznál is sokan termelték, ahogy az én nagyszüleim is. Nálunk a közelben, Bodonhely környékén lehet jó vesszőt találni. Ott ültetik is, kifejezetten kosárfonásra, vannak ugyanis nagyobb üzemek, például Rábapatyon, ahol ipari mennyiségben gyártják a kosarakat és szállítják őket külföldre is. A hozzám hasonlóan egyénileg dolgozgató emberek azonban már csak néhány darabot készítenek manapság, nosztalgiából."