Kisalföld logö

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 1°C | 13°C Még több cikk.

A harmincöt éves város

Csorna várossá avatásának 35. évfordulójának alkalmából dr. Papp Lászlóval beszélgettünk.
Csorna idén ünnepli várossá avatásának harmincötödik évfordulóját. Ennek kapcsán legutóbb Pájer Imre történésszel a várossá váláshoz vezető utat tekintettük át. Ez alkalommal a városi tanács első és egyetlen vb-titkárával, dr. Papp Lászlóval – aki ma már nyugdíjas – a várossá avatás időszakáról beszélgettünk és szót váltottunk napjaink gondjairól is.

– Hogyan emlékezik a harmincöt évvel ezelőtti eseményekre? – kérdeztük elsőként.

– A várossá avatás időszakában a legfontosabb feladataink között szerepelt többek között a lakás- és útépítés, a termálfürdő építése, a zöldterületek növelése, a sportpálya rendbetétele. Mindemellett a munkahelyeket biztosító üzemek, gyárak létrehozása. De vb-titkárként az államigazgatási tevékenység, illetve annak ellenőrzése is a feladataim közé tartozott. A tennivalók eléggé lekötötték az időnket. Állami szerveknél, minisztériumoknál tárgyaltunk, kerestük az anyagi lehetőségeket, hogy a város fejlődését gyorsítani tudjuk. Visszagondolva arra az időre, egyetlen intézkedésemért sem kell szégyenkeznem. Azt tettük, ami jogszabályilag lehetséges volt, olyan fejlesztéseket valósítottunk meg, amelyekkel a lakosság túlnyomó többsége egyetértett.
– A várossá avatás után a tanácsi apparátust is át kellett szervezni?

– A városi ranggal számos hatósági és szervezési tennivaló került a tanácshoz, bővült a hatáskör. A több feladathoz pedig több munkatárs kellett. A nagyközségi tanácsnál mintegy huszonhatan dolgoztak, a városnál meghaladta a negyvenet a munkatársi létszám. Közben a tanács új épületbe költözött. Tetemes energiát emésztett fel, amíg az új „ház" elkészült. Szinte minden fillérért harcolni kellett a felettes szervekkel. Szerencsére jó kapcsolatban voltunk a megyével és a minisztériumokkal is, így ha támogatásra volt szükségünk, nem kopogtattunk náluk feleslegesen.

– Csornán, sőt, a környező településeken is gyakran emlegetik a várossá válás körüli időszakot, mivel akkoriban épp az ön által említett munkahelyteremtésnek köszönhetően a többség a lakóhelyén, vagy ahhoz közel vállalhatott munkát. Mostanában viszont ismét sokan kényszerülnek ingázásra.

– Abban az időben a fiatal városban mindenki kapott munkát. Említek egy fontos tényt; amikor felszámoltuk a cigánytelepet, a roma férfiak száz, a nők hetvenhat százaléka dolgozott. Ám hogy a városi üzemek miért jutottak a bezárás sorsára, arra nem tudok magyarázatot adni. Sajnos igaz, hogy manapság a csornai munkavállalók jelentős részének máshol kell munkát keresni. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy miért húzódik például ennyi ideig a Tesco megnyitása, ahol legalább 100 vagy 150 ember vállalhatna munkát.

– Manapság gyakori téma a termálfejlesztés. Ugyanakkor olykor az önök szemére vetik, hogy politikai okok miatt nem engedték be az osztrákokat, akik modern fürdőkomplexumot építettek volna a városban még a ’70-es években.

– Szó sem volt a ’90-es évek elejéig arról, hogy valakiket be kellene vonni a fürdőfejlesztésbe. Nem is volt ilyen jelentkező. Amit mi el tudtunk végezni, azt elvégeztük. Az óriási dolog volt, hogy egy termálfürdőt építettünk és az egész járásból ide jártak fürödni.

– Elégedett a város jelenlegi fejlettségi szintjével?

– A mostani gazdasági helyzetben nehéz elképzelni, hogy többet lehetne tenni a város érdekében. A már megnyílt és ezután nyíló kereskedelmi egységek tökéletesen kielégítik a lakosság igényeit. Az ipari parkot viszont meg kellene tölteni beruházókkal és valahogy vissza kellene állítani a könnyűipari tevékenységet.

– Évtizedekig elnöke volt a Csornai Sportegyesületnek. Manapság van valamilyen kapcsolata a sporttal?

– Ötvenöt éve, 1951-ben kezdtem Csornán futballozni és 1964-ben hagytam abba az aktív játékot. Akkor már a sportegyesület elnökhelyetteseként is tevékenykedtem. Az elnöki posztot 1967-től 1991-ig töltöttem be. Az a fejlődés, amely abban az időszakban végbement, összehasonlíthatatlan a korábbiakkal. Első osztályú női kézilabdacsapat, kiváló labdarúgóink, atlétáink voltak. Ma is emlékezetes az az összefogás, amely 1967-ben, a futballpálya füvesítésekor megnyilvánult. A sporttal ma is kapcsolatban vagyok, hisz hétvégeken a labdarúgó-mérkőzés nem kezdődhet el nélkülem. Sokáig az öregfiúk csapatában játszottam, de ma már nem megy. Tekéztem is, ám két évvel ezelőtt elgurítottam az utolsó golyót.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szeméttornyok a város határában

Kapuvár határában lassan állandósulnak az illegálisan lerakott szeméthegyek. A Szabadság utca vége és az úgynevezett „ÉDÁSZ- kapcsolóház” környéke az egyik „legnépszerűbb " lerakóhely. A városháza a következő években kiépítendő hulladékudvaroktól reméli a megoldást. Tovább olvasom