Kisalföld logö

2017. 07. 21. péntek - Dániel, Daniella 22°C | 31°C Még több cikk.

A Hanság nem alszik

A múlt heti nagy fagyok idején még hóért kiáltott a hanyi berek. A nagy kócsag meg egyenesen itt telel, feladva évszázados szokásait.
Rágott a vízi mérnök: A szakértő szemében beszédes jelek.
Az ember azt gondolná, a tél beköszöntével álomra hajtja fejét a táj, ám a Hanság a hideg évszak beköszöntével sem alszik. Legfeljebb nem annyira harsány a táj, inkább csendes, visszahúzódó, az élővilág belesimul a környezetbe. Egy hideg, fagyos éjszaka után anyaszült meztelenre vetkőzik a vidék, és ilyenkor többet megmutat magából. A költöző madarak is régen messze vannak, már amelyik vállalkozott a hosszú útra. Bár vannak olyan fajok, melyek inkább maradtak a biztonságot nyújtó Hanságban.
A téli berek érdekességeiről, az állatok szokásairól beszélgettünk Nagy Lászlóval, a Hanság avatott ismerőjével a vidéken tett sétánk során.
Nagy László, a Fertő–Hanság Nemzeti Park természetvédelmi felügyelője meglepő tapasztalatáról számolt be: a nagy kócsag egyes egyedei úgy „döntöttek", hogy évszázados szokásaiktól eltérve a Hanságban telelnek.

Psi program szerint

– Kutatók keresik a magyarázatot erre a jelenségre, de szerintem az urbanizálódott, megváltozott világ van hatással a természetre – fejtegeti a talányt Laci bácsi, miközben körülöttünk harapni lehet a levegőt, és sétánkat apró madarak követik figyelemmel, fáról fára repkedve. – Néhány évig nem volt igazi tél, így akarva-akaratlanul átvészelték ezt az időszakot a madarak. Ilyen a nagy kócsag, vagy a szürke gém. Módosulnak táplálkozási szokásaik, a halról áttérnek a pocokra. Azok az egyedek, melyek télre is maradnak, tavasszal előbb jutnak fészkelőhelyhez, szaporodnak és az utódjaik már megint csak nem mennek el tőlünk. Ám ha kemény hideg jön, akkor ezek a jószágok elpusztulnak, hiszen a természet úgy alkotta meg, hogy aki az örök törvénynek nem engedelmeskedik, az nagy árat fizet. És azok hoznak újabb utódokat, akikben az ősi program hibátlanul van jelen. Ugyanígy például a békáknál, ha enyhe január van, előbújik egy-egy képviselőjük. Ha azonban hidegre fordul, elpusztulnak. Utunk a madáretetőknél folytatódik.

– Az etetők körül naprakészek a csodák – mondja Laci bácsi. – Itt vannak már a süvöltők az Alpokaljáról, megérkezett a barátcinege, a kék cinege, az erdei pinty, a zöldike, a tarka harkály, de tömegével jöttek a mezei verebek is. Éppen ezért nem véletlenül jár ide a karvaly. Neki ugyan nem a kiszórt napraforgó kell, hanem azokat a kisebb madarakat fogja el, melyek gyengébbek, nem tudnak elillanni egy pillanat alatt.
A Hanság tehát – minden hiedelemmel ellentétben – nem néma, csak éppen óvatos. Óvakodóbb az őz, a szarvas, a vaddisznó, de Laci bácsi szerint ritka pillanatokat is elkaphat a vidéken járó.
– Találkozhatunk vidrával, hóddal, sőt, ha szerencsénk van, egészen hosszan lehet őket tanulmányozni. A vidra például kifejezetten kedveli a beton műtárgyakat. Azokra kifekve szárítkozik és pihen egy-egy megerőltető vadászat után. A hód – a természet vízi mérnöke – útjait pedig jellemző rágásai által követhetjük végig. De hátrahagyja nyomait a téli berekben a róka, a nyest, a nyuszt, a hermelin is.

Akár egy katedrálisban

Miközben Nagy László mindezt elmeséli, a csíkoséger-erdőhöz érünk. A Hanság katedrálisa ez, és a hangulat valóban templomi. A visszhang ugyanúgy tompán cseng, mint a templomokban, csak itt a szószéken madarak prédikálnak. Kirándulásunkat a Király-tó felé folytatjuk, a Rábca partján megnézzük a szürke marhák és bivalyok legelőjét, amivel kapcsolatban Nagy László újabb érdekességgel szolgál.
– A hosszú őszt jelzi, hogy a szürkéket csak december legelején hajtottuk be téli szállásukra, a bivalyokat még később. Erre még nem volt példa, és ez óriási előny volt az állatoknak is, de a nemzeti parknak is. Igazság és a hagyomány szerint ugyanis Szent Mihálykor, szeptember 29-én van a behajtás.
Miközben haladunk, a fák csupasz koronáján madárfészkeket kémlelünk.
– Ragadozó madaraink fészekszokásai nagyon érdekesek, felváltva használják ugyanis költőhelyeiket. Úgynevezett váltófészkek ezek. Ennek oka egyszerű, hiszen ha egyik fészküket tavasszal éri valami, akkor van idejük a másikban biztonságosan költeni. Az énekesmadarak viszont csak egyszer használják fészküket és mindig újba telepednek. Ez meg az atkák miatt van, hiszen az énekesek többször költenek, és a költés után annyira elszaporodnak az atkák, hogy az újabb kotlási időszakban elszívnák a madár vérét és nem tudná felnevelni a fiókákat. Ezért mindig új fészket építenek.
Közben fokozottan védett területre érkezünk, Laci bácsi fák, bokrok között vezeti vendégét, mígnem egy kis érhez érve a hód nyomait mutatja. Az éles fogak milliméternyi pontossággal hasították a fatörzset és faragták hegyesre. Mintha csak egy természetfilmet néznénk, olyan a látvány.

Hamarosan nász

A Király-tón, a vízfelületen hártyás még a jégpáncél, a parton vaddisznótúrások sora.
– Ha vastagodik a jég, a vadak is beljebb merészkednek rajta. Baj akkor van, amikor beszakad alattuk, akkor aztán vérig hasítják a jeget, recseg-ropog minden a vidéken, félelmetes zörej ez – idézi fel emlékeit kalauzunk. – Rengeteg energia van bennük, gyakran az egész területet bejárják, egy kondában tizenöt-húsz egyed él.
Aztán újabb történet következik a vidráról és hódról, mégpedig a nászukról.

– Januárban, februárban éles füttyentéseket hallatnak a vidrák párzási időszakban, elsősorban a kemény, holdvilágos éjszakákat szeretik. Ezzel a hanggal hívják magukhoz a párjukat. A hódok lapos, pikkelyes farkukkal a vízre csapnak egy nagyot, aminek a hangja leginkább ágyúlövésre hasonlít. Ilyenkor általában a parton, a különböző műtárgyakon játszanak egymással, de arra vigyáznak, hogy senki ne zavarhassa meg békés együttlétüket.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Részben megvalósult az álom

Megújult a páli katolikus templom. A helyi egyházközség elhatározása nyomán 1999-ben kezdődött a… Tovább olvasom