Központi akarat volt a községegyesítés

A Rábaújfalu nevet hiába keressük a mai térképeken. A település mindössze tizenhat évig létezett. Új is volt, falu is volt és a Rába két partján terült el. Két község, Rábacsécsény és Rábaszentmihály kényszeregyesítésével hozták létre 1973. április 15-én. A helyiek nem örültek a kényszerű házasságnak, igaz, hátrányukra sem vált.

A települések összeolvadásának gondolata természetesen nem helyben született meg. A megyei tanácson hoztak róla határozatot, nem nagyon kérdezték meg sem a csécsényieket, sem a szentmihályiakat. Gazdasági indokai voltak a központosításnak, de az idősebbek szerint Rábaszentmihály nevében a „szent" szó bántotta az elvtársak szemét.

– Eleinte minden falunak külön téesze volt, aztán később Csécsény, Rábaszentmihály, Mérges és Kisbabot közösen alakította meg a Béke Tsz-t – idézte fel az akkori időket a 76 esztendős rábacsécsényi Szabó Antal. Tóni bácsi könyvelőként dolgozott a közösben, később tanácstag is lett.

Szabó Antal: „Nem nagyon kérdeztek akkoriban, csak döntöttek. Rábacsécsény mint falu megszűnt 1973-ban."
– Azt hiszem, ez volt az első lépése a falvak egyesítésének. A hetvenes évek elején aztán szóba került a községegyesítés is. Nem kérdeztek, döntöttek akkoriban. Hogy a Rábaújfalu név honnan jött, nem tudom. Félreértéseket okozott azért. Volt, hogy egy pécsi sofőr árut hozott hozzánk. A térképen nem találta ezt a nevet, a végén Vas megyében, Rábatótfaluban kötött ki.

Szabó Antal szerint a mindennapokban nem jelentett gondot a helyieknek a közös név. Németh Béla is így vélekedik Rábaszentmihályon. Béla bácsi 82 éves, faluja első polgármestere lett 1990-ben. Előtte azonban részese volt a szétválásnak is.

– Az akkori vezetők igyekeztek mindkét faluban fejleszteni, építkezni. Tanácselnök is volt innen is, onnan is. Viták persze voltak, de normális keretek között. Azt azért tudtuk, hogy nem jó ez így és amint lehetett, a nyolcvanas évek végén megindítottuk a válást a Hazafias Népfronton keresztül. Nem tetszett a megyei vezetésnek, de nem engedtünk – mondta Németh Béla.

Ezt erősítette meg a falu mostani polgármestere, Horváth Gábor is. Amint fogalmazott, nem volt megyei szándék akkor még az összevont települések szétválasztása. A községvezető úgy emlékezett, nem nagyon hittek benne, hogy visszakapják az önállóságot, de sikerült.

A helyiek szerint azért sem volt jó ötlet a negyvenegy évvel ezelőtti döntés, mivel a két község között mindig is volt távolság, hiába feküdtek egymás mellett. Gyakoriak voltak a legényverekedések. Ez persze inkább a XX. század elejére, közepére volt igaz. Kovács Zsuzsanna, nyugdíjas középiskolai tanárt annyiban érintette az egyesítés, hogy csécsényi lakosként iratkozott be az egyetemre és rábaújfaluiként végezte el.
– Természetesen mindkét falu lakosságát érzékenyen érintette, hogy elvették az évszázados nevüket – fogalmazott a Kisalföld érdeklődésére.

– Egy kreált, minden történelmi alapot nélkülöző falut hoztak létre egy kitalált, semmire nem utaló névvel. Persze a két községnek azért voltak közös ügyei régebben. Csécsény például a tizennyolcadik század közepétől fíliája volt a szentmihályi egyházközségnek.

A több mint másfél évtizedes közösködésnek ma már nincsenek nyomai egyik faluban sem. Eltűntek a Rábaújfalu táblák, a középületekről is leszedték őket. Legtovább a csécsényi kultúrházon hagyták fent, visszaemlékezők szerint a kilencvenes években egy bérmálás során maga a püspök is felhívta a figyelmet a táblára. Rövidesen aztán leszerelték onnan is. Hogy hova került, senki nem tudja.