Ország-világ

2015.07.24. 12:05

Keressük a Kisalföld Kenyerét

Olvasóink ízlése szerint: melyik pékség süti a legfinomabbat?

Mireider Máté

A magyar pékszakma arcaként is szokás emlegetni Werli Józsefet, a Magyar Pékszövetség szakmai titkárát. Csaknem évszázados családi hagyomány áll mögötte, apja és testvérei is a kemence közelében dolgoztak, ő maga tanította is sokaknak a szakmát. Szerinte az a jó kenyér, amit a fogyasztó is szeret, de ehhez a péknek is szeretnie kell a munkáját.

Akár találós kérdés is lehetne: mindennap fogyasztjuk, mindennap ott van az asztalunkon, nagyon sok változata ismert. Mi az? A kenyér. Ezt tesszük az étkezőasztalra, ezt rakjuk a táskánkba úti élelemként, akár otthon vagyunk, akár nem, mindenütt ehetjük. Éljenek bárhol az emberek, minden népnek van kenyere. Lehet hosszúkás vagy kerek, lapított, fehér vagy barna, kalóriaszegény, magvas, ízesített. Nincs az a hatalmas kenyereskosár, amibe minden fajtája belefér. Hogy mit szeretnek a Kisalföld olvasói a leginkább? Ennek eredünk utána és meghirdetjük a Kisalföld Kenyere versenyt.

A javaslatokat e-mailben a [email protected], levélben a Kisalföld Kenyere 9002 Győr, Pf. 28 címen, a Kisalföld Facebook-oldalán vagy SMS-ben a 30/3030-449-es számon várjuk augusztus 10-ig.

Olvasóink között szakácskönyvet sorsolunk ki. A javaslatok alapján tízfős zsűri fogja eldönteni (5 szakember, 5 olvasó), hogy kié legyen a megtisztelő cím, a Kisalföld Kenyere.

– Egyáltalán, milyen a jó kenyér?

– Olyan, amit szeretünk enni, amit mindennap szívesen vesz meg a vásárló, ez mindenkinek más. Legyen egy lágysága, eltartható legyen több napig, ne morzsálódjon, ezek fontos szempontok. Személy szerint a kovászos, minél természetesebb kenyereket kedvelem, ami minél teljesebb kiőrlésű lisztből készül, hiszen ennek a biológiai értéke is jobb. Annak a híve vagyok, hogy változatosan kell kenyeret is enni. Külföldön ez elfogadottabb, akár háromféle kenyeret is esznek egy nap az emberek. Külön a reggelihez, külön az ebédhez, attól függ, mi mellé kerül az asztalra.



– Vannak divathullámok a kenyérsütésben? Miben nyilvánulnak meg ezek?

– Amikor a multicégek bejöttek Magyarországra, elindult egy folyamat, minél nagyobb térfogatú kenyeret kerestek. Ez alapján válogatták meg a beszállítókat is, és a saját pékségekben is így dolgoztak. Mára ez kissé visszaszorult, az emberek is jobban kedvelik a térfogatnövelő és adalékanyagok nélküli kenyereket.

"A vásárló szeret mindennap jó kenyeret kapni a pénzéért, így mindig újat és minőséget kell készíteni. A jó péknek törekednie kell a mindennapi jó kenyérre."

Werli József, a Magyar Pékszövetség szakmai titkára
– Mi a helyzet a magyar kenyerekkel, van egyáltalán ilyen? Lehetne ez hungarikum?

– A kenyér kelesztése, sütése nagyjából egyformán alakult mindenhol, így nehéz lenne kiemelni most hungarikumnak alkalmas kenyértípust. Ugyanakkor vannak tájegységre jellemző fajták, amelyekből idővel lehetne hungarikum, de ma nincs ilyen termék még.

– Mi teszi ön szerint a jó péket jó pékké?

– Nagyon fontos, hogy szeresse, amit csinál, és érdekelje is, tisztában legyen a folyamatokkal, ami a kész kenyérhez vezet. Ha így van, akkor irányítani is tudja azokat, így pedig sikerélményt is jelent a kenyérsütés. Hajtsa a tudásvágy az új megismerésére, az új megoldások felé.

– És mik a szakma árnyoldalai?

– A jellegéből adódóan éjszakai és hétvégi munka is van, ez a fiatalok számára nem vonzó. Amíg mások kirándulnak, szórakoznak, addig nekünk kötelességeink vannak. Ilyenkor nyáron pedig különösen nehéz, hiszen a kinti meleget csak tetézi a kemence vagy a sütő melletti hőség. És persze jobb fizetés sem ártana...

A Kisalföld Kenyere 2015 verseny zsűrijének egyik szakmai tagja lesz Werli József, aki a pékszakmában mindenki számára ismert és elismert szaktekintély. 1959-ben pékként kezdte a szakmát, majd a rangl

A Kisalföld Kenyere 2015 verseny zsűrijének egyik szakmai tagja lesz Werli József, aki a pékszakmában mindenki számára ismert és elismert szaktekintély. 1959-ben pékként kezdte a szakmát, majd a ranglétrát végigjárva gyárigazgatói beosztásban is dolgozott, 2004 óta pedig a Magyar Pékszövetség szakmai titkára.

– Milyen régre vezethető vissza családjában a pékhagyomány?

– Édesapám 1924-ben lett pékinas, egyenes ági családomban ekkor indult el a pékszakma, ő 1970-es nyugdíjazásáig készítette a kenyereket. A bátyám 1954-ben, én 1959-ben, az öcsém egy évvel később került végleg a kemence mellé, mindegyikünk végigjárta a ranglétrát, és különböző beosztásokban dolgoztunk. A munka mellett technikumot végeztem, később üzemmérnöki diplomát szereztem, közben tanítottam is óraadóként 30 évig a szakmát.

Magyar cégeknél 24 ezer pék dolgozik ma, ez az élelmiszeriparban nagyon nagy szám.
– Ez alatt a hosszú időszak alatt sok oldalról látta a pékek munkáját. Hogy látja most a szakma helyzetét?

– Jelenleg nagyjából 1100 magyar vállalkozásban sütnek kenyeret Magyarországon, ehhez feleennyi külföldi, főleg albán és horvát tulajdonú pékség jön még. A privatizálás befejezésekor sokkal több magyar pékség volt. A korábbi uniós forrásokból a sütőipar nem pályázhatott fejlesztési forrásokra, mivel a szakma a mezőgazdasági termékek másodlagos felhasználója, erre a kiírások nem vonatkoztak. A mostani uniós pályázati kiírások már részünkre is részben hozzáférhetők. A közeljövőben a szakma fellendülése várható, az előzetes tervek szerint több pénz jut a technológiai fejlesztésekre. A mostaninál nagyobb megbecsülést érdemelnének szerintem a pékek és maga a kenyér is. A kenyérsütés alkotási folyamat, ahol mindennap újat kell teremteni és minőséget létrehozni.

– Ha újrakezdhetné, pék lenne?

– Nagyon szerettem ezt csinálni, érdekelt a szakma technikai oldala is. Az vitt előre, hogy megismerjem az újat, és ezt tanárként is igyekeztem átadni. Nem bántam meg egyáltalán, hiszen mindennap újat alkothattam a vásárlóknak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában