Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

Nyolcadik Európa-bajnokságomra készülök – persze nyolcadszor is szurkolóként, s nyolcadszor is a tévé előtt ülve. A nyolcvanas kontinenstornára még nem emlékszem, hisz a '82-es futball-vb 10–1-es magyar győzelme Salvador ellen volt az első igazi futballélményem, amikor nagyanyám csendes szobájában Vitray Tamás fennhangon hirdette, „ilyen sem volt még". 1984-ben aztán már nyolcévesen, rutinos futballszakértőként a nagybátyámat igazgattam a fekete-fehér Junoszt tévéje előtt ülve, hogy micsoda érzéke van a játékhoz ennek a loboncos Platininek. Nyári szünet volt, szüleim engedékenyek voltak, s a döntőt is végignézhettem: nem úgy, mint egy évvel később a Videoton UEFA-döntőjét, amit kupaszerdán rendeztek – másnap viszont várt az iskola.

A balul sikerült mexikói vb után 1988-ban már loboncos hollandok (Rijkaard, Gullit) uralták Európát. Az iskolában évek óta a nagy testvérről, Szovjetunióról papoltak, még arra is képes voltam, hogy a meccsek előtt a himnuszukat hallgatva vigyázzba álljak a tévé előtt. Meg is döbbentett, nem is értettem, amikor először hallottam otthon azokat a csendes szavakat, hogy nem az amerikaiakkal van itt a baj, hanem a „felszabadítóinkkal".

1992-re megértettem, miről van szó, addigra a középiskolában már javában németet tanultam az orosz helyett. A délszláv háború miatt aggódott az ország, a jugókat ki is zárták az EB-ről. Jöttek helyettük a dánok, akik csodát tettek: olyan „kiscsapat" voltak, akiknek szurkolni is lehetett (ellentétben 2004-ben a görögökkel). 1996-ban már büszke főiskolásként kedvenc csapatomat is megtaláltam: az akkori rendező Angliát. A futball visszatért szülőhazájába, mi pedig több meccset már baráti társaságban néztünk.

A németek itt veszítették el szimpátiámat, köszönhetik ezt Andy Möllernek, akinek utolsó tizenegyesével nem jutottak döntőbe Shearerék. 2000-ben kezdő pedagógusként egy tévé nélküli gyermektáborban ért az EB kezdete, de a közeli kempingben a söröző hollandok már teremtettek némi hangulatot. A sportfogadások hajnalán barátom több ezer forintot nyert, amikor az utolsó pillanatokban a franciák megnyerték a döntőt. „Csalódás" – nyolc EB-m legrosszabbika volt a 2004-es, ahol a görögök bekkeléssel bajnokok lettek. Több szót nem is érdemelnek. A 2008-as kontinensviadal indulásakor még nem sejtettük, hogy a néhány hónappal később begyűrűző gazdasági világválság hatását még évekig érezzük. Éppen úgy, ahogy az induló spanyol hegemóniát a futballban – egyelőre egyik sem ért véget. A ma induló nyolcadik EB-t hármasban nézzük: egy élénk szemű kisfiúval, akinek ez lesz az első „tornája", s ha focit lát a tévében, felteszi a két kezét, s kiabálja: „Góóól!"