Gyűjtse össze az érdekes cikekket a címek mellett lévő később elolvasom ikonokkal!

Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

2014. 10. 30. csütörtök - Alfonz

Még több

Itt vagyok: Nyitólap > Jegyzet > Az út szélén

Az út szélén

Nyerges Csaba - 2012.08.09. 07:59
Megosztás: Facebook Twitter E-mail
Visszhangzik bennem egy ígéret, amit sokáig sugároztak a tévéreklámok: „Senkit nem hagyunk az út szélén!" Mégis azóta is sokan, önhibájukon kívül lecsúsztak a biztos holnap felé vivő keskeny ösvényről az ingoványba. Ahonnan önerőből képtelenek visszamászni. És most nem is a hitelhátralékosokról van szó. Sokkal inkább azokról a családokról, ahol a fogyatékossággal született gyermek mellett legalább az egyik szülőnek fel kellett adni addigi munkáját. Mert nem mondtak le a gyermekükről. Vagy idős házaspárokról, ahol egyikük halála után a másik már képtelen önállóan talpon maradni. Vagy ahol a családfenntartó hirtelen jött súlyos betegsége az egész család létbizonytalanságát hozta.

A Kisalföld alapítványához is naponta érkeznek kétségbeesett, segítségkérő levelek. Akit csak lehet, olvasóink segítségével átkísérünk a jóakarat hídján, de nem tudunk mindenkinek támaszt nyújtani.
„Senkit sem hagyunk az út szélén!" – visszhangzik bennem. Ugyanígy az alábbi sorsok is: „Jázmin egy hónapos korában került kórházba gennyes agyhártyagyulladással. Keményen harcolt kis életéért. Megműtötték, de a látását elveszítette, ülni, járni, beszélni azóta sem tud... Van egy kezelés, sokat segítene, de sajnos nagyon messze lakunk. Havonta kellene menni, de alkalmanként a 200 ezer forintokat nem tudjuk összerakni."
„Nagyon nehezen írok önöknek. Nyolcvanhárom éves vagyok, meghalt a férjem. Azóta elzárták a vizet, mert nem tudtam fizetni. A szomszédba járok egy fél vödör vízért, mert többet nem bírok el. Mosni csak akkor tudok, ha esik egy kis eső, amit a hordóban fogok fel. Már az összeomlás szélén vagyok."

„A problémák akkor kezdődtek, amikor a férjemet egymás után többször meg kellett műteni. A végén lerokkantosították. Ezalatt gyűltek a számlák. E hónap elején kaptunk két hetet, hogy elhagyjuk az otthonunkat. Az, hogy idáig jutottunk, nem a mi hibánk. Nem vagyunk italozók, csavargók. Próbáltam bejutni az alpolgármester úrhoz, de szeptembernél előbb nem tudnak időpontot adni."

„Férjemnek agydaganata van. Több beavatkozás után már nem műthető. Sugarazzák. Javíthatnának az állapotán speciális élelmiszerek és vizek, de ezeket nem tudjuk megfizetni. Albérletben élünk, és én is kiestem a munkából, mert infarktusom volt. Szeretném, ha segítenének, hogy a férjem, apukánk a lehető legtovább közöttünk maradjon."
Ezekből a kétségbeesett sorokból is látszik, hogy az elesetteket védő szociális háló szétszakadt Magyarországon.

A sérült emberek ellátására létrehozott alapítványi otthonoknak ugyanígy napi túlélési gondjaik vannak. És talán nem vagyunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy a háló legnagyobb sérüléseit nem csak a magasból, hanyagul, ablakon kidobott súlyos milliárdok okozzák. Hanem az említett, hangzatos reklámszöveg ellenére a hiány odafigyelésben, empátiában.
Megosztás: Facebook Twitter E-mail

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

Töltés, kérem várjon!
ˆaz oldal tetejéreˆ

hirdetés

Cikkajánló

bezár
asdasd
Kérem várjon, jelentkezését rögzítjük...