Nyilatkozatommal kijelentem, hogy az általam kidobásra ítélt üvegek, palackok, valamint fémdobozok használata ügyében jogi lépést nem teszek, célom, hogy a hulladékot a lehető leghasznosabb módon sikerüljön felhasználni. Sajnos azonban úgy tűnik, nem értünk egyet a hatósággal abban, hogy mi ez a leghasznosabb mód, máskülönben azt a szerencsétlen kukázó hajléktalant – akinek szabálysértési ügyéről korábban már hírt adtunk – nem citálták volna bíróság elé egy nyavalyás üveg miatt, amit a törvény értelmezése szerint ellopott. „Ellopott" – te jó Isten!
Ennél a Nyomorultak főszereplője is többet vétett, hiszen ő kenyeret csent el, ami mai magyar viszonyok közé átültetve 260 forintos elkövetési értéknek felel meg. Igaz, őt ezért el is zárták, míg az üvegtolvaj csak figyelmeztetést kapott, de azért ne felejtsük el, hogy a még újnak számító jogszabály értelmében őt is őrizetbe lehetett volna venni, majd kaphatott volna elzárást. Különös tekintettel arra, hogy a bírságot is nagy valószínűséggel lopott üvegekből tudta volna fizetni, ami nagyvonalú feltevés ennek az ágazatnak a jövedelmezőségéről.
De nagyvonalúságból nincs hiány, hiszen azért ahhoz is speciális szemüvegre van szükség, hogy az egyik helyi hatóság (egyébként nem a rendőrség) embere a tolvajt lássa meg a szelektív hulladéklerakóban kotorászó flótásban, kimért „jó estéttel" köszöntse, majd feljelentse lopás miatt. A szabálysértésnek – mint később kiderült –, 21 forint volt az elkövetési értéke, vagyis emberünknek még egytucatszor meg kellene ismételnie, hogy összejöjjön az a bizonyos kiló kenyérre való. Az pedig meg fájjon az államnak, hogy emiatt mintegy 1500 forintot kellett bírósági idézésekre költeni, de hát mi az az 1500 forint a bűnmegelőzés magasztos szempontja mellett? Ezután majd biztos nem lesz kedve kukázni – emelheti fel mutatóujját a hatóság embere –, bár kételkedem abban, hogy ez a pénzszerzési gyakorlat kedv kérdése volna.
Nem is tudom, hogy mi a gyomorforgatóbb ebben a magyar egypercesben, a feljelentés maga, vagy az, hogy a hatóság emberében tudatosítják: a hulladékra épp ugyanúgy terjed ki a magántulajdon védelme, mint bármi másra. Azért ez nem egészen ugyanaz, mint amikor valaki a zsebünkben matat, vagy bolti CD-ket csúsztat a táskájába. Emberek, itt az én szemetemről van szó, amit nem a közszolgáltatónak ajándékozok, hanem kidobom a kukába, mert nem akarom, hogy a kert végében éktelenkedjék. Valóban kárként könyvelik el?
Akkor nyilatkozatommal azt is kijelentem, hogy családommal ma elfogyasztunk egy narancslevet, kiürülhet még: ásványvizes palack, sörösdoboz, s a kislányom pelenkái is képviselhetnek valamekkora – nyilván minimális – értéket. Ígérem, nem adom másnak, a bevételt előre elkönyvelhetik. Azaz a narancslé még nem biztos, inkább húzzák ki, nem akarok bíróságra járni.
17°C
Hozzászólok! 
