„Nyugi gyerekek, a döntőt már megnyertük, szombaton már csak az első helyért kell játszani" – mondhatta volna akár ezt Sergio Batista is, az argentin csapat szövetségi kapitánya.
Nos igaz, ami igaz Brazília nehezebb ellenfélnek tűnt az elődöntőben, mint Nigéria a döntőben, ám ott kísérthetett Atlanta, 1996-ban ugyanis az afrikaiak győzték le a dél-amerikaiakat.
Az elején nem mondhattuk, hogy egymásnak estek a csapatok, csendben folydogált a mérkőzés, néha-néha egy Messi villanás, egy Riquelme lövés. Az argentinok irányították a játékot, és még az sem zökkentette őket ki a ritmusból, hogy Kassai Viktor – jogosan – nem fújt, amikor Messi elesett a tizenhatoson belül.
 |
| Di Maria gólja döntött a bronzmeccsen |
A nagy meleg miatt a magyar játékvezető még egy kis frissítő szünetet is beiktatott a első félidőben, de ezen kívül és néhány helyzetecskén kívül nem történt említésre méltó, ezzel 0–0-s döntetlennel vonultak a csapatok az öltözőbe.
A második játékrész elején Sergio Batista fiai hamar el akarták dönteni a mérőzést, erre Sergio Agüerónak és Messinek is volt esélye, ám a gólra egészen az 58. percig kellett várni. Ekkor persze a Barcelona fiatal sztárja villant és egy csel után olyan labdát adott, Angel Di Mariának, hogy a Benfica futballistája teljesen egyedül gyalogolhatott Vanzekin kapujáig.
Szegény nigériai kapus a maga 176 centijével csak ámult, amikor Di Maria csodaszámba menő bokamozdulattal átemelte, ezzel vezetéshez juttatta Argentinát.
Ezt követően több lehetőség adódott Samson Siasia fiai előtt, azonban egyenlíteni már sem Odemwingie, sem Isaac nem tudott – a legnagyobb helyzeteket ők puskázták el –, így Argentína megvédte olimpiai bajnoki címét.
17°C
Hozzászólok! 
