Kisalföld logö

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -4°C | 2°C

Világjárta diplomata-irodalmár szülővárosában

A Magyaróváron született nyolcvanhét éves Hárs Ernő költőt, műfordítót író-olvasó találkozón látták vendégül szülővárosában. Unokájával érkezett a Lajta-parti városba, itt kérdeztük gyermekkoráról, irodalmi élményeiről, munkásságáról.

A Magyaróváron született nyolcvanhét éves Hárs Ernő költőt, műfordítót író-olvasó találkozón látták vendégül szülővárosában. Unokájával érkezett a Lajta-parti városba, itt kérdeztük gyermekkoráról, irodalmi élményeiről, munkásságáról.

– Gyerekkora Óváráról részletes leírást nyújt „Kereszt és koszorú" című, nemrég az Orpheus Kiadónál megjelent életrajzi írásában. Mesélne nekünk is azokról az időkről?

– Akkoriban Magyaróvár és Moson külön világ volt, Magyaróváron több társadalmi réteg is élt: volt a főhercegi uradalom és annak egy tisztviselői és alkalmazotti köre, voltak a városi polgárok és a gyártelepiek. Én az uradalmi légkörben nőttem fel, édesapám katona volt az első világháborúban, majd a főhercegi uradalom pénztárosaként alkalmazták. Romantikus, csodálatos épületben laktunk, az úgynevezett Akócs-malomban, mely még a XIX. században működött. Természeti környezet vett körül halastavakkal, a közeli Lajta nagyon jó fürdőlehetőségekkel, két nagy vásártér, ahol állatokat legeltettek. Télen korcsolya, hokizás, nyáron fürdés, labdázás töltötte ki az időnket. Annyi egészséget szedtem össze ebben a korszakban. Ebben a környezetben nevelkedtem egészen az érettségiig, amit a piaristáknál tettem le kitűnő eredményekkel.

– A boldog gyermekévek után Budapestre került. Hogyan alakult ott az élete?

– Végig jeles tanuló voltam, szüleim azt tanácsolták, iratkozzam be a műegyetemre. Nekem viszont már akkor voltak irodalmi ambícióim, de tudtam, hogy abból nem lehet megélni, valami pénzkereső szakmát is el kell sajátítanom. A közgazdasági egyetem elvégzése után több diplomáciai tanfolyamon bővítettem ismereteimet. A második világháború után bekerültem a Külügyminisztériumba, több felsőfokú és középfokú nyelvvizsgával is rendelkezem.

– Irodalmi kibontakozásának mit jelentett a diplomáciai pálya, a nyelvtudás?

– A diplomataság annyiban jelentett előnyt, hogy sokat utazhattam, a hivatalban sok külföldi újsághoz juthattam hozzá. Nem voltam korán nyiladozó költő, az önképző kör idején kezdtem írni, aztán jöttek az első szerelmek, ami óhatatlanul versírásra ösztönzi az embert. Már nagyon korán belefogtam a műfordításba. Ha valami megtetszett, akkor megpróbáltam azt magyarul is megszólaltatni, eleinte németből Heinét, aztán Verlaine-t, a francia forradalom dalait fordítottam. Feleségem, Sándor Judit az operaház örökös tagja, az ő munkáját támogatóan sok zenei fordítást készítettem.

– Mivel telnek mostanában napjai?

– Petrarca egy eddig még le nem fordított epikus művét, a Diadalművet ültetem át magyarra, az allegorikus erkölcsi költeményben bemutatja a világ híres szerelmespárjait. A fordítás mellett az eredeti szöveg is meg fog jelenni. E kétnyelvű kiadvány megszerkesztésével foglalkozom.

Pályakép
Jelentősebb díjak:

Portugál műfordítói díj – 1987; József Attila-díj – 1993; Az Év Könyve-jutalom – 1996; a Radnóti Irodalmi Társaság fődíja – 1996; Forintos-díj – 1996; a győri költészeti biennále fődíja – 1996

Főbb kötetek:

Mozaik (1944), Csillagóra (1964), Lépcsőfokok (1972), Toronyzene (1978), Tisztítótűz (1984), Hétalvó napsugárka (1990), Hullámgyűrűk (1990), Éjféli tárlat (1991), Szeptember tenyerén (1992), Aranyhíd (1997), Kereszt és koszorú (2006)

Mészely Réka

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megint ''Gurul a város''

Vasárnap délelőttre várják a szervezők a gördeszkásokat, görkorisokat és kerékpárosokat a mosonmagyaróvári Királyhidai úti hipermarket parkolójába az idei „Gurul a város" elnevezésű programra. Tovább olvasom