Kisalföld logö

2017. 08. 24. csütörtök - Bertalan 13°C | 27°C Még több cikk.

Védőernyő Szigetköz falvainak

A Duna a szigetközi szakaszon súlyos állapotban van, egy nemzeti park védőernyőt biztosíthatna a tájnak.
„ A Duna a szigetközi szakaszon súlyos állapotban van. Folyamatos költséget jelentenek a szakértők, a monitoringok és az ideiglenes megoldás fenntartása. Egy nemzeti park egységes térségfejlesztési ernyőt biztosíthatna" – állítja a Szigetközi Nemzeti Park megvalósíthatósági tanulmányát elkészítő közalapítvány.

Dunakilitin tart konferenciát augusztus 26-án a Mosonmagyaróvár Környezetvédelméért Közalapítvány, ahol az elkészült Szigetköz–Csallóköz Nemzeti Park megvalósíthatósági tanulmányát mutatják be. A Kisalföldben olvashatnak először elképzeléseikről, s az ott nyilvánosságra hozandó anyagba is bepillanthatunk.

A megvalósíthatósági tanulmány azt vizsgálta, milyen célokkal, s hogyan lehet a Szigetközben nemzeti parkot megvalósítani.

Húsz százalék maradt

A térség természeti értékei alapvetően vízhez kötöttek, életfeltételeiket a víz és az azzal érkező hordalék alakulása határozta meg. A XX. század második felében az árvizek további növekedése mellett a kis- és középvizek csökkenése volt megfig    yelhető, az érkező hordalék csökkenése miatt megkezdődött a főmeder beágyazódása, a hullámterek feltöltődése és árvízlevezető kapacitásuk csökkenése. Ennek következtében kiszáradási folyamat indult meg a Szigetközben, mivel a vízszintsüllyedések hatására a mentett oldali vízrendszereket meghatározó talajvízszintek is süllyedtek. Mint ismert, az 1977-es csehszlovák–magyar szerződés közös vízierőmű-rendszer létesítéséről határozott.

Felépítettük a Dunakiliti duzzasztóművet, amely a vízmegosztási feladatokat is ellátta volna az eredeti főmeder és az üzemvízcsatorna között. Az építés elleni tiltakozások miatt Magyarország elállt a tervtől. Szlovákia a vízmegosztás érdekében Dunacsúnynál, ahol a Duna mindkét partja már szlovák terület, épített egy új komplexumot. A dunacsúnyi vízlépcső „kiváltotta" a Dunakiliti duzzasztóművet és lehetőséget nyújt a teljes dunai vízkészlet kezelésére, energiatermelésre. Megállapodás híján a főmederben 1995-ig a teljes vízhozam 10–15 százaléka maradt, azóta a teljes dunai vízhozam mintegy 20 százaléka folyik Dunacsúny alatt. A mellékágrendszerek és a süllyedő talajvízszintek rehabilitációjának érdekében mindkét fél elkezdte kiépíteni a maga vízpótló rendszerét.

Őszintén a múltról

A szigetközi térség, a vízlépcsőkérdés problémákat okozó megoldatlanságához hozzájárul a kérdés politikai átfűtöttsége. Magyarországon a vízlépcsőépítés feltételek nélküli leállítása a rendszerváltás szimbóluma lett, míg Szlovákiában a vízlépcsőrendszer feltétel nélküli befejezése az időközben megalakuló önálló Szlovákia számára jelentett politikai támaszt. Az elkészült tanulmány szerint ki lehet jelenteni: ebben a vitában egyik ország sem járt jól, a természeti állapotok pedig folyamatosan romlottak.

A Duna vízkészletének kezelése a folyó 41 kilométeres szakaszán Szlovákia kezelésébe került: Magyarország csak ideiglenes megállapodás keretében juthat a vízkészlet egy részéhez. A közös vízkészletből a Dunacsúnyban és Bősön megtermelt energia felhasználása – megállapodás hiányában – egyoldalúan Szlovákiában történik. Az energiára Magyarországnak szüksége van, jelenleg is vásárol Győrön keresztül a bősi energiából.

Súlyos milliárdokat vagyunk kénytelenek évente fizetni Ausztriának az elmaradt beruházásokért. Emellett folyamatos költséget jelent még az „ideiglenes megoldás" fenntartása, és a szükséges rehabilitációk végrehajtása, valamint a tárgyalásokhoz alkalmazott monitoringok, szakemberek, szakértők finanszírozása.

A tanulmány megállapítja: mindezek ellenére a térség természeti helyzete, amiért az egész vita kirobbant, romlott. Az ideiglenes jellegű vízpótlás csak az égető gondokon segített, de a Duna állapota ezen a szakaszon kimondottan súlyos állapotban van. Olyannyira, hogy ma azok vonják kétségbe természeti értékeit és azok megmentését, így egy nemzeti park létjogosultságát, akik annak idején fegyvert fogtak érte.

Hogyan tovább?

A kérdés vizsgálatakor mindenekelőtt területileg ketté kell választani a problémát. Tudomásul kell venni Szlovákia csallóközi műveit, ahogy ezt a hágai bíróság is megállapította: Szigetköz viszonylatában tehát a vita gyakorlatilag befejeződött. Az Európai Unió vízkeretirányelve mindkét „új" tagország számára megadja a kereteket a tárgyalások folytatására, meghatározza a térség számára a környezeti célkitűzéseket és új, európai megoldásokat kínál. Nincs értelme arra várni, hogy elbontják a bősi és a dunacsúnyi létesítményeket. A vita műszaki értelemben ma a nagymarosi erőműről, illetve a felette lévő Duna-szakasz hajózási és egyéb gondjairól szól. Egy olyan szakaszról, melyet nem érintett a Duna elterelése, ahol nem érte beavatkozás a Duna menti települések többségét. A vita Nagymarosról még sokáig eltarthat: lezárása viszont sürgető ott, ahol a károk a leginkább érzékelhetők, ahol a körülmények lényeges változására már nem lehet számítani.

Itt, a Szigetközben és a Csallóközben nem lehet várni, meg kell kezdeni a károk felszámolását: a jelenlegi helyzetben már nincsenek olyan igények, amelyek a természetvédelmi célokat háttérbe szorítanák. Egy közös, már korábban a magyar parlament által elhatározott nemzeti park létrehozását sürgetjük – áll a tanulmányban.

Ez tudja garantálni a természeti értékek szakszerű helyreállítását és védelmét, a költségvetés számítható, és nem eseti támogatását, a helyi szakemberek folyamatos alkalmazását és finanszírozását, a politikától való viszonylagos függetlenséget. Talán a legfontosabb előnye, hogy a nemzeti park egy egységes térségfejlesztési ernyőt képes biztosítani mindkét ország érintett önkormányzatainak.

Ez elősegíti az európai uniós támogatások megszerzését, új idegenforgalmi és mezőgazdasági piacok megnyitását, valamint az oktatás és kutatás fejlődését a térségben. A Mosonmagyaróvár Környezetvédelméért Közalapítvány arra kíván választ adni, hogyan tudja segíteni egy nemzeti park a térségben a kedvezőtlen helyzet felszámolását, az egységes jövőkép kialakítását, és ezzel a kiegyensúlyozott fejlődés megindítását. A nemzeti park besorolása, az IUCN II kategória, lehetőséget biztosít a természeti értékek nemzetközi előírásoknak megfelelő közös védelmére és beilleszti a térséget a Duna menti és az európai nemzeti parkok sorába.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

''Kifehérítenék'' a feketemunkát

Múlt héttől már használhatók a feketegazdaság visszaszorítását célzó, színes alkalmi munkavállalói könyvek. A mosonmagyaróvári cégek egy része lehetőség esetén alkalmaz vagy alkalmazna alkalmi munkavállalót, a nagyobb cégek azonban stabil munkaerőt keresnek. Nagy az érdeklődés az AM-könyv iránt: idáig csaknem félezer kék könyvet adtak már ki. Tovább olvasom