Kisalföld logö

2017. 01. 19. csütörtök - Sára, Márió -8°C | -1°C Még több cikk.

Újra együtt: visszafogadták a kismamát

Egy 18 éves mosonmagyaróvári lányt hét hónapos várandósan kirakott otthonról édesanyja. A Gólyahír Egyesület segítségével két hete megszülte gyermekét. Végül az anyai hívó szóra mindketten hazatértek.
Bálint: Édesanyja és nagymamája szeretete öleli körül
Egy belvárosi panelház második emeletének egyik lakása gyerekzsivajtól hangos. H.-éknál öt gyerek és két anya él egy háztartásban. A legifjabb vasgyúró, a mindössze kéthetes Bálint nem is sejti: néhány hete még anyukája sem tudta, esténként hol ringathatja őt álomba.

„ Hét hónapos terhesen az utcára kerültem"

– Sajnos minden baj ott kezdődött, hogy otthagytam az iskolát – kezdte történetét a gyermeke születése óta érezhetően érettebben gondolkodó édesanya. – Idegenforgalmi menedzser szakra jártam, de szerettem volna pénzt keresni, s így segíteni válása után édesanyámnak. P élénken tiltakozott, de nem tudott lebeszélni tervemről.

Több helyen is dolgoztam, de nem tudtam megmaradni egy helyen sem, valami kifogást mindenhol találtam. Közben megismerkedtem a párommal. Nem terveztünk közös gyermeket, a véletlen hozta így.

Miután úgy döntöttem, hogy megtartom a kicsit, még nagyobb bajba kerültem. A barátom sem dolgozott – nem is próbált elhelyezkedni –, nekem sem volt munkám. Hét hónapos terhesen aztán édesanyám megunta léha életmódunkat, így az utcára kerültem. Szóba jött, hogy esetleg az „anyósomékhoz" költözöm, ám az ottani körülményekre „az összkomfort az udvar végén" kifejezés a legjellemzőbb – meséli a lány.

– Tudom, nem volt szép dolog lányomat terhesen az utcára tenni, de nem bírtam már elviselni barátját s léhűtő életmódjukat – folytatta az édesanya. – Egyedül tartottam el őket s négy gyermekemet, ráadásul a kilátásaik sem voltak fényesek.

„ Gyertek haza, lányom"

– Első utam a családsegítőhöz vezetett, ahol próbáltak nekem szállást találni. Néhány hétre a Karolina Kórházba kerültem, majd a gólyahíresek segítségével Tatán helyeztek el. Az ottani munkatársak meglátogattak, mindennel elláttak és meghallgatták gondjaimat. Édesanyám többször felhívott, s a mosonmagyaróvári gólyahíresen keresztül is tartottam vele a kapcsolatot.

Korábban reménykedtem benne, hogy a születendő gyermekkel a párom szüleinek szívét is meglágyíthatom, ám ekkor már világossá vált számomra: ők nem nagyon foglalkoznak velem. Barátommal – aki mellett a mai napig kitartok – csak ritkán találkoztam. Amikor teljesen padlón voltam, két héttel a szülés előtt hívott fel édesanyám, s mondta: „Gyertek haza, lányom." Ez nekem mindennél többet jelentett. Másfél hete hazatértem Bálinttal. Nem is tudom, mihez kezdenék anyukám nélkül.

Édesanyám a páromnak csak a gyermeke látogatását engedélyezi, de most már megértem őt. Tudom, hogy hibáztam, s úgy érzem: ha nem lenne édesanyám, nem tudom, mihez kezdhetnék. Noémi, a „gólyahírnök" továbbra is mindenben segít, sokat köszönhetek neki, hisz anyagi helyzetünk sem túl rózsás. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy anyukám gyeden, én meg gyesen vagyok. Bálint mellett egy három-, egy nyolc-, egy tizenkettő és egy tizenhét éves testvérem tagja még a családnak. A páromat még mindig szeretem, folyamatosan próbálom észhez téríteni, ám néha úgy érzem: ha én nem ragaszkodnék annyira hozzá, akkor lehet, hogy már elhagyott volna.

Két tervem biztos a jövőre nézve: felnevelem Bálintot és szeretném befejezni az iskolát. Ezzel szeretném megköszönni édesanyámnak, hogy a bajban is kiállt mellettem – mondta a fiatal anya.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mosonmagyaróvár lépéskényszerben

Ma Mosonmagyaróvár adóssága 474 millió forint. Hogy sok ez vagy kevés, netán van-e felelős a… Tovább olvasom