Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Szigetköz ügye mentehetetlen?

A Szigetközi Nemzeti Parkért most már olyanok is lobbiznak, akik korábban natúrparkot akartak.
Mosonmagyaróvár eddig a ’70-es években egy színházajánlatot, 1997-ben 800 millió forintos tehermentesítő utat, az Orbán-kormány idején pedig a Szigetközi Nemzeti Parkot utasította vissza. Most viszont sokan szólnak érte olyanok, akik nemrég még natúrparkot akartak – állítja Pap János országgyűlési képviselő.

– Tizenhárom évvel a Duna elterelése, egy újabb választási kampány s egy újabb szlovák–magyar szakértői tanácskozás előtt, úgy tűnik, hogy a magyar álláspont a Duna ügyében a mederfeltöltés vagy a meanderező javaslat felújítása lenne. Ön melyiket tartaná célszerűnek?

Pap János országgyűlési képviselő.
– Már az ötödik választási kampány kezdődik úgy, hogy a Duna, Bős–Nagymaros és a Szigetköz valamilyen formában szóba kerül. Önmagában már ez is szomorú. Mindegyik kormányciklus végére kialakult egy elképzelés a Szigetközről. Igaz, a Duna ügyében nem volt komolyabb terv, mert az a másik féltől is függ. Ám a Szigetközt illetően a következő ciklusban teljesen más variációba kezdtek, vagy éppen nem tettek vele semmit úgy, mint ahogy a jelenlegiben.

– A Duna ügyében az a helyes eljárás, amit már 1991-ben a parlamentben elmondtam: világos, kidolgozott, megalapozott tényekre hivatkozva le kell fektetni a magyar álláspontot és egyeztetni kell a szlovákokkal. Viszonylag rövid időn belül el kell dönteni, hogy egymás igényét tudjuk-e támogatni.

Amennyiben nem, akkor – mivel uniós országok vagyunk mindketten – közösen alá kell vetni magunkat az EU illetékes munkacsoportja ebbéli álláspontjának. Mindkét ország szégyene, hogy 15 év után sem tudtunk megegyezni – fogalmazott a fideszes honatya.

A mederfeltöltés ötlete jó néhány embert megrázott

– Tehát akkor sem feltöltés, sem meanderezés, hanem amit az EU mond?

– A mederfeltöltés megrázott jó néhány embert, engem is. Azt, hogy a partot pár száz méterre benyomjuk a Dunába, nem tartom jónak. Székely László kormánybiztos rendezési variációja legalább eljutott odáig, hogy modellezni próbálta, mit kezdhetünk a kevés vízzel. Nem gondolom egyébként, hogy csak két variáció van.

Igaz, ezt úgy fogalmazta legutóbb Persányi miniszter úr, hogy elképzeléseinknek „két fő vonala" van, tehát ebbe több variáció is beletartozhat. Ám a parlament környezetvédelmi bizottsága alelnökeként kevésnek tartom, hogy meghívnak civileket, polgármestereket, országgyűlési képviselőket a térségből félévente egy-másfél órára. Ilyen horderejű témát korábban a szakbizottság sokkal mélyebben, hosszabban tárgyalt.

„ Nagyon jóban vagyok a polgármesterekkel"

– Ezen a miniszteri megbeszélésen (Kisalföld, 2005. október 26.) ön bírálta a környékbeli polgármestereket, szakértőket, hogy nem készítettek idáig használható terveket. Mintha megbillent volna a bizalom.
– Ez óriási félreértés. Úgy érzem, nagyon jóban vagyok a polgármesterekkel. Nem véletlen, hogy a legutóbbi rehabilitációs pályázatoknál is megkerestek, s támogattam az elképzeléseiket. A polgármesterek közül majdnem mindenkivel kiváló a szakmai és politikai kapcsolatom. Azért emeltem szót a miniszter előtt, mert megfogalmazódott ott, hogy nagy pénzeket költünk el, számos variáció és szakértői vélemény készült el, csak éppen a Szigetközben nem történt semmi.

Nos, ennek kapcsán beugrott, hogy vajon hová teszik magukat azok, akik 1998 és 2002 között olyan gyűléseket hívtak össze, ahol szó szerint megakadályozták, hogy megalakuljon a Szigetközi Nemzeti Park. Ezt a Fertő–Hansági Nemzeti Park kidolgozta, megvolt rá a pénz, a politikai akarat, csak a kivitelezés volt hátra.

Ám másfél éven keresztül – erről a Kisalföldben is cikkek jelentek meg – a helyiek natúrparkot akartak. Azért vagyok nagyon szomorú, mert akkor nem kellett volna ellenállni, és ma lenne a Szigetközben nemzeti park EU-s támogatásokkal, törvényi garanciával. Ami számomra ez ügyben még keserű, hogy nemrégiben összehívtunk egy konferenciát, ahol azt kiabálták, hogy nem valósított meg nekünk semmit egyetlenegy kormány sem, és a helyiek nemzeti parkot akarnak. Ennyire nem eshet ki egyesek fejéből, hogy volt erre már komoly szándék és pénz is. Ezek után az ember igazságérzete megszólal és ilyenkor valószínűleg keményebb is. Azt gondolom, hogy a Szigetközben a nemzeti park létrehozása pozitív cél. Ám nem tudom, hogyan kapcsolódik ehhez, hogy olyan 1991-es mondatot kívántak nekem tulajdonítani, egy kőre írva, ami sose hangzott el. Én ebben politikai szándékot érzek, ami nem probléma egy politikusnál, csak ha valaki szakmai érdekre hivatkozva szakmai megoldásokat szeretne, akkor ne vigyen bele politikai hangokat, mert sanda cél t ér el vele.

A kövek meg a politikai sandaság

– Mi állt azon a bizonyos kövön, ami állítólag el is tűnt a dunakiliti konferencia helyszínéről?

– Lefotóztam a köveket. A Duna-elterelésről nekem tulajdonított állítás nem igaz, ezért nem mondom el. Ám a nemzeti park dolgához nem tudom, mi köze ennek. Ahogyan a kő született, annak további sorsát is eltervezték. Ám senki olyan korán nem fogalmazta meg a nemzeti parkot, mint jómagam is. Országgyűlési határozat született erről. Ma mutogatják magukat emberek ezzel, de sokkal könnyebb belerúgni valakibe, mint kitartóan dolgozni.

Kívülem senki olyan korán nem mondta, hogy nemzeti park legyen, senki olyan korán nem szorgalmazta több parlamenti és bizottsági felszólalásban, hogy válasszuk háromfelé a Duna-ügyet (Duna, Szigetköz és a Mosoni-Duna sorsa). Sérelmeztem azt is, hogy miért nem vették figyelembe a megyei közgyűlés Szigetköz-bizottsága koncepcióját a nemzeti parkról, rehabilitációról. Ebben benne vannak a helyi politikusok, polgármesterek, szakemberek is. E konferencia is hagyatkozhatott volna erre.

Megkérdezem azt is, hogy 1990 óta a helyi k örnyezetvédő szervezetek milyen felhívást, magán- vagy nyílt levelet írtak az országgyűlési képviselőkhöz. Sokféle dolgot tehettek volna. A helyi civilek ma nagyon hasznosan teszik, amit tesznek. A nagy baj az, hogy későn ébredtek. Ez persze nem akadályozott a munkámban, mert vannak szigetközi emberek, akik elmondták, hogy mit szeretnének. Meg kell kérdezni az ott élőket, hogy amit a rehabilitáció során csináltunk, az jó-e. E rehabilitáció gondolatmenetét 1990-ben, illetve 1998-ban terjesztettem be és szívügyemnek tekintem azóta is.

„ A nemzeti parkra is megvolt a pénz s a koncepció"

– A nemzeti parkból mikorra lehet valami?

– Sok évvel ezelőtt is csak rajtunk múlt, hogy még nincs. Mosonmagyaróváron két dologról tudok, amire megvolt a pénz, de azt mondtuk, hogy nem kell. Később pedig nem kaptuk meg. A ’70-es években volt egy színházajánlat. Nem kértük, megkapta Győr. 1997-ben az akkori közlekedési miniszter, Lotz Károly 800 millió forintot adott volna a tehermentesítő út megépítésére, ami politikai cirkusz miatt nem valósult meg. A nemzeti parkra is megvolt a pénz s a koncepció. Jósolni nem akarok, talán a jövő évi kormány- és hatalomváltás után.

– A Szigetközi Fejlesztési Tanács létrehozását a napokban elvetette a kormányzat. Erről mi a véleménye?

– Nos... Nemigen tudok mit mondani, mert a szervezők nem tartották fontosnak, hogy kikérjék a véleményemet. Egyébként az Orbán-kormány idején az akkori szaktárca államtitkára, Kemény Attila kért meg egy fejlesztési tanács létrehozására. Akkor azt a szakapparátus fúrta meg.

Korábban >>

195 millió jut idén a Szigetközre (2005-07-04) >>
Szigetköz: Titkos pályázati anyag (2005-10-12) >>

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kitolják a városközpontot

A történelmi városközpont felújítása után most a folyóparti szakasz fejlesztésébe kezdtek a szlovák fővárosban. A városvezetés az eddig elhanyagoltabb Duna melletti részek vonzóvá tételéhez keresett és talált befektetőt. Hajókon már eddig is sok turista érkezett a városba, ám ezt az ágat továbbfejlesztenék. Most bemutatjuk, mely nyugati cégek s mibe fektettek Pozsonyban. Tovább olvasom