Kisalföld logö

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Szigetköz: lehangoló jelentés

A Magyar Tudományos Akadémia szigetközi munkacsoportjának környezeti vizsgálata megállapítja: a szakasz vízelvezető képessége romlott, a talajvízszint süllyedt, csökkent a haltermő képesség.
A jelentés megerősítette, hogy évi 5–100 centiméter süllyedés figyelhető meg Dunaremete felett, s ez a folyamat a legnagyobb mértékű Cikolaszigetnél.
A munkacsoport vezetője szerint fennáll egy ökológiai katasztrófa veszélye. A vizsgálat eredményeiről először a két héttel ezelőtti mosonmagyaróvári konferencián esett szó, mára azonban már írott változata is olvasható. A szigetközi környezeti monitoring lehangoló képet mutat a tájegységben végbemenő változásokról.
A földtani intézet 1991 óta végez környezetföldtani vizsgálatokat a Szigetközben. A Dunacsúny–Bős rendszer üzemeltetése során magyar oldalon bekövetkezett változásokat rögzítik, választ keresnek a Duna elterelését követő helyzet problémáira s a szükséges rehabilitációs program tennivalóira.

A tavalyi évről összegyűjtött anyagukból kiderül: a Szigetköz felszínközeli hidrogeológiai állapota folyamatosan változik.

A kutatás megállapításai szerint a Szigetköz felszínközeli hidrogeológiai állapota azért változik folyamatosan, mert a vízpótló rendszer által használt medrekben kimosódások, elfajulások jelentkeztek. A tanulmány szerint jelenleg hiányzik egy egységes koncepció, amely keretet adna a további vizsgálatokhoz. Ennek tartalmaznia kellene a Szigetköz hasznosítási elképzeléseit, és ezáltal lehetne vizsgálni a víztartók, medrek állapotát, a szükséges beavatkozások mikéntjét.

A vízelvezető képesség romlott

Az 1970-es évek elejéig tartó felső-dunai vizsgálatok a Duna főmedrének 1992-es elzárása után indultak újra. Azóta évenkénti medermorfológiai és üledékvizsgálatokkal követik nyomon, hogy a vízhozam döntő részének átterelése a bősi vízi erőmű üzemvízcsatornájába milyen mértékben változtatta meg a Duna szigetközi ágrendszereinek medrét, az érkező vízmennyiség lefolyási viszonyait és hordalékjárását.

Az eredmények igazolták, hogy a mederfenntartásra átadott kevés vízmennyiség mellett káros folyamatok léptek fel, a szakasz vízvezető képessége alapvetőn romlott. Ezt az állapotot még a 2002-es árvizek sem tudták számottevően megváltoztatni. A Dunakiliti feletti szakasz medertérfogata az 1992-es elterelés óta körülbelül 380 ezer köbméterrel csökkent.

Megfigyelhető a meder jelentős beszűkülése, parti zátonyok fejlődése, rajtuk tekintélyes sűrűségű és magasságú növényzet kialakulása. A folyamat a jelenlegi és távlati mederfenntartó vízhozamok mellett valószínűleg nem fordítható meg, sőt, további romlás várható. Ez a hullámtéri növényzet fejlődésével együtt az árvízi vízjárási tartományban is romló állapotot idézett elő.

Kedvezőbb helyzet kialakításához a hagyományos folyószabályozási módszerek – művek beépítésével a víz mederalakító hatását növelni – vélhetően nem elegendőek: tekintélyes mértékű kotrásra és a lefolyást gátló növényzet eltávolítására is szükség lesz.

Csökkenő talajvízszint

A szigetközi talajvízszint-süllyedés folyamatának vizsgálata megállapítja, hogy a fenékküszöb építése óta talajvízszint-csökkenés figyelhető meg. Folytatódása esetén a süllyedés mértéke 5–10 éven belül elérheti a fenékküszöb talajvízszint-emelő hatásának mértékét a szigetközi hullámtér vízpótlással érintett területein. 2002-ben a vizsgálatokat kiterjesztették a Szigetköz területén található talajvízszint-észlelő kutakra.

A vizsgálat megerősítette, hogy évi 5–100 centiméter süllyedés figyelhető meg Dunaremete felett, s ez a folyamat a legnagyobb mértékű Cikolaszigetnél.

Egyre több a márna

A szigetközi halállomány alakulására az 1960-as évektől kezdődően vonható le mértéktartó következtetés a hivatásos halászok halfogási adatai alapján. A fogási eredményekben a mérsékelt ingadozás mellett csökkenés figyelhető meg. A hanyatlás egyre határozottabbá vált az 1980-as évek végétől, és a halfogások 1993-ban, a bősi vízlépcső üzembe helyezését követő évben jutottak mélypontra. Határozott összefüggést mutatható ki az évente hálóba került halak átlaga, valamint a Duna magasabb vízállásainak gyakorisága között.

Ez jelzi, hogy a folyó általános medermélyülésével egyre tartósabbá váló kisvizek jelentős mértékben csökkentik a haltermő képességet. A halászok adatai a márnák növekvő számáról tanúskodnak. Ezek részben a halászat technikai és módszerbeli változásaival – például a motorcsónak és elektromos halászgép alkalmazásával a főágon –, másrészt a hullámtéri vízterek fokozott iszaposodásával hozhatók összefüggésbe.
Két év szünet után, március 23-án Pozsonyban folytatódnak a magyar–szlovák tárgyalások a bősi vízlépcső ügyében.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ukránok lengyelekkel, moldávok románokkal

Jelentősen megnőtt a határsértők száma a hegyeshalmi átkelőn az elmúlt hónapokban. Az… Tovább olvasom