Kisalföld logö

2018. 01. 22. hétfő - Vince, Artúr -7°C | 2°C Még több cikk.

Szertefoszlatott olimpiai álmok

A magyar politikai vezetés – szovjet nyomásra – 1984 nyarán, a Los Angeles-i ötkarikás játékok előtt tudatta az érintett sportolóinkkal: a keleti blokk többi országához hasonlóan ők sem indulhatnak az olimpián.
Abban az évben Dunaszigetről érkezhetett volna az egy főre eső legtöbb olimpiai résztvevő: három, pontszerzésre, sőt, akár éremre is esélyes versenyzőt delegálhattak volna a csapatba. A történet szerint a dunaszigeti idősebb Csiba Viktornak egy fővárosi ismerőse panaszolta el, hány budapesti sportoló juthatott volna el 1984-ben a Los Angeles-i olimpiára, ha nem szól közbe a politika. A szülőfalujára büszke szigetközi férfi azt válaszolta: „Az semmi: az én kis falumból a hidegháború miatt hárman maradtak le az olimpiáról."

Az élsportolók általában egyetlen nagy célt tűznek maguk elé: eljutni az olimpiára, s ott bizonyítani tehetségüket, tudásukat. A hetvenes-nyolcvanas években három tehetséges versenyző is bontogatta szárnyait az akkor vajmi kevés sportolási lehetőséget kínáló Dunaszigeten. Egy diszkoszvető, egy futó és egy röplabdás. 1984 volt az az év, amikor mindhárman eljuthattak volna a csúcsra, a Los Angeles-i olimpiára. Valószínűleg ezen a településen lehetett volna ekkor a legnagyobb az egy főre eső olimpiai résztvevők száma.

A hidegháború éveiben, a nyolcvanas évek elején azonban két „csonka" olimpiát rendeztek. 1980-ban a moszkvai játékokon az amerikai csapat nem vett részt, míg négy évvel később Los Angelesben a Szovjetunió, s felsőbb nyomásra az akkori közép-kelet-európai szocialista államok sportolói sem indulhattak. Ekkor a magyar versenyzők is csak az utolsó pillanatban tudták meg: lemaradnak életük egyik legfontosabb versenyéről.

A három dunaszigeti – szűkebben cikolaszigeti – közül kettőnek azért megadatott ez az élmény: a röplabdázó Énekes Emőke 1972-ben és 1980-ban, míg a kalapácsvető Szitás Imre 1988-ban értékes helyezéseket szerzett a magyar csapatnak az olimpián. A kétszeres országos bajnok futónő, Biacsics Elvira – lapunk munkatársa – azonban nem indulhatott több ötkarikás játékon.

Aki elvetette a kalapácsot

Az akkor még dunaszigeti Szitás Imre a híres szombathelyi dobóiskolában ismerkedett meg a kalapácsvetéssel. Első kiugró eredményét 1981-ben érte el, amikor az úgynevezett fedett pályás téli kalapácsvetés országos bajnokságát 65,35 méteres dobásával megnyerte.

– Az amerikai olimpia évében 79 métert dobtam, s az akkori világcsúcs 81 méter körül volt – kezdte a már Szombathelyen élő Szitás Imre. – Tatán az edzőtáborban készültünk életünk addigi legnagyobb versenyére. Azt már a rádióból hallottuk, hogy a szocialista államok sorra mondják le a részvételt. Szovjetunió, az akkori NDK és Csehszlovákia után, a kiutazás előtti utolsó pillanatokban közölték: terrorveszély miatt mi sem mehetünk. Érdekes módon csak bennünket féltettek: Békesi László, a Magyar Atlétikai Szövetség akkori elnöke kiutazott Los Angelesbe. A románok, akik végül elmentek az olimpiára, történetük legjobb eredményével jöttek haza: tizenhét aranyérmet nyertek.

Mi rendkívül csalódottak voltunk, hiszen talán engem is egy olimpiai éremtől fosztottak meg. Cserébe az akkori Szovjetunió rendezett egy „pótolimpiát", ahol rajtunk kívül bolgárok, a kelet- és nyugatnémetek és az oroszok is indultak. Ezen akkor tulajdonképpen a kalapácsvetés krémje vett részt. A viadalon aztán negyedik lettem, ám az akkori eredményemmel olimpiai ezüstöt nyertem volna Los Angelesben a győztes, 78 métert dobó finn srác mögött.

Engem azért szerencsére kárpótolt a sors: 1988-ban Szöulban ott lehettem az ötkarikás játékokon. Hetedik helyemmel akkor pontszerző lettem, ám máig sajnálom, hogy kettő helyett csak egy olimpián lehettem tagja a magyar csapatnak. Öt éve hagytam abba a versenyzést, s gyakran lejárok a fiatalok edzéseit figyelni a sporttelepre. Tegnap is kinn voltam, s örömmel tapasztaltam, hogy Athénban Annus Adrián személyében ismét lehet magyar éremesélyesünk kalapácsvetésben – mondta Szitás Imre.

A röplabdáskarrier

Az 1948-ban Cikolaszigeten született Énekes Emőke Mosonmagyaróváron ismerkedett meg a röplabdával. Kitűnő adottságokkal rendelkezett ehhez a sportághoz, s középiskolai tanulmányai befejeztével az egyetemi csapatban, a Gazdasági Akadémia AC-ben kezdett el játszani tizennyolc éves korában. Tehetségét mi sem jelzi jobban, mint hogy két évvel később már a Nehézipari Minisztérium Sportegyesülete igazolta le, majd két neves klub következett: a budapesti Vasas Izzó és a Tungsram az akkor leghíresebb magyar klubok közé tartozott. Hatalmas karriert futott be egy kis faluból elindulva: tizenegyszeres magyar bajnok, 115-szörös válogatott volt.

A 1972-es müncheni olimpián ötödik, a ’80-as moszkvain negyedik lett. A Los Angeles-i olimpián még részt vehetett volna, ám a magyar csapat távolmaradása után még abban az évben befejezte az aktív versenyzést. Néhány évvel később súlyos betegség támadta meg szervezetét, s sajnos Magyarország egyik legjobb röplabdázónője lassan tizenhét éve nincs már közöttünk.

A négyszázas női váltó tartalékjaként

Biacsics Elvira kétszeres országos bajnok futónő, s szintén Cikolaszigetről származik. 1985-ben és ’86-ban is maga mögé utasította a magyar mezőnyt nyolcszáz méteren. A Los Angeles-i olimpián a négyszer négyszázas váltó tartalékjaként indult volna.

– A fő számomban, a 400 és a 800 méteren hiába voltam az egyik legjobb a hazai mezőnyben, ez az egyéni olimpiai részvételhez kevésnek bizonyult – mondta Biacsics Elvira. – A négyszer négyszázas váltónknak azonban akkor lett volna esélye a döntőbe, vagyis a nyolc legjobb csapat közé kerülni. Én a gárda tartalékjaként együtt melegítettem a többiekkel, s szükség esetén beszálltam a csapatba, s készültem, én is utaztam volna az olimpiára. Tatán és külföldön is rengeteget edzőtáboroztunk, s szerettünk volna jól szerepelni az olimpián. Ekkor még főiskolás hallgatóként a Győri Dózsa versenyzője voltam, s csak hétvégenként látogattam szülőfalumba, Dunaszigetre – mondta az egykori futónő.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Emlékezetes események az óévből

Egy év alatt mindenki életében történtek emlékezetes események, örök emlékek. A Kisalföld ezúttal… Tovább olvasom