Szenvedélybetegséggé vált benne a közéletiség, ám mára ebből kigyógyult. Visszatért a Dunához, a Szigetközhöz: a vízparti tanya, a család, az első unoka, Viktória érkezte feletti öröm és a természet közelsége élteti.


– Időnként és koronként szokás Magyarországon átfogalmazni egy-egy önéletrajzot. Ön kihagyna-e valamit a sajátjából?

– Nem. Amilyen büszke vagyok a most átvett tisztikeresztre, ugyanolyan büszkeséggel tölt el a szövetkezeti mozgalomért kapott több díjam, vagy a Munka Érdemrend ezüst fokozata, amit igen fiatalon értem el. Az életem pedig eddig mindig a Duna és a Szigetköz körül forgott. Kimlén a vízparton nőttem fel, aztán 1968-ban egyetemistaként kétszer is megválasztottak a Szigetköz hercegének, 1989-ben lettem a Szigetköz párttitkára, 1994-ben a Szigetköz fővárosának polgármestere, 2002-ben meg Szigetköz parlamenti képviselője. Most meg a Szigetköz nyugdíjasa lettem: van egy tanyánk Tejfaluszigeten. Az engem eddig is mindenben támogató feleségemmel ott töltöm szinte minden időmet a vizek, halak, vadak közelében.


– A három évtizedes politikusi pályájának bizonyára voltak nagy kudarcai is...

– A rendszerváltást közvetlenül megelőzően igen rosszul esett, hogy falubelijeim nem kértek belőlem a téeszelnök-választáson. Utólag viszont hálás vagyok ezért, mert így nem kellett asszisztálnom az ország legjobb téeszének elherdálásához. Nehezen viseltem a kudarcomat a 2006-os polgármester-választás után is. Ám utólag jó, hogy így alakult. Akkorra ugyanis szenvedélybetegségemmé vált a közéletiség. Ebből csak úgy lehetett kigyógyulni, hogy egy csapásra hátat fordítottam a helyi közéletnek. Nemzetpolitikai tanácsadói három évem alatt aztán sikerült is ebből kigyógyulnom. Mostanra meg nyugdíjasként átformálódott az értékrendem.


– Az sem fáj, hogy pártja, az MSZP most még névváltoztatásra is készül súlyos választási veresége nyomán?

– Természetesen én mindig baloldali maradok, s a tiszteletre méltó baloldali értékeket igen fontosnak tartom. E választási eredmény azonban nem objektív, mert mi az elmúlt nyolc évben ennél sokkal jobban kormányoztunk. Aztán a válság meg egyes párttársaim botrányai elhomályosították ezt a munkát. Ha letisztul a politikai mező, újra meghatározó erő lesz a baloldal Magyarországon. Hogy milyen néven, az nem fontos.

Stipkovits Pál – A Munka Érdemrendre és a tisztikeresztre egyaránt büszke.

– Nos, többek közt önnek is meghatározó szerepe volt Gyurcsány Ferenc kormányra juttatásában. A végkifejlet ismeretében ezt hogyan értékeli?

– Én őt ma is az egyik legtehetségesebb, karizmatikus magyar politikusnak tartom, hibáival együtt is. Megtagadni sosem fogom. Eszméletlen össztűz zúdult rá jobbról, de párton belülről is. Láttam, ahogy hozzákezdett a MSZP-n belüli rendcsináláshoz, ezért innen is kapott támadásokat. Ahogy egyre fogyott körülötte a levegő, már kapkodott, s végül hibázott is. Így bukása elkerülhetetlen lett.


– Mosonmagyaróvár élén tizenhat évet töltött. Ön szerint hol látszik leginkább a városon a keze nyoma?

˝Mindig baloldali maradok, s a tiszteletre méltó baloldali értékeket igen fontosnak tartom. E választási eredmény nem objektív, mert mi ennél sokkal jobban kormányoztunk˝ - mondta Stipkovits Pál.

 – 1994-ben egy infrastrukturálisan igen elmaradott várost vettem át. Például a csatorna kiépítettsége alig harmincszázalékos volt. Se szennyvíztisztító, se gáz. Két cikluson át föl volt túrva a város, de a teljes közművet kiépítettük. Ezt ma már nem lehet látni, hiszen a földbe temettük. Végigcsináltuk a kórház-rekonstrukciót, iskolafejlesztéseket. A pedagógusok különben is a szívem csücskei voltak. Tíz év alatt a kötelezőn felül 700 millió forinttal tudtuk elismerni a munkájukat. Persze, hogy ők hogyan gondolnak erre vissza, azt nem tudom. Arra is ügyeltem, bár ezt ma is sokan a szememre vetik, hogy az ipartelepítés során mindig tekintettel legyek a tradicionális városi cégek érdekeire. Már akkor elindult a nagytérségi hulladékgazdálkodási rendszer. A mostani elnököt, Árvay Istvánt még én neveztem ki. Elismerve a Mosoni Polgári Kör erőfeszítéseit, minden erőmmel melléjük álltam a mosoni városrészi rehabilitáció érdekében. Erőteljesen támogattam a civil szervezeteket és az egyházakat. Például saját pénzemből mindkét katolikus templomunknak harangjátékot ajándékoztam. Sajnálom, hogy a tervezett helyen nem épült meg a rendezvény- és sportcsarnokunk, pedig a szükséges engedélyek és a finanszírozás lehetősége is megvolt hozzá. Mindig törekedtem a várospolitikában a lehető legteljesebb konszenzusra.


– Mulasztásai is vannak a várossal szemben?

– Sajnos nem tudtunk élni az idegenforgalmi adottságaink kínálta lehetőségekkel. A különféle peres ügyek miatt a termálfejlesztési lehetőségek is sorra meghiúsultak. Sokan bírálnak a Flexum-részvények eladása miatt is, de aki ismeri a valós körülményeket, az beláthatja: ez volt az egyetlen járható út.


– Sokak szerint levezetésként töltött még el három évet a Miniszterelnöki Hivatalban...

– Nem, sőt, ha érdemi munkát nem végezhettem volna, nem is vállalom. Még idénre is elém tették a megbízási szerződést, de mivel tudtam, hogy a választások miatt már kicsiny a mozgástér, az idei évet már nem írtam alá. Büszke vagyok rá, hogy közreműködésemmel sikerült új alapokra helyezni a határon túli szervezetek támogatási rendszerét. A sokféle átláthatatlan alapítvány helyett a Szülőföld Alap korrekt elszámolási rendszere lett a meghatározó. Elmondhatom azt is, hogy munkám eredményeként a kisebbségi magyar szervezetek is egyre nagyobb elfogadással és bizalommal tekintettek a szocialista kormányra. Sőt, noha egyáltalán nem volt jellemző, hogy a kétharmados ügyekben együtt tudott volna működni a kormány és az ellenzék, nekem két kétharmadot igénylő törvénymódosítást is sikerült előkészítenem és elfogadtatnom a határon túli magyar szervezetek támogatása érdekében.

Névjegy Stipkovits Pál 62 éves. 1980 óta főállású politikus. Az MSZMP, majd az MSZP helyi vezetője. 1994 és 2006 között három cikluson át Mosonmagyaróvár polgármestere. 2002-től egy ciklusban országgyűlési képviselő. 2006-tól a Miniszterelnöki Hivatal Külkapcsolatok és Nemzetpolitikai Ügyek Szakállamtitkársága tanácsadója. 2010-től nyugdíjas. Idén március 15-én vette át az egyik legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.