Kisalföld logö

2017. 11. 20. hétfő - Jolán 3°C | 7°C Még több cikk.

Presztízsberuházás a kukoricatáblán

Sikertörténetként értékeli az elmúlt két évtizedet a húszéves Flesch Károly Kulturális Központ igazgatója.

Az egykori építkezés: A kulturális központ százmillióból valósult meg a kukoricatáblában.
Modern kultúrház kell

Igen nagy minőségi változást hozott Mosonmagyaróvár kulturális életében az 1984-es esztendő. Ekkorra készült el ugyanis a városközponti épületegyüttes: benne a könyvtár, a zeneiskola és az új művelődési központ is. Az akkori városvezetés a hetvenes évek végén felismerte, hogy a meglévő kultúrház – a későbbi úttörő- , majd közösségi ház – már alkalmatlan a felmerülő igények kielégítésére, hiszen nem volt még megfelelő színházterme sem.

A tanácsháza illetékesei osztottak-szoroztak, majd úgy döntöttek, hogy a két városrész – Moson és Magyaróvár – közt készülő új városközpontban építenek fel egy korszerű kulturális központot. A kivitelezés az eredeti tervek szerint teljesen városi beruházásként indult, azonban gyorsan rájöttek, hogy túl nagy falat ez Mosonmagyaróvárnak. Hiába szűkítették a terveket, végül a több mint 100 milliós beruházást átvette a megye. A nyolcvanas évek elején így aztán megkezdődhetett az építkezés a városközponti kukoricaföldön.

Avatás miniszterrel

Az eredeti elképzeléseknek, illetve a tervnek megfelelően végül 1984. augusztus 20-án hatalmas tapsvihar közepette vágta át Pozsgay Imre művelődési miniszter a nemzetiszínű szalagot és adta át rendeltetésének az épületegyüttest. A könyvtár és a zeneiskola már a megnyitáskor kapott nevet, a kulturális központ azonban még több mint egy évtizedig csak „művi" néven élt a köztudatban. 1995-ben, amikor Flesch Károly hegedűművész hamvai hazakerültek, akkor nevezték el róla az intézményt.

Böröndi Lajos, az intézmény jelenlegi igazgatója már a kezdetektől a „házban" dolgozik. A nyitástól a könyvtár igazgatóhelyettese volt, majd 1992-ben először önkormányzati biztosként került a művház élére. Az igazgató elmondta, a központ építése az állam presztízsberuházása volt, hiszen a kor színvonalából messze kimagaslott mind az épület, mind a technikai felszerelés.

Színházterem, szakkörök

Az intézményben működött minden igényt kielégítő nyelv- és táncstúdió, rendkívül igényes tükörterem, valamint egy 355 ülőhelyes, korszerű színházterem. A mindig pezsgő kulturális életről a ház negyvennégy munkatársa gondoskodott. Számos különféle szakkört hoztak létre az intézmény népművelői: így alakult ki többek közt a ma már több száz tagot számláló nyugdíjasklub, a Lajta Néptáncegyesület vagy a sakkegyesület elődje is. A színházi előadások mindegyike telt házzal zajlott, az évi két színházbérlet is kevésnek bizonyult.

Új alapokra helyezték

A rendszerváltás után aztán az ország legtöbb kultúrházával együtt a mosonmagyaróvári is válságba került. A felülről szervezett szakkörök ellaposodtak, kevésbé jutott pénz a kultúrára, az önszerveződési formák pedig még nem alakultak ki. A művelődési központ vezetése és megmaradt szakemberei új alapokra helyezték az egész intézményt. Böröndi Lajos elmondta: a korábban működött szakköröket és csoportokat az intézmény már nem tudta fenntartani, ám helyet biztosított, valamint segített az átalakulásban az egyesületi formához. A gazdálkodást is újra kellett gondolni, hiszen az önkormányzati támogatás már a fenntartást sem fedezte, így különféle üzleti tevékenységek is helyet kaptak az épületben.

A hosszú ideig tartó hullámvölgyből aztán az elmúlt években – immár Flesch Károly Kulturális Központ néven – sikerült kilábalnia az intézménynek. Újra a város kulturális életének színhelye és központja lett az épület. Az évi mintegy harminc kiállítás jelentős közönséget vonz, a színházi előadások telt házasak, lépcsőjegyesek. Az intézményhez kötődik többek közt a már több mint egy évtizedes múltra tekintő nyári fesztivál is.

Megérett a renoválásra

A két évtized során az épület teljes felújítására nem jutott pénz, így az állaga mára jelentősen leromlott. Az igazgató szerint a város feszített költségvetésének legnagyobb áldozata a kulturális központ. Az elmúlt húsz évben még nem festették ki az épületet belülről, az intézmény dolgozói maguk végezték el az ilyen jellegű kisebb munkálatokat. Nincs a háznak projektora – ami ma már számos iskolában alapfeltétel –, a mozigépet 1930-ban gyártották, ám még ma is ez működik. Az épület oldalát több száz falfirka csúfítja. Az igazgató szerint ez a város arcát tükrözi, hiszen mint mondja, egy ilyen „alkotás" elkészítése akár órákig is eltart, amit a környező panelokból biztosan látott valaki, ám senki nem tett ellene semmit.

A ház külső burkolati elemei több helyen leestek, megrepedtek, ám ezeket nem tudják pótolni. A húsz év alatt az épület megsüllyedt, statikailag labilis. Néhány éve a tető javításakor a szakemberek kifelejtették a dilatációs hézagokat, így a födém folyamatosan nyomja szét az épületet.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Közösen védenék az ivóvízbázist

A megyei önkormányzat és a pozsonyi önkormányzati a szlovák–magyar határ… Tovább olvasom