Kisalföld logö

2017. 10. 18. szerda - Lukács 12°C | 22°C Még több cikk.

Össznépi banzáj `Ladikos´ módra Mecséren

Szombaton egy apró szigetközi falu, Mecsér mozdult meg a kulturális örökségvédelem és sokszínű nemzeti tradícióinak megóvásáért.

Hagyományőrzés, népzene, jó magyar pörkölt, Duna, pálinka, tánc hajnalig. Nagyjából az ezek összességéből kialakult különleges hangulat varázsa kerítette hatalmába a június 11-én Mecséren tartózkodókat.

A Ladikos Fesztivál idén hatodszorra nyújtott alkalmat a Mosoni-Duna partján arra, hogy a falu apraja-nagyja és a kedves vendégek együtt színvonalas szórakoztatásban részesüljenek.

Meg kell említeni, hogy a falu lakosai már hetekkel a "nagy nap" előtt lázas készülődésbe kezdtek, mindenki ott segített, ahol csak tudott. Ezt senki sem teherként élte meg, jó érzés volt hozzátenni valamit a nap sikeréhez, ami nem maradt el.

A helyszínre érkezve már első pillanattól kezdve elbűvölt mindenkit a résztvevők közvetlensége, a helybeliek vendégszeretete és a nyugodt, falusi hangulat, amelyben az ismeretlenek egymással szembeni bizalma is megmutatkozhatott, hiszen mindenki tudta, ez nem az a nagyvárosi tömegbál, amelyben bárki is a bajt keresné, ahol az értékeink még rajtunk sincsenek biztonságban, vagy ahol furcsán néznek az emberre, ha lefekszik a fűre és dalra fakad.

Délelőtt 11 órakor kezdődött a fesztivál, elsőként a vízparton a Boka Színház előadásában tekinthették meg a korán érkezők Petőfi Sándor János vitézét.

Ekkor már főtt a bográcsokban a "Ladikos Lakoma", a pörköltek, a babgulyás, a töltött káposzta és sült a kolbász, emellett egyéb finomságokkal, így például lángossal és palacsintával várták a korgó gyomrú látogatókat.

A színpadi műsorok csak délután kezdődtek, először az Aranymálinkó Tánccsoport és a Léber László vezette mecséri óvodások és iskolások csoportja lépett fel az ekkor még csupán 20-30 fős közönség előtt.

A megnyitóbeszédekre némi csúszással csak 14 óra után került sor. Első ízben a falu polgármestere, Csaplár Zoltán köszöntötte a látogatókat, majd a fesztivál főszervezője, Henics Tamás, valamint Gyopáros Alpár országgyűlési képviselő tartotta meg lelkes beszédét, melyet a Makám Együttes produkciója követett, akik műsorukban a magyar népzenét keleties hangzással ötvözték, ezután pedig a budapesti Tatros Együttes örvendeztetett minket gyimesi és moldvai népi muzsikájával.

Délután négy órától ismerős szigetközi dallamok kíséretében a Lajta Néptáncegyüttes műsorát tekintettük meg, később pedig a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Zengő Együttes lendületes dalcsokra következett magával ragadó néptánckísérettel.

A Buda Folk Band autentikus erdélyi népzenei gyökerekkel, újragondolt világi zenei stílusban nyűgözte le az ekkorra már több száz fővé növekedett, lelkes publikumot, utánuk a tehetséges helyi fiatalokkal felálló Boka Színház szintén Petőfi Sándor egy elbeszélő költeményét, A helység kalapácsát vitte színpadra.

A késő délután a kulturális sokszínűség jegyében telt. Vujicsics Együttes délszláv hangzásvilágával húzta a talpalávalót, ezt követően a kolozsvári Ördögtérgye Táncegyüttes gyönyörű erdélyi dalokkal és táncokkal járult hozzá az önfeledt mulatáshoz, majd a Carmina Danubiana Duna-menti, balkáni és kelet-európai népzenéjét élvezhette a nagyérdemű.
A kulturális pompa, összetettség, és a mégis egyazon magyar vérből eredeztethető vidéki virtus, az össznépi, felhőtlen, őszinte mulatás roppantul nagy összekötő erőnek bizonyult a fesztiválon.

Este 10 órától hazánk egyik legnépszerűbb népzenekara, a 35 éves Muzsikás Együttes Petrás Máriával kiegészülve gondoskodott a mulatásról, dalaikban elegyítve a XX. századi komolyzenét a hamisítatlan magyar népzenével. A sötétedéssel párhuzamosan egyre nőtt a közönség bátorsága, a színpad körüli teret táncoló csoportok népesítették be.
A nap valódi sikere ebben az időben nyert csak igazán bizonyítékot: a megközelítőleg 100 kilogramm húsból készült pörköltek, gulyások ugyanis elfogytak, s ezután a még mindig éhes közönségnek egészen éjjelbe nyúlóan ingyen hagymás zsíros kenyeret biztosított a szervezés.

A Csűrös Banda Varga István "Kiscsipás" és mérai táncosok közreműködésével szórakoztatta a közönséget, valamint a Cserók Táncegyüttes Muszka György és Ilona segédletével kalotaszegi táncokkal pezsdítette fel a nézőket. A hőmérséklet az este beköszöntésével sem esett nagyot, a kellemes meleg a mulatozóknak kedvezett.

A szokásokhoz híven egész nap kézműves foglalkozások, kirakodóvásár, vidám pillanatokat okozó vásári fotográfia, folk kocsma, bormemutatók, és ladikozás várta a látogatókat a helyszínen, valamint a község több pontján művészeti kiállítások: a Koccintó Galéria Petrás Mária keramikus és énekesnő tárlatának adott helyet, míg a Nagy Vendéglőben Deésy Gábor fotósorozatát tekinthettük meg "Mérai Cifraszoba" címmel, illetve a fesztivál helyszínén, a Duna-parti kempingben a főszervező Henics Tamás "Apák és fiúk" című fotográfiai kiállítása fogadta az érdeklődőket. A gyönyörű kerámiatárgyak, életképek, portrék, csendéletek minden mai önjelölt „művészpalántának" például szolgálhattak az igazi művészet mintájára.

A napirend szerinti utolsó műsor a valódi örömzenét játszó énekes-szájharmonikás, Ferenczi György és bandája, a Rackajam koncertje. A "rackásított" népzene játszi könnyedséggel vívta ki a közönség egybehangzó elismerését, amiből vendégfellépőjük, Szokolay "Dongó" Balázs megérdemelten kivette a maga részét.

Bár ezzel a plakátokon meghirdetett programok véget értek, a mulatság még közel sem. A nap sikerére való tekintettel a közvetlen főszervező a mulatozókat saját udvarába invitálta, és a véget érő koncertek előadói húzták nekik a nótát még hajnalig.

"Ami itt történt megint, az egy csoda. Újra feljebb léptünk, megtettünk egy lépést, a mi fesztiválunk pedig nem egy jó fesztivál, hanem egyenesen a legjobb fesztivál." – Lelkendezett Henics Tamás.

A szervezők és az őket segítők remek munkát végeztek, a megérdemelt sikert talán leginkább a vendégek hajnalig tartó jókedve és maximális elégedettsége mutathatja.

Csodálatra méltó, a mai kor emberének pedig talán egyenesen megmagyarázhatatlan, ahogy ezen a napon a község apraja-nagyja valóban ellentéteket félretéve összefog, és mindössze egy-egy apró gesztusért, köszönetért cserébe hajnalig talpon van a rendezvény sikeréért.

Hogy miért? Azért, mert ami itt működik, az egy megtestesült mesevilág. Ahol a legények és a leányok minden gondjukat elfeledve, egymásba karolva mulatják át a napot, ahol a rekkenő hőségben a bogrács mellett felszálló füst gyenge illata összehozza "aprajafalvát", ahol az egy-két kupica pálinkától pirosodó arccal mosolyogva öleled át a barátaidat, hiszen te végre megéled azt, ami oly ritka ebben a könyörtelenül elmúló világban: otthon vagy.

Olvasóink írták

  • 1. fityesz 2011. június 12. 17:37
    „Gratulálok,nagyszerű volt mecsériek!A szervezéssel még egy várossá váló (válni akaró) nagyfalunak is példát adtatok!Így tovább!Jövőre ugyanitt.Jövünk.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hegyeshalmi Három Határ Borfesztivál - galéria

A fesztivál keretein belül egész hétvégén borkóstolással, színes és változatos programokkal várták a… Tovább olvasom