Kisalföld logö

2017. 05. 23. kedd - Dezső 14°C | 24°C Még több cikk.

Négy új halfaj a Duna szigetközi szakaszán

Tudományos céllal – engedéllyel – villanyozza a vizeket dr. Guti Gábor, aki a különböző vizsgálatok után visszaengedi a halakat a folyókba.
Tudományos céllal – engedéllyel – villanyozza a vizeket dr. Guti Gábor, aki a különböző vizsgálatok után visszaengedi a halakat a folyókba. A halállomány – s például a bősi vízlépcső – hatásvizsgálata közben jó néhány érdekes megfigyelést tett, melyről a Kisalföldnek is beszélt.


Véneki viza Bécsben


– A középkorban a Szigetköz vizeire jellemzőek voltak a Fekete-tengerből ívási céllal felvándorló nagyméretű tokfélék, amelyek közül a viza a legismertebb. A tizenhatodik század végén egy három évtizedes időszakban még több mint 2600 vizát fogtak a Szigetközben. A tizennyolcadik században már nem folyt rendszeres tokhalászat a Dunán. A huszadik században már csak 50-nél kevesebb vizafogást jegyeztek fel a halászok. Az egyik utolsó nagy vizát 1897-ben Véneknél fogták ki: ez 300 kilogrammos volt, s jelenleg a bécsi természettudományi múzeumban látható. Az 1970-es évektől a vaskapui vízlépcső korlátozza a fekete-tengeri tokfélék felvándorlását. Utoljára 1987-ben Paksnál fogtak vizát Magyarországon.

Csökkenő halállomány

– Általánosságban elmondható, hogy a térségben csökkent a halállomány: a tizenkilencedik századi nagyvízi és középvízi folyószabályozás, az árvizekkel elöntött területek jelentős csökkenése, és később a folyó medermélyülése, valamint a bősi vízlépcső élőhelyekre gyakorolt hatása nem kedvezett a halak szaporodásának. Napjainkban gyakorlatilag nincs közvetlen kapcsolat a főág és a mellékágrendszer között: a denkpáli hallépcső ugyan jól működik, ám ez nem pótolja a régebbi nyitott, élő kapcsolatot. Az elöntések során korábban kiterjedt vizes élőhelyek alakultak ki, ivadékok telepedhettek meg. Mostanra átalakult a halállomány.

Megjelentek a gébek

– Kecsegékből a nyolcvanas években egyre többet figyelhettünk meg: ezek viszont mára eltűntek a Szigetközből. Korábbi ívóhelyük feliszapolódott. Valószínűleg a horgászok is észrevették, hogy a harcsák száma növekedett, ellenben egyre kevesebb a süllő. Közben megjelentek olyan halfajok, melyekkel korábban itt nem is találkozhattunk. Négy új faj „került elő" a Dunán: a békafejű, a csupasztorkú, a folyami és a feketeszájú géb. Ezek a Fekete-tenger térségében előforduló kisméretű halak, melyek elkezdtek terjeszkedni többek közt a Volga, a Dnyeszter és a Balti-tenger vízgyűjtője felé is: ez utóbbi helyen már halásszák is őket. Elterjedésükhöz feltehetően a hajóforgalom is hozzájárult: a hajótest egyes üregeibe lerakott halikrából más területeken keltek ki az ivadékok, s lettek belőlük kifejlett példányok. E tendencia miatt a későbbiekben újabb fajok is érkezhetnek. Sőt: óceánjárókon Amerikába, a Nagy-tavak vidékére is eljutottak a gébek, ahol már gondot okoznak. Bizonyos térségbeli honos, védett fajok – például a botos kölönte – eltűnésében itt is szerepet játszhatott megjelenésük – mondta Guti Gábor.

Idén még egy vizsgálat lesz

A halőrök jó néhány bejelentést kapnak, ha dr. Guti Gábor vizsgálatokat végez, ugyanis azt gondolják a horgászok, hogy orvhalásszal van dolguk. Guti elmondta: egyik hajójának oldalán látszik az „MTA Magyar Duna-kutató Állomás" felirat. A másik, kisebb hajón nincs ilyen jelzés, ám szóban bárkinek szívesen elmondja, miért vizsgálja a halakat. A minap Halászi és Feketeerdő között járta a Mosoni-Dunát, tervei szerint idén még egyszer végez kutatást a térségben.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lemondott a Karolina kórházigazgatója

Dr. Vörös László vasárnap benyújtotta lemondását a mosonmagyaróvári önkormányzathoz. „Ez november hatodikától lép életbe, november hetedikétől megbízott igazgató vezeti a kórházat. Személyéről a képviselő-testület zárt ülésen dönt" – mondta Szabó Miklós mosonmagyaróvári polgármester tegnap délelőtt. Tovább olvasom