Kisalföld logö

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 13°C | 27°C Még több cikk.

Nagykövet lehet

A felesége révén mosonmagyaróvári kötődésű Al-Farman Husszein huszonkét éve él Magyarországon.

Al-Farman Husszein
A felesége révén mosonmagyaróvári kötődésű Al-Farman Husszein huszonkét éve él Magyarországon. Szaddám rezsimje elől menekült el Irakból, majd külföldről irányította az ellenzéket. A Független Demokratikus Párt ottani megyei elnökeként korteshadjáratra indul most vissza Bagdadba.

A magyarországi nagyköveti poszt legfőbb várományosa szerint szerencsésebb lett volna a magyar katonákat februárig kint tartani, ám azt reméli, hogy az amerikai erők három éven belül kivonulnak az országból. Iraki újságok és zászló az asztalon, a televízióban az Al-Dzsazíra tudósít a Közel-Kelet híreiről. A negyvennyolc éves Al-Farman Husszein az utolsó napjait tölti budapesti lakásán, mielőtt Irakba utazna:

a tervek szerint a január 31-i választások előtt már nem tér vissza Magyarországra. Ő az iraki Független Demokrata Párt – mely három minisztert is ad az ideiglenes kormánynak – babiloni és al-hillai elnöke, így kampányolni indul Bagdadba és az ország más részére. Mosonmagyaróvári születésű felesége nagyon félti. Al-Farman Husszein 1979-ben menekült el Szaddám elől az országból, s két évtizedig – több ezer társával együtt – emigrációban szervezte az iraki ellenállást.

Kiüldözött milliók

– Fél órával ezelőtt beszéltem bagdadi barátaimmal, hogy folyamatosan képben legyek az ottani helyzetről – kezdi az iraki politikus. – Az ország már lázasan készül a január végi választásokra. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Szaddám 3 és fél millió embert üldözött ki az országból. Ezek többsége Európába ment: az ideiglenes iraki kormány tagjainak fele ezen a földrészen tanult. Ők most állandó alkotmánnyal, többpártrendszerben működő jogállamot szeretnének az országban.

„Szaddám elől menekültem Irakból"

– 1976-ban tűnt fel Szaddám a színen – folytatja a férfi. – Megállapodást kötött az akkori kormánykoalícióval, hogy a pártok legyenek a tömegszervezetei. 1978-ban volt egy hadjárat, melyben bevezették, hogy aki nem volt a kormányzó párt tagja, annak egy elkötelezettségi nyilatkozatot kellett aláírnia. Ebben garantálniuk kellett, hogy nem voltak s lesznek semmilyen más pártnak tagjai.

Ha valaki hazudott vagy megszegte azt, akkor el kellett fogadnia – e dokumentum szerint – a halálbüntetést. Két lehetőségük maradt: vagy belépnek a kormányzó pártba, vagy kivégzik őket. Én hamis útlevelet szereztem, s elmenekültem. Közismert ember voltam Babilonban, nem tudtam tovább rejtőzködni. Először Szíriába mentem, majd Bulgáriába, aztán Libanonba. Végül 1982-ben Magyarországra kerültem.

A kilencvenes években bevezetett embargó miatt az irakiak inkább a megélhetésükkel foglalkoztak, nem a rendszer bukásával. Szaddám éheztette a népét. A külföldről érkező pénzből minden megyében kastélyt építtetett magának.

Bush megijedt

– Közismert, hogy az iraki ember nem „Amerika-barát": mi voltunk az egyik legnagyobb ellensége az USA-nak. Jobban örültünk volna, ha egy másik hadsereg vonul be az országba, de nem tudtunk mást tenni. Mi, az iraki ellenzék elláttuk őket a szükséges információval. Az országban azt mondogatták: már mindegy, ki jön, csak szabadítson fel bennünket. Még Sharon is jöhetett volna, csak hogy vége legyen a szenvedésnek.

Az irakiak leginkább azért nem szeretik az amerikaiakat, mert ők voltak, akik megbuktatták a felkelést ’91-ben. Az Öböl-háború után fellázadtunk: 18 megyéből már csak Bagdad maradt Szaddám kezén, azonban idősebb Bush elnök nem engedte a forradalmunkat. Engedélyezték az iraki repülőknek a felszállást: ezek leverték a felkelőinket. Sajnos, akkor sok iráni síita beszivárgott az országba Khomeini ajatollah portréjával, s Bush attól félt, „második Irán" lesz Irakban.

– Szaddám most egy Bagdad környéki föld alatti börtönben van. Hatalmas iránta a gyűlölet: az emberek szerint havonta mindig egy megyében, a köztéren kellene kitenni, majd megalázni.

Várták a változást
– A tavalyi „rendszerváltás" után sok külföldön élő iraki nem akart hazamenni, belefáradtak a küzdelembe. Én lelkes voltam, hogy tehetek valamit. Úgy érzem, azok az elmenekült irakiak, akik átélték a rendszerváltást Kelet-Európában, tudnak tenni szülőhazájukért. Hasonló helyzet van most ott, mint ami Magyarországon volt 1989-ben. Vártuk a változást: azt mondtuk, ez az utolsó esély.

Mi nem hívtuk az amerikaiakat Irakba, ők maguktól jöttek: csak segítettünk nekik. Az irakiak most „európaibb", liberálisabb államot akarnak. Én huszonkét éve itt élek Magyarországon: két lányom van, feleségem magyar, ismerem a belpolitikai helyzetet, filozófia–magyar szakos diplomám van.  A nyolcvanas években Magyarországnak gazdasági téren a második legnagyobb partnere volt Irak. Heti két repülőjárat indult Bagdadból Budapestre: ezt előbb-utóbb helyre kell állítani.

Nehéz felmérni

– Bár mindenki tud a választásokról, ám nem mindenki akarja most megtartani. Az irakiak többsége támogatja a január végi időpontot: eddig 180 politikai párt és egyén jelentkezett a választási bizottságnál. Az úgynevezett „A" kategóriában nyolc párt szerepel: ők most is tagokat delegálnak a kormányba. Nekik minden megyében szervezetük van, s ott legalább ötszáz aktív tagjuk. Talán jelenleg a két vallásos párt a legerősebb, de nehéz ezt lemérni. A választásoktól minden szervezet tart, mert nem tudják, kire szavaznak az irakiak.

Felmerült olyan vélemény is, hogy egységes listát kellene állítaniuk a kormánypártoknak: akik az amerikai megszállás idején a kormányzótanácsba bekerültek, majd az ideiglenes kormány tagjai lettek, január végén „törvényességet" kapjanak az iraki néptől. Szerintük nem szabad most kockázatot vállalni: valamennyire én is osztom ezt a véleményt...  A közvélemény-kutatás szerint a kormányzó pártokhoz a lakosság 18 százaléka tartozik, 82 százalékuk pedig egyetlen irányzathoz sem. Őket kell meggyőzni: a választási hadjárat már elindult.

Katonák, befektetők

– Irak újjáépítése 155 milliárd dollárba kerül. Eddig 55 milliárdot kaptunk, ebből az amerikaiak 20 milliárdot álltak. Ha az iraki olajtermelés felgyorsul, több bevételből el tudjuk kezdeni az újjáépítést, mely szerintem tíz évig is eltarthat. Ám ehhez meg kell teremteni a normális közbiztonságot.

A terrorista emberrablások két hónapja jöttek „divatba". Valamennyire sikerült is megijeszteni a külföldieket. Az országban hatalmas a munkanélküliség: az embargó ideje alatt az iraki hadsereg sok munkát adott az embereknek, mely lehetőség azóta megszűnt. Lenne itt rengeteg befektetési lehetőség, csak ki kellene aknázni.

Jó néhány külföldi cég a választásokat, s a törvényes kormány megalakulását várja. A mezőgazdaságban és a csatornázás terén magyar segítséget is várunk: az iraki csatornák például „dugig" vannak. Az amerikaiak azt szeretnék, ha naponta 6 millió hordó olajat termelne az ország, így stabillá tennék a világpiacot. Most csak 1,5 milliót termelünk, mert még ma is gyakori az olajkutak robbantása. A terroristák mindenáron zavargást keltenének, s a közbiztonságot akarják rontani. Arra spekulálnak, hogy az iraki ember vágyjon a szaddámi időkre.

–  Mivel a magyar katonai bázis Hillában van, természetesen néhányszor találkoztam az ott szolgáló haderőkkel: nekem ők a honfitársaim. Furcsa érzés volt, s nem éreztem őket idegeneknek. Arra gondoltam, csak nehogy valami bajuk essék. A választás után elkezdődik az újjáépítés, a munkanélküliség csökken majd, erősek lesznek a belbiztonsági erők, s akkor három év múlva hazamehetnek a külföldi katonák.  

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Óváricumok filmen

Tíz pontból álló identitásprogrammal erősítené a gyerekek kötődését a városhoz Mosonmagyaróvár. Tovább olvasom