Kisalföld logö

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 8°C | 11°C Még több cikk.

Nagyapai öröksége Oroszvár

Győr, Oroszvár - A pannonhalmi főapátság és a szlovák állam közti tulajdonvita tárgya az oroszvári Lónyay-kastély: a győri Takács Istvánné nagyapja a gróf fővadásza volt, szülei 1940-ben a kastélyban jegyezték el egymást. „A bencéseknek is felajánlottam, hogy átadom az ismereteimet, de meg sem hallgattak" – mondta.
A főapátság és a szlovák köztársasági hivatal közötti tulajdonvitáról a Kisalföld beszámolt: ennek lényege, hogy az oroszvári kastély egykori tulajdonosa, Lónyay Elemér gróf és Stefánia belga hercegnő 1944-ben Pannonhalmára hagyta birtokát. Szlovákia a Benes-dekrétumok alapján elkobzó határozatot állított ki rá, azonban ekkor már a bencéseké volt az impozáns kastély. Két per is folyik most az ügyben, ám eközben a létesítmény állaga egyre romlik, s felújításra vár: pénzt azonban egyik fél sem mer költeni rá. A Pechtol család története összefonódik az oroszvári kastélyéval: a győri Takács Istvánné nagyapja, Pechtol János Lónyay gróf fővadászaként dolgozott a rezidencián.

„Jánoskám, készítsd a puskát, indulunk" – mondta mindig a gróf vadászat előtt. Pechtol János a kastély mögötti vadászházban lakott családjával. „Édesanyám és édesapám eljegyzését is itt tartották 1940-ben" – meséli Takács Istvánné. „Édesapám sajnos nem sokkal később a háborúban elesett, s a gróf az oroszvári kápolnában mondatott érte misét. Amikor ideértek az oroszok, mindenki elmenekült: Lónyayék egészen Pannonhalmáig. Az ingóságaik, vagyonuk nagy része ottmaradt. Az ez utáni állapotokra jellemző: az oroszok az értékes függönyöket csizmájukba tették kapcának, széthordtak onnan mindent.

Emlékek: Takács Istvánné egy régi fényképen a kastély udvarán álló nagybátyját, édesanyját és édesapját mutatja.
Emlékek: Takács Istvánné egy régi fényképen a kastély udvarán álló nagybátyját, édesanyját és édesapját mutatja.

A grófék halála után az örökség a bencésekre szállt, ők azonban valószínűleg túl sokáig »ültek rajta«, s amikor 1947-ben Oroszvár Szlovákia része lett, már a határon túl találták a kastélyt. Nagyapámnak is mennie kellett: Parádon egy fácántelep vezetője lett" – mesélte a nyugdíjas asszony.

„Tavaly édesanyámmal – aki már 87 éves – elmentünk a kastélyhoz. Fájt a szívünk amiatt, amit ott láttunk: pusztulóban van a létesítmény. A kápolnát a szlovákok félig felújították, aztán amikor kiderült, hogy bizonytalan a tulajdonosa, leállíttatták a munkát. Megtaláltuk a kastély mögött az öreg vadászházat is, amelyben nagyapám lakott: egy férfi birkákat és kecskéket tartott ott a szabadban. Beszélt is magyarul, elmondtuk neki, kik vagyunk, de hosszabb beszélgetésbe végül nem elegyedtünk" – folytatta. „Tavaly Pannonhalmán is jártunk: azt gondoltam, beszélek az illetékessel a kastélyról. Sajnos, senki nem fogadott bennünket, pedig édesanyám személyes élményei alapján szerettem volna tájékoztatni őket arról, amit a sorsáról tudunk. Azt gondolom, a kastély tulajdonviszonyát csak mielőbbi egyezséggel lehetne rendezni: a két perben álló fél akár felesben is vállalhatná a felújítás költségeit. A létesítmény óriási érték: kulturális vagy művészeti célokra is használhatnák, de akár rezidencia vagy vendégfogadó kastély is lehetne" – mondta Takács Istvánné.

Olvasóink írták

  • 1. DP 2008. október 08. 23:17
    „Hát jó is lenne, ha magyar tulajdonban lenne ez a szép kastély!
    De ez is csak álom, mint ahogy tengerpartunk is volt egyszer, most mégsincsen csak Balaton(szeretem a Balatont).

    Mind a kettő a magyar államhatáron túl van.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csak negyvenszázalékos az akadálymentesítés

Mosonmagyaróvár - A mosonmagyaróvári közintézmények csupán alig negyven százalékában végezték eddig… Tovább olvasom