Kisalföld logö

2016. 12. 06. kedd - Miklós -6°C | 3°C

Mosonmagyaróvár lépéskényszerben

Ma Mosonmagyaróvár adóssága 474 millió forint. Hogy sok ez vagy kevés, netán van-e felelős a hiányért, erről beszélgettünk a Kisalföld kerekasztalánál Stipkovits Pál (MSZP) polgármesterrel, dr. Pap János (Fidesz) és Szabó Miklós (MDF), valamint dr. Tóásó Gyula (MSZP) képviselőkkel. Utóbbi az önkormányzat tulajdonosi bizottságának elnöke.
Dr. Pap János, Stipkovis Pál, dr. Tóásó Gyula és Szabó Miklós többek között az iskolabezárásról és a Flexum-ügyről is vitázott.
– Az intézményhálózat átszervezése kapcsán Szentkuti alpolgármester úgy fogalmazott, hogy ha marad ez a struktúra, fejre állhat a város. Valóban ekkora a baj?
– kérdeztük elsőként.

Megállítani az adósságspirált

Stipkovits Pál (S. P.): – A kérdés ilyetén fölvetése nem fejezi ki a valós helyzetet. A legutóbbi parlamenti vitanapon egyetértés alakult ki arról, hogy a helyhatóságok helyzete országosan folyamatosan romlott. Újabb és újabb feladatok hárultak rájuk, ám ezek finanszírozása elmaradt. Minden önkormányzat ettől szenved. Mosonmagyaróváron 2001 végére az önkormányzat kötelező feladatainak ellátására felélte saját bevételeit is.

2002-re pedig bevételeiből már semmi sem jutott fejlesztésre. Hitelekből, ingatlaneladásokból fedeztük a fejlesztési hányadot. Ma 421 milliós a hitelállományunk és 53 millióval tartozunk a lakásalapnak. Ez önmagában nem sok a 10 milliárdos összköltségvetéshez képest. Az igazi probléma a tendencia. A racionalizálás korábban is fölmerült, s kritikát is kaptunk emiatt, hogy nem léptünk, elműködtük a pénzt. Ám nem egy év alatt kell ezt helyrehozni, ez négy évre szól. Ez a pártok közös felelőssége. Fejreállásról nincsen szó, de l épnünk kell.

Dr. Tóásó Gyula (Dr. T. Gy.): – Bizonyított az önkormányzatok országosan is nehéz helyzete. Mosonmagyaróvár intézményhálózatának azonban igen speciális a helyzete. Így vállaltuk Moson felzárkóztatásáért e városrész kiemelt kezelését. Ez az itteni intézményeknél is megjelenik, más városrészekhez képest is. Elengedhetetlen lenne a valamennyi intézményt is érintő elemzés, átvilágítás. A városháza, az iskolák, a kulturális és szociális intézmények komplex rendbetételével lehetne sikert elérni. Az oktatásban valóban csökken a gyereklétszám, ugyanakkor egyre nagyobb igény mutatkozik a több kiscsoportos foglalkoztatás iránt. Ám nem az iskolahálózat miatt állhat fejre a város. Az egész önkormányzati rendszert kellene áttekinteni.

Szabó Miklós (Sz. M.): – A jelen állapot aggasztó és ez már akkor látszott, amikor a költségvetés vitájában a kormányzó többség elfogadta, hogy 939 millió lesz az idei hiány. Erre az MDF már korábban is figyelmeztetett. Az igazi veszély azonban az, hogy ez a mérték majd egyévi teljes adóbevételünk. Ezért ez kritikus pont. Így nem tablettás, kenőcsös kezelgetés kell. ’96 óta mondjuk, hogy az intézményhálózat indokolatlan bővítése hová vezet. Most meg radikális beavatkozást sürget a kormányzó frakció.

Az óvoda- és iskolabezárással 80 milliós megtakarítást remél. Ám ez az összeg a költségvetés mindössze egy százaléka. Valójában a teljes intézmény- és városüzemeltetés áttekintésére lenne szükség. Bevételnövelés is kellene, mert ez a megoldás. Ám Mosonmagyaróvár nem fog fejre állni, mert most jól jött a Flexum 600 milliója, ám ezzel el is fogyott a vagyon.

S. P.: – Azzal egyetértek, hogy nem az oktatás miatt van nehéz helyzetben a város. Ám a vagyont megőriztük és gyarapítottuk úgy, hogy a Movinnovnak adtuk át a vagyonkezelési feladatokat. A vállalkozások pedig még a ’90-es évek elején települtek máshová. Az is gond, hogy a mi cégeink jelentős exportőrök és a tavalyi exportkiesés mutatkozik meg az adóbevétel-csökkenésben. Ez azonban a forintleértékelés után helyre fog állni. A Flexum 600 millióját pedig nem szabad hiánypótlásra felhasználni. Saját bevételt kell növelni és ezzel stabilizálni a helyzetet. El kell ismerni azt is, hogy mi korábban nem kellő eréllyel léptünk föl különböző bővítésekkel szemben.
Dr. Pap János (Dr. P. J.):

– Az adósságspirál nyomán fejre állhat a város, mivel költségveté-

sének kétharmadát működésre fordítja. Ám nem ez a 80 milliós megtakarítás hozza helyre a költségvetést és nem az iskolahálózat miatt állt elő a hiány. Helyeseljük az intézmények ésszerűsítését, s újra kell gondolni az intézményhálózat felépítését és új költségvetés is kell. Valóban, ’96 óta lehetett látni, hogy mi lesz a történet vége. Az a baj, hogy most nincs idő a teljes átvilágításra, mert sürgeti a várost a pénzügyi krízis.

Most kapkod a városvezetés, mert 4–5 éve nem vette komolyan az aggasztó jeleket. Az is tény, hogy még 80 milliós hitelt terveztünk, s arra számítottunk, hogy ezt visszakapjuk a bérhikiből. Ám erre most mégsem kapunk semmit, ez tehát újabb teher. Most a városvezetés bizonyára számol az iskolabezárások miatti 80 milliós megtakarítással, a Szalézinak visszaadott épület utáni 270 milliós állami támogatással és a Gyári úti óvoda esetleges eladása is bevételt hoz. Ebben a helyzetben viszont a legrosszabb a kapkodás, hiszen ismerethiány nyomán kell dönteni.

S. P.: – Cáfolom, hogy a közalkalmazottak béremelését nem finanszírozta ki a kormány. Tény, hogy a normatíva nem fedezi ezt a költséget, de a jövedelemadó-hányad és a gépjárműadó önkormányzatokat illető növelt részével ezt a pénzt megkapjuk, sőt, többletbevételhez is jutottunk. Konkrétan, az 50 százalékos közalkalmazotti béremelés 744 milliós többletkiadást jelent a városnak. Ebből 630-at normatívaként odaadott az állam, 114 milliót a növekményből kell finanszíroznunk, ám az adóhányadtöbblet 254 millió. Így mintegy 150 milliós pluszhoz jutottunk. Megyénkben csak 33 település kap bérhikit. Levél például 26 milliót. Tehát nem a béremelés miatt kell iskolákat bezárni.

Dr. P. J.: – Ha az adókompenzáció ennyire jó, akkor miért hisztériázik az alpolgármester?
Sz. M.: – Ha az 50 százalékos közalkalmazotti béremelés 150 milliós többletforrást hozott, akkor miért kellett fölvenni az újabb hiteleket?
S. P.: – A bevételnövekmény tény, és hogy miért nem léptünk eddig az eladósodás ellen? Folyamatosan próbálkoztunk, de mindig voltak nehézségi erők. Így a mosoniak régi vágya, hogy középiskolájuk legyen. Ezt az MDF-es Knausz Ferenc vezette mosoni bizottság inspirálta...
Sz. M.: – Kilencedik éve az MSZP irányítja a várost.
S. P.: – Emlékeztetnék, hogy ’99-ben racionalizálási szándékkal az ipartelepi iskolával próbáltunk. Erőteljes szembenállással találkoztunk, s még óvodalobbi is alakult, ezért akkor elálltunk ettől.

Tűréshatáron?

– Számos adat elhangzott a város adósságállományának mértékéről. Mi van a számok mögött? Sok ez a hiány vagy kevés?
S. P. : – Nem sok, de ez a trend tovább így nem folytatható.
Dr. P. J.: – A hiány nagy, még akkor is, ha idén 3 milliárddal nagyobb a költségvetés. A tendencia nagyon rossz. Mosonmagyaróvár most lázas az intézményátszervezés miatt és a láz utal arra, hogy valami nincs rendben.

Sz. M.: – A hiány a tűréshatáron van. A gördülő költségvetésben nem látunk tervezett hitelt, ugyanakkor a gazdasági és humánprogram a működésre is hitelt szán. Most akkor melyiknek higgyünk?
Dr. T. Gy.: – A mérték aggodalomra nem ad okot, a szükséges változások az idén megtörténnek, az adósság kezelhető lesz.

– Hosszas elemzéseket hallottunk imént az önkormányzatok nehézségeiről. Konkrétan mi Mosonma- gyaróvár eladósodásának az oka?
Dr. P. J.: – A város működtetése a költségvetés kétharmadát elviszi.
Sz. M.: – A nyolcévnyi koncepció nélküli városvezetés.
Dr. T. Gy.: – Az elmúlt 13 évi városműködtetés és a puha, adakozó költségvetési munka. Az MSZP-frakciónk is hibás, mert túlságosan engedékenyek voltunk. Ezt felül kell vizsgálni.
S. P.: – Az adósság gyökere az önkormányzatok gyatra finanszírozása. A többletfeladatokat kivédeni nem lehetett, ám határozottabb lépéseket kellett volna tennünk.

„A maszatolás

elnyomorítja az ágazatot"


– Az óvoda- és az iskolabezárás híre váratlanul érte a közvéleményt. Előkészítetlennek tűnt, s mintha rosszul is kommunikálta volna ezeket a város?
S. P.: – Ezt jól kommunikálni nagyon nehéz. Ugyanakkor a lépés nem volt váratlan, hiszen munkacsoportok alakultak, elemzések készültek, egyeztetések folytak. Minden önkormányzati frakciót be akartunk a munkába vonni, noha a felelősség a miénk. Az biztos, hogy érdeksérelem nélkül ezt megvalósítani nem lehet. Ám az intézményhálózat így tovább nem tartható fönn, mert a maszatolás az egész ágazat elnyomorításához vezetne. Az a megoldás, ha nem elkenjük a dolgokat, hanem érdemben belenyúlunk. Az Éltes dolgát sem lehet tovább halogatni. Biztos követtünk el hibákat az előkészítésben, de még semmi sincs elkésve, hiszen az esetleges változások csak 2004 szeptemberében lépnének életbe.

Sz. M.: – Engem váratlanul ért az elképzelés, mert csak a sajtóból tudtam meg a részleteket. Az őszi választási kampányban a polgármester többször is kijelentette, hogy nem lesz intézménybezárás. A kommunikációs hiba az volt, hogy a dolog nem ennyire sürgős és nincs is kimunkálva. Én is mindössze egy-„másfél" alternatíváról tudok, pedig az egész intézményhálózatot felül kellene vizsgálni. 80 milliós megtakarítást remél a Gyári úti óvoda és a Bartók bezárásától a városvezetés, de azt mondják, hogy ezt visszaforgatják az ágazatba. Akkor ez tehát nem is megtakarítás. Az eseti bizottság munkájában pedig azért nem vettünk részt, mert ez szakmai kérdés. A szakemberek dolgozzanak ki megoldási javaslatokat és majd ezután a politika döntsön.

Dr. P. J.: – Úgy tűnik, hogy iskolaügyben előzetes döntés született. Előtte nem volt fölmérés és elemzés és – ha tényleg ezt a két intézményt zárják be – akkor mégis igaz, hogy előzetesen ezt eldöntötték. Mi nem válaszoltunk a felvetésekre, mert a kormányzó többség feladata, hogy programja szerint vezesse a várost. A mi feladatunk pedig az, hogy a legjobb döntés kiválasztásában segítsünk. Most is van optimális megoldás, a legkisebb rosszat kell választani. Még van időnk, nincs szükség a kapkodásra és ha tényleg van 150 milliós adótöbblet, akkor főleg nem sürgős. Az a szomorú, hogy szeptemberre már ebbe az óvodába és iskolába nem fogják beíratni a gyermekeket és akkor majd tényleg lesz ok a megszüntetésükre.

S. P.: – Határozottan cáfolom, hogy eleve eldöntöttük volna ezen intézmények sorsát. Több javaslat is volt, de tovább halogatni a kérdést a bizonytalanság miatt már nem lehet. A variációk közül a kritériumoknak legjobban megfelelők kerülnek júniusban a testület elé. Azt választjuk, amelyik a legkisebb érdeksérelemmel jár.

Dr. T. Gy.: – Az iskolákat a városháza egy osztálya, az önkormányzat egyik bizottsága, egy eseti bizottság és az egyik alpolgármester is felügyeli, mégsem működött jól a kommunikáció. Tény, hogy magamutogató emberek szívesen nyilatkoznak, ám van az MSZP-nek hiteles frakcióvezetője. Az ő hangjára kellene figyelni. Azok pedig, akik a bizottságban részt akartak venni, delegálhattak volna oda tagokat is. Nem jó, ha ideológiák és pártszempontok mentén születnek döntések.

Farkasok, bárányok, pásztorok

– Hogy nem pusztán pártalapon szavaz a képviselő-testület, az is igazolja, hogy a Flexum eladásáról is megoszlottak a kétszeri szavazáskor a voksok. Miért most és miért ennyiért kellett eladni a részvénycsomagot, s ha már így alakult, három évvel korábban ez a 600 millió sokkal többet ért volna...

S. P.: – Eddig nem volt olyan érdeklődő, aki ennyit fizetett volna a 67 százalékos csomagért. Három éve a névértéknél többet nem ígért senki. Én meg azt mondtam, hogy 200 százalék alatt nem eladó. Ám ha valaki ennyit ad, akkor vigye. Ez év végéig egyébként is tabula rasát kell csinálni az rt.-nél, hiszen lejár az igazgatóság megbízatása. Ezzel együtt az aktuális vitákra és az áldatlan állapotokra is pontot kellett végre tenni. A termálfejlesztést tovább halogatni nem lehet.

Dr. T. Gy.: – Az természetes, hogy a farkasoknak bárányhúsra fáj a foguk, ám a pásztorok felelőssége az őrzés. Nagyon hosszú folyamat kellett ahhoz, hogy ez a részvénycsomag megszerezhető legyen bizonyos körök számára. Sok kis lépés vezetett el eddig a nagyon rossz állapotig. Mára már csak ez a kis lehetőség adódott. Elemezni kellene, hogy követtek-e el hibát a pártok, saját frakcióm és hogy hibázott-e a pásztor. Szerintem igen. Ebből a helyzetből már nem volt visszaút, miután jól elő volt készítve az utolsó lépés.

Sz. M.: – Valóban, a pásztor felelőssége is fölmerül, s hosszú folyamat volt ez a hibás alapító okirattól a gumicsontszerű vitákon át a végkifejletig, mostanra megoldás kellett. Az persze egy másik történet, hogy ki vesz egy olyan 67 százalékos pakettet, amivel nem tudja befolyásolni a cégét. Az MDF most nem támogatta az eladást. Új pályázat kiírását szerettük volna. Három éve a polgármester azt mondta, hogy a város legféltettebb kincse a termál. Most hol van ez a kincs?

Dr. P. J.: – Ebben a helyzetben jót már nem lehetett lépni. Volt olyan is, hogy a pásztorok maguk hajtották a bárányokat a farkasokhoz: ’91-ben például a gyárak alatti önkormányzati földek eladásakor. A Flexum-történetben tragikomédiát játszottak az emberek egymással, hiszen ilyen alapító okirat után már nem lehetett jól dolgozni. Bár az akkori polgármester, Plutzer István nem szavazta meg az alapító okiratot. Szerintem a „200 százalék" nem üzletpolitika. A múltban gyökerezik, hogy értéke alatt kelt el a csomag. A Fidesz nem értett egyet az eladással, de ha nem tud a város beleszólni az rt. ügyeibe, akkor nincs értelme a kérdést tovább húzni. Mi lesz a 600 millió- val? Rá leszünk utalva a hiány betöméséhez.

S. P.: – Ezt nagy városi célokra fordítjuk, az útprogramra és a sportcsarnokhoz a városi önrész előteremtésére.

– Kérem, becsüljék meg, mennyi lesz Mosonmagyaróvár hitelállománya 2004 végére.

S. P.: – Az adósságspirál csökkenni fog, és a hitel nem haladja meg a 600 millió forintot.

Sz. M.: – A választási kampányban is mi találtuk el a hiány mértékét, most azt mondom, ha a Flexum árát nem ide forgatjuk, akkor 1,1–1,2 milliárd forint lesz.

Dr. T. Gy.: – Az MSZP-frakció átérzi és átlátja a probléma súlyát és kezelni fogja. Ez már a jövő évi költségvetés előkészítésekor is észlelhető lesz és így tartható lesz a polgármester úr által becsült 600 millió mínusz.

Dr. P. J.: – A Flexum-pénz nélkül közelebb lesz az egymilliárdhoz, mint a 600 millióhoz.
„ Amennyiben nem tudjuk a működést racionalizálni, az adósságspirál fölpörög, nem tudjuk megakadályozni az eladósodást. Lépéskényszerben vagyunk tehát."

„ Hogy a hiány mértékét az állami támogatás csökkenése vagy a saját mulasztásaink okozták-e? Erről lehetne vitatkozni, de azon el kell gondolkodni, hogy képtelenek vagyunk egy ipari parkot működtetni."

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Alternatívák az átszervezésre

Egy szakmai fórum keretében vázolta fel a mosonmagyaróvári oktatási intézményhálózat átszervezésének… Tovább olvasom