Kisalföld logö

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 5°C | 14°C Még több cikk.

˝Mosoni koronában˝ gondolkodnak

Hédervár - A válságkezelés és a közös kiútkeresés hozta össze a kistérség településeit kedden Hédervárra.

Szó esett a tervezett önkormányzatiforrás-elvonásról, felvetődött egy helyi pénz rendszerének kidolgozása és az energiaköltségek csökkentésének lehetősége is.

A Mosonmagyaróvári Többcélú Kistérségi Társulás legutóbbi ülésén Juhász József, Hédervár polgármestere vetette fel az ötletet, hogy üljenek össze a kistérség településvezetői, vitassák meg jövőjüket a 2010-es tervezett költségvetési számok tükrében, keressék közösen a megoldásokat. Többek közt egy közös helyi pénz létrehozásával.

A hédervári kastélyszálloda adott otthont kedden a találkozónak, ahol elsőként Almási Gáborné, a Magyar Államkincstár Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatósága irodavezető-helyettese a tervezett önkormányzati forráselvonás részleteit ismertette.

– Sok még a változási lehetőség a 2010-es költségvetés számaiban, de az látszik, hogy kemény év lesz, sok megszorító intézkedéssel. Négyszázalékos inflációs rátával és lassuló gazdasági növekedéssel számolnak – magyarázta a szakember, aki hozzáfűzte: a megszorítás 2009-ben elsősorban közvetlenül a lakosságot, a lakástámogatási formákat érintette, az önkormányzatokat kevésbé. Jövőre jelentős elvonásra számíthatnak a települések, a legutolsó adatok szerint 73 milliárd forintra rúg a tervezett megszorítás, a járulékcsökkenés minden ágazatot érint.

Almási Gáborné a jövő évi tervezett megvonásokról beszélt. Mellette Szabó Miklós mosonmagyaróvári és Juhász József hédervári polgármester.
Almási Gáborné a jövő évi tervezett megvonásokról beszélt. Mellette Szabó Miklós mosonmagyaróvári és Juhász József hédervári polgármester.

Az elképzelések szerint a kistérségi társulások sem ússzák meg az elvonásokat. Ezeket valamivel több mint kétmilliárd forinttal kurtítaná meg a kormány – hívta fel a figyelmet Botos Gábor munkaszervezet-vezető. A normatívacsökkentések, esetleg -megvonások (így például az ingázó gyerekek után járó kiegészítő normatíva) súlyos milliókat vehetnek ki az önkormányzatok zsebéből.

A találkozón szó esett a lágy szárú növényekből előállítható agropellettel való energiatakarékosságról is. A gazdaságos biomassza segítségével nemcsak fűteni lehet, de elektromos áramot is lehet fejleszteni. Felvetődött továbbá egy helyi pénz létrehozásának az ötlete is: az önkormányzatok egy, a soproni Kékfrankhoz hasonló utalvány kidolgozásán gondolkodnak, melynek megtartó, gazdaságélénkítő szerepe lenne. Juhász József polgármester szerint ennek akár ˝Mosoni korona˝ is lehetne a neve. A településvezető javasolta továbbá, hogy a kistérségi társulás foglalkozzon a témával. Mint elhangzott, a helyi pénz létrehozása egyébként Nyugaton már bevált módszer, Ausztriában, Angliában és az Egyesült Államokban is egyre inkább elterjed.

 

Olvasóink írták

  • 12. kongur 2009. október 04. 19:16
    „Sziasztok! Az állam - mint látjátok - kihátrál a közösségi problémák kezeléséből, és teljes erővel az államadósság, hatalommegtartás problémakörében gondolkodik. A hatalmat birtokló valamennyi pártot, és a hatalomba törekvő valamennyi pártot a koncentrált hatalomgyakorlással járó áldások érdeklik, legkevésbé a helyi közösségek problémái. A pénzkivonás az önkörmányzati szférából csak idő kérdése volt. iskolák, ovodák szűnnek meg, a kistelepülésekről megindul a kivándorlás, mert a belátható jövő tartós munkanélküléséget, piacok nélküli kényszertermelést, és - valjuk be - reménytelenséget sugall, de csak annak aki mindenhatónak képzeli a központosított újraelosztást. Egy közösség higgyen a maga erejében, hagyományaiban, szaktudásában. Igen a saját ertékmérője szerint bocsátsa ki önön szociális hálóját amelynek alapja a helyi értékmérő. Amennyiben egyéb infókat akartok megtudni ebben a témában, forduljatok hozzám bizalommal.:))
    Üdv: Tatár József”
  • 11. civac 2009. október 02. 20:53
    „közgazdászok vizsgálták, hogyan lehetne élénkíteni a gazdaságot, ez az egyik megoldás.
    érdemes lenne körbejárni a kérdést, az országban több helyen már működik”
  • 10. pancser 2009. október 02. 19:41
    „A tsz-ek tszcsék hajnalán munkaegységben fizették ki az embereket, az is egyfajta valuta volt. Nehogy már viszatérjünk oda. Urak nem kergessünk álmokat, ami elmúlt elmúlt, a világ összezsugorodott, lehet ugyan sivatagi busman módjára élni a világtól elzárva, de nem érdemes. Nekem nem kell sem Kékfrank, se Mosoni korona, jó nekem a Forint is meg az Euró!”
  • 9. RickCartman 2009. október 02. 19:33
    „kongur, ezt honnan tetszett kimásolni?és ki az a Tatár József?”
  • 8. kongur 2009. október 02. 16:22
    „Sziasztok! Nem vicc a helyi pénz, csak kevesen ismerik!
    Küldök róla egy kis olvasnivalót!:)

    Az 1930-as évek gazdasági válsága következtében az Egyesült Államokban bankok százai zártak be, az általuk tartott letétek eltűntek, a pénzforgalommal biztosított értékközvetítés hosszabb időre összeomlott. Válságmegoldásként több száz közösség számára saját pénz kibocsátása vált szükségessé. Egyes közösségek tagjai a mezőgazdaságban dolgozva továbbra is élelmiszert termeltek, miközben rengeteg munkanélküli tudott és szeretett volna dolgozni, a városoknak és az egyes embereknek továbbra is voltak szükségleteik, viszont a pénzügyi "kapcsolati háló", amely lehetővé tehette volna a helyi munka és erőforrás áramlását és a termelésben való részvételét, összeomlott. A válsághelyzetben a helyi pénzrendszer biztosította a hiányzó kapcsolatokat. A globalizáció terjedésének, a szegények és a gazdagok közötti rés tágulásának hatására - hasonlóan a fél évszád előtti időszakhoz - mára sok közösség gazdaságilag nehéz helyzetbe került, és ez különösen igaz ott, ahol tartóssá vált a munkanélküliség. A gazdasági válság kezdetén, vagyis a 1980-as évektől kezdve a helyi pénzrendszerek újra virágzásnak indultak. Öntudatos, innovatív válaszként jelentkeztek a szisztematikusan fennálló problémákra, a centralizált monetáris és gazdasági politikára. A helyi pénzrendszerek az egyre súlyosbodó helyzetben kiléptek a kényszerpályájuk keretei küzül, és továbbfejlődve egyre jelentősebb tényezőként követelnek helyet a gazdaságban. Figyelemre méltó tény, hogy a legnagyobb figyelmet kapó közösségi valuták használata bár egyre inkább terjed a középjövedelműek körében, emellett az alacsony jövedelmű közösségek is bevezettek helyi pénzrendszereket, amelyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy ezúton erősítsék a közösségi hálózatot, és lehetővé tegyék a korlátozott jövedelemmel rendelkező lakosok számára a szükséges javak és szolgáltatások beszerzését. A tehetősebb közösségek arra használják a rendszert, hogy a vagyont a helyi közösségben tartsák, és az egyébként kihasználatlan helyi képességek és erőforrások nagyobb áramlásának segítésével serkentsék a gazdasági fejlődést. Az alacsony jövedelmű csoportokban sok ember rendelkezik felesleges szabadidővel, de senkinek sincs elegendő fizetőeszköze (pénze), ám ez a pénzrendszer lehetővé teszi, azt hogy a szegényebbek kihasználatlan képességeiket és erőforrásaikat egymás kölcsönös segítésére fordítsák. Mivel nem lehet az összes szervezetet számon tartani, néhány megfigyelő úgy becsüli, hogy kb. 5000 működő közösség létezik ma a világon, ebből több mint 400 Angliában, több száz Ausztráliában és Új-Zélandon. Számuk Kanadában, Európában és az Egyesült Államokban is jelentős, és található néhány Mexikóban, Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában. Bizonyos rendszerekben a résztvevők száma nem éri el a százat, miközben akad olyan is, amely több ezer tagot számlál. Néhányat innovatív személyek indítottak be válaszul a környezetükben jelentkező elbocsátásokra és pénzhiányra, másokat pedig nonprofit szervezetek vagy közösség fejlesztési tanácsadók kezdeményeztek, akik egy speciális gazdasági terület javítására törekedtek. Bár néhány országban tiltott a helyi pénz létrehozatala, számos más nemzet, beleértve az Egyesült Államokat, Kanadát és Európa többségét, engedélyezi ezeket a rendszereket. Hamisításnak csak az minősül, ha olyan pénzt nyomtatsz, amely hasonlít a hivatalos pénzre. Ellenben teljesen legális saját pénz kibocsátása, ha az egyáltalán nem hasonlít a hivatalos pénzre. Ez a szabály elősegíti a helyi pénzek különböző fantáziadús megjelenéseit. Noha sok közösségi pénzrendszer használja a kereskedelem illetve a csere szót a nevében vagy tevékenységének leírásakor, valójában nem közvetlen barter formában (elcserélem a lovamat a tehenedre; vagy egy hét a nyaralómban cserébe egy hét a jachtodon) működnek. Azok a helyi valuták, amelyeket kinyomtatnak, és papírpénzként szétosztanak, ugyanúgy funkcionálnak, mint a hagyományos pénz. Sőt, ha kereskedelmi céllal hozták létre, használatuk után még adózni is kell. A Time Dollár - ahol minden egyes ember munkaórája ugyanannyit ér - és a LETS-type - ahol az emberek piaci áron értékelt munkája növeli a hitelkeretüket - rendszereket úgy írhatnánk le, mint közvetett barter vagy kölcsönös hitel rendszereket. A résztvevők egyoldalú tranzakciókat hajtanak végre (Steve főz Jane-nek, Jane megjavítja Sue kocsiját, Sue pedig paradicsomot termeszt Stevenek). A szponzor szervezet minden egyes tranzakció értékét (órában vagy "hitel-dollárban") rögzíti az egyes tagok számláján, mint hitelkövetelés vagy tartozás. Amikor szükségük van rá, a tagok beválthatják követeléseiket az egymás közötti tranzakciókban. A Time Dollár és a LETS-style rendszerek az IRS szabályozása szerint adómentesek, mivel nem piaci rátákat használnak, és jótékony célt szolgálnak.
    Valley Dollars
    és a vidéki gazdasági fejlődés
    Franklin megye Massachusetts legszegényebb tartománya, lakosai többsége azon küzd, hogy kijöjjön az állam, a rosszul fizető magánvállalkozások nyújtotta, és a részidős munkákból származó fizetésből. A lakosok gazdasági helyzetének javítása érdekében a Franklin County Community Development Corporation (CDC, Franklin Megye Közösség Fejlesztési Társasága) szponzorálta a "Valley Dollars"-nak nevezett közösségi pénzrendszer létrehozatalát. A rendszert rosszul fizetett irodai és műszaki női alkalmazottak alapították 1991-ben a szomszédos Hampshire megye állami egyetemén. 1995-ben, amikor a Franklin County CDC átvette és elkezdte fejleszteni, 70 tagja volt. Tim Cohen-Mitchell koordinátor szerint a szervezetnek ma több mint 400 tagja van, többségében egyének, de akad néhány helyi vállalkozás is, ideértve az élelmiszer és más kiskereskedelmi egységeket s néhány kisebb ipari termelő vállalatot. A vidéki CDC közösségi valutát bocsát ki, és az egyenlőséget elősegítendő, arra ösztönzi használóit, hogy vásároljanak szolgáltatásokat a piaci ártól függetlenül, 10 $/munkaóra áron. A résztvevők természetesen megállapodhatnak ettől különböző árban is. Csatlakozáskor a tagok 10 $ és 20 $ közötti (amerikai dollár) éves díjat fizetnek a CDC "Valley Trade Commision" (VTC, Völgy Kereskedelmi Bizottság) számára, ezen felül ajándék gyanánt 25 $ értékben szolgáltatásokat vagy termékeket kell biztosítaniuk. Cserébe kapnak 25 $ értékű Valley dollárt. Ha részt vesznek egy 1 órás orientációs programon, kapnak további 25 $ értékű Valley dollárt. A VTC címjegyzéket ad Franklin és Hampshire megye minden olyan személyének és vállalkozásának, akik szolgáltatásokat nyújtanak, javakat termelnek és ezért elfogadnak Valley dollárt. Napjainkra körülbelül 60000 $ értékű Valley dollár van forgalomban. Mivel a bizottság nem követeli meg tagjaitól, hogy tranzakcióikat rögzítsék, senki nem tudja, hányszor használják fel újra a Valley dollárokat. Bár a bizottság hangsúlyozza a rendszer alacsony jövedelműek számára biztosított elérhetőségét (a tagok kétharmada alacsonyjövedelmű csoportból származik), a címjegyzékben szereplő szolgáltatások közül sok inkább ezoterikus (sokféle masszázs, spirituális /szellemi/ tanácsadás, elektronikus kiadványszerkesztés). Cohen-Mitchell úgy véli, ahhoz, hogy a rendszer jobb közösségi hatást érjen el, legalább 2000 tag kellene és több vállalkozó részvétele. A növekedést gátolja a pénzhiány, nem tudják megfizetni a szervezőket, akik a rendszert bemutathatnák, és több tagot toboroznának. A részvevők közül sokan magánvállalkozók vagy épp most indítják be saját vállalkozásukat, és arra használják a Valley dollár rendszert, hogy üzletükhöz kötődő szolgáltatásokat és készleteket szerezzenek be. Így megvásárolhatják a szükséges termékeket anélkül, hogy bankkölcsönt kellene felvenniük.
    More Time Dollar
    A belvárosban ezrek kiszolgálója
    A középosztály tagjai gyakran azért vesznek részt egy helyi pénzrendszerben, hogy ezáltal erősödjön bennük a közösséghez tartozás érzése. Az alacsonyabb jövedelműek inkább az olyan javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést helyezik középpontba, amelyeket a lakosok egyébként nem engedhetnének meg maguknak, bár a közösségi érzés itt is ugyanúgy létrejön. A MORE Time dollár (Member Organized Resource Exchange = Tagok által Szervezett Erőforrás Csere) Missouri államban, St. Louisban és környékén tíz alacsonyjövedelmű szomszédos csoportot foglal magába, több ezer fekete és fehér lakost szolgál. George Eberle, a St. loiusi Grace Hill Settlement House vezérigazgatója 1980-ban alapította a MORE rendszert, amely nem bocsát ki pénzt, helyette a lakosok egymásnak különféle szolgáltatásokat nyújtanak: a lovaglástól a doktorig, gyerekre vigyázás, háztartásvezetés, autószerelés, ételszállítás az öregeknek, hólapátolás, magántanítás stb... mind azon az elven alapul, hogy "az általam rászánt 1 óra egyenértékű az általad rászánt 1 órával". Átlagosan 6000 ember vesz részt benne, de minden évben legalább 3000 tagja volt. Néhányan arra használják a MORE rendszert, hogy a szomszédaikon segítve, mások szemében megbízhatóvá váljanak, mások a Grace Hill Programjában végzett önkéntes munka fizetségének tekintik. A rendszer hatalmas sikerében számos tényező játszik közre. Tökéletesen illeszkedik a hivatali programokba, ideértve a társadalmi osztályoknak, családoknak nyújtott szolgáltatásokat, az egészségügyi programokat. Grace Hill bőséges intézményi támogatást nyújt, kiterjedt helyi elérhetőséget biztosít, és minden egyes lakosnak 20 órás tréninget tart a rendszer működéséről. A résztvevők a tréningért fizetést kapnak: a szövetségi valuta és a MORE hitel egyfajta egyvelegét, amivel még több tag toborzására ösztönöznek. Számítógépes nyilvántartást vezetnek a tagok által nyújtott és kapott szolgáltatásokról. Aztán, mondja egy résztvevő, "a számítógép segítségével megtudhatod, kinek milyen szolgáltatásra van szüksége. Csak rákérdezel és megnézed. Tegyük fel, hogy különösen érdekelt vagy a takarításban; megtudhatod, hogy a szomszédodban él egy csomó ember, akiknek szükségük van erre a szolgáltatásra." Bár eredetileg a szolgáltatásokat olyan öregek számára kívánták biztosítani, akik sokféle szükséglettel és kevés pénzzel rendelkeznek, mára a helyi lakosság különböző generációi vesznek részt a rendszerben, egymás számára a legkülönfélébb szolgáltatásokat nyújtva. Tovább emeli a rendszer hasznosságát, hogy a Grace Hill mint "Idő - Raktár" kezdte működését, adományokat: használt ruhát, játékot, iskolai felszerelést, új és használt berendezéseket tárolt. Az áruk nagyobb részét a Time dollár tagok maguk hajtották fel. Hűek maradva az "órát az óráért" értékrendszerhez, a termékek eladási árát a biztosításukra és tárolásukra fordított idő nagysága (órák száma) határozta meg. A MORE tagok közül sokan szélsőségesen szegények. A Time dollárok lehetővé teszik számukra, hogy kiegészítsék korlátozott pénzjövedelmüket és megvásárolják a létfenntartási cikkeket, mint pl. a szappant és a sampont. A Time dollárok "segítettek, mivel rokkant nyugdíjas vagyok, és teljesen kifogytam a WC papírból" - mondja az egyik tag. Tapasztalatok szerint, a Time dollár az embereket olyan szomszédaikkal kötheti össze, akik bírnak bizonyos képességekkel, amelyekről eddig talán tudomásuk sem volt. Absztraktabb szinten szemlélve, a tagoknak lehetőségük van arra, hogy az idejüket produktívan használják ki, ami a munkanélküliek és a részidős munkások számára - mind pszichológiailag, mind gazdaságilag - különösen értékes. "Mióta megszületett a gyerekem, és munkanélküli vagyok, nincs pénzem. Egy barátom mesélte, hogy van egy program, ahol megkaphatom a számomra szükséges szolgáltatásokat anélkül, hogy fizetnem kellene értük. Időm volt bőven, hogy másoknak szolgáltatásokat nyújtsak, de pénzem egy garas se." - mondja az egyik résztvevő. "Unalmas volt mindig csak otthon ülni, pénz nélkül nem tudtam elmenni sehova." A Time dollár hatékony szervezőeszköznek bizonyult. "Többet tudok a közösség különböző problémáiról" - állítja az egyik tag. "Azelőtt nem érdekeltek mások problémái" - mondja egy másik. A harmadik szerint: "Rájöttem, hogy mások ugyanolyan helyzetben vannak, mint én, és a problémáinkat együtt tudjuk megoldani."
    Tisztelettel: Tatár József”
  • 7. Abrafax 2009. október 02. 12:58
    „Még egyszer: ellentétben pl. a skót fonttal, a kékfrank sem pénz, hanem utalvány, fizetési igérvény, olyasmi mint a csekk, az étkezési utalvány vagy mint pl. a monoki "szociális kártya". (Magyarországon ugyanis Nagy-Britannával ellentétben az államé a pénznyomtatás monopóliuma.)
    A "kékfrank" lényege, hogy a helyben kapott "pénzt" helyben is költsék el (mivel az elfogadóhelyek is itt vannak). Nem bankóprésröl van szó, a kibocsátás mögött már - törvényes fizetöeszközben - kifizetett/elismert érték/teljesítmény van. Minél önellátóbb egy régió, annál inkább hasznosítható az ötlet.

    Persze bizalom, gazdasági háttér és lakossági elfogadás kell ahhoz, hogy müködjön a rendszer. A puding próbája ezúttal is az evés.”
  • 6. pancser 2009. október 01. 20:52
    „Nem akarok elrontója lenni egy ötletnek, de erős fenntartásaim vannak. Dilettáns ötletnek tartom, már a bonyolultsága miatt is. Miközben a nemzeti valuták megszűnnek, vajon helyi pénzek meg virulni fognak? Aligha.”
  • 5. RickCartman 2009. október 01. 20:22
    „Respublica Mosoniensis...útlevél, vízum,határátkelő a Pennynél, vasfüggöny a Corvina mögött...embercsempészek a Plus előtt...(szalagcím-javaslatok a holnapi újságba)”
  • 4. atika3887 2009. október 01. 19:42
    „Drábik János Úr erre már régen felhívta a figyelmet,tehát nem ettől az Úrtól származik az ötlet.Viszont mindenki rosszra gondol,ha pl.:az ország még forintot bocsájtana ki(egyesek szerint ez inflációt gerjeszt),és azt állami beruházásokra fordítaná(na nem bkv-s és máv-os hasonlósággal)-ezt a módszert állítólag többször használták válságkezelésre Japánban,Franciaországban,stb.
    Viszont ehhez VEZETŐKRE lenne szükség....”
  • 3. RickCartman 2009. október 01. 19:10
    „ez valami vicc,csak sajnos nem jól sikerült,meséljetek másikat, lécci-lécci!”
  • 2. kongur 2009. október 01. 17:56
    „Az Magyar Nemzeti Bank számára elkerülhetetlen a helyi pénzek elterjedése.
    A gazdaságban forgó készpénz mennyisége ugyan is kevés a egészséges gazdasági körforgás biztosításához. A ,,válság" legfeltűnőbb jele a pénz mint csereeszköz ,,eltűnése", és emiatt a vállalkozói szférában a beruházások leállása, az önkormányzati szférában a települések fenntartásának ellehetetlenülése. Éppen azért nincs és nem is lehet kifogása a jegybanknak a külföldön már évtizedek óta jól bevált, Magyarországon most megjelenő ( pl.: soproni kékfrank ) kezdeményezések ellen, mert a 2004. évi XXXV. az elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetről megteremtette a hátteret.
    A Soproni helyi pénzként bevezetni tervezett "kékfrank" A Hami Európai Szövetkezet a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara, a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kara, közreműködésével magánkezdeményezésre jött létre.
    A kékfrank működési elve egyszerű. Ha valaki hozzá akar jutni mondjuk egymillió forint értékben kékfrankhoz, akkor elmegy a kibocsátó szövetkezet által megbízott pénzintézethez (mely jelen állás szerint a magyar tulajdonú Takarékbank térségi egysége, a Rajka és Vidéke Takarékszövetkezet lesz), ott letesz egymillió forintot, amiért egymillió kékfrankot kap. Az egymillió forintot lekötik a bankban, így az a bankszámlán kamatozik. Ha valakinek például szüksége van tízmillió forint hitelre, akkor ugyanezen pénzintézettől a szokásos eljárás mellett megkapja azt, mondjuk 15 százalékos kamat mellett. De a rendszer tagja nem fogja kivenni a megkapott tízmilliós hitelt, hanem leköti, s helyette ugyanolyan értékű kékfrankhoz jut hozzá. Tehát, mivel a lekötés reálkamata nagyjából 7,5 százalék, a hitel valójában máris olcsóbb, hiszen nem 15 százalékba, hanem csak a felébe kerül. Ezért megéri majd kékfrankot használni. Ausztriában három hasonló fizetőeszköz is működik, azzal a jelentős különbséggel hogy a helyi pénz körforgás biztosított, gazdaságélénkítő eszköz, amely nem a bankokat, hanem a közösséget erősíti. A soproni kékfrank kitalálói abban bíznak, hogy a kezdetben csak virtuálisan, cégek egymás közti elszámolási egységeként, később a fogyasztók számára, kézzelfoghatóan is megjelenő kékfrank elterjedéséből Sopron és környéke vállalkozásai profitálnak majd, de hogy milyen formában, az még nem körvonalazódott teljesen.

    A helyes irány az volna, hogy a helyi pénz arra készteti a lakosokat, hogy helyben gyártott termékeket, szolgáltatásokat vásároljanak - az általában szándékosan programozott értékvesztés révén pedig felhalmozás helyett, költsenek. A soproni kékfrank modelljébe nem építették be az utalványok minél gyorsabb pörgését serkenteni hivatott, néhány százalékos értékvesztést azaz felhalmozható, vagyis nem ösztökéli a tulajdonosát intenzív gazdasági tevékenységre, tehát könnyen befulladhat. Figyelembe kell venni azt, hogy a helyi pénz bevezetése, adott esetben a válságból kivezető út lehet, a létfenntartási piac alappillére. A rendszer célja tehát, hogy a helyi fogyasztást összekösse a helyi termeléssel, ily módon biztosítva az adott régió negatív külső hatásokkal szembeni ellenálló képességét.

    Leginkább a hazai önkormányzatok figyelmébe ajánlom ezt a megoldást, mivel azok rendelkeznek a legtöbb jogosítvánnyal annak beindítására. Az eddigi kísérleteket valóban inkább vállalkozók indították el, talán éppen ezért eltolódtak üzleti irányba, a közösségi céllal szemben. A helyi pénzek koncepciója a jelenlegi közgazdaságtanban mostohagyermeknek számít, mert kivonja magát a globális pénzpiacból a közösség javára. Persze hogy a ,,tudomány" lenézően tekint a pénzhelyettesítőkre. És mit ad isten! Több multinacionális nagyvállalat használ ilyenfajta eszközöket, pl.: smart kártya, különböző pontgyűjtő akciók stb. A soproni pénz jogi háttere szövetkezeti hátterű, vagyis rá a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény vonatkozik, miszerint bankjegyet csak a Magyar Nemzeti Bank bocsáthat ki Magyarországon, ezért a soproni helyi pénzt alternatív kereskedelmi tevékenységként kell értelmeznünk, hiszen ellenértékét előre beszedi a kibocsátó.
    A pénzhiánnyal kínlódó magyar gazdaságban muszáj pénzhelyettesítővel segíteni bizonyos régiókat. A 2004. évi XXXV. törvény kihirdetése óta bármely önkormányzat dönthet úgy, hogy akár a szociális segélyeket, de bármilyen önkormányzati beruházást (útépítést, közműépítést, stb.) egy saját kibocsátású pénzhelyettesítővel finanszírozza, amit aztán a helyi adó fizetésére elfogad! Tehát a Mosoni Korona nevezetű helyi pénz bevezetése nem csak hogy realitás, hanem szükségszerű is!

    tatar.kongur@gmail.com”
  • 1. mlac 2009. október 01. 15:58
    „Mosoni korona??????
    Beszarok! :-)
    Látta mostanában polgármester úr a mosoni Koronát????
    Na ennyit fog érni a pénz is!
    Nesze semmi fogd meg jól!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Sűrű Rántás ötéves fennállását ünnepli

Mosonmagyaróvár - A zenei világnaphoz kapcsolódva péntek este 6 órakor ünnepli fennállásának 5. évét… Tovább olvasom