Kisalföld logö

2018. 06. 20. szerda - Rafael 18°C | 29°C Még több cikk.

Könyvbe rótt emlékek

„Édesapám fogta a falat, hogy nem akar innen elköltözni. Az életet itt annyira ellehetetlenítették, hogy 1975-ben mégis elhagyták Albertkázmérpusztát" – meséli Dömös László, aki évről évre összeverbuválja a korábban két szögesdrót közé zárt kistelepülésről elszármazottakat.
A valamikori főhercegi birtok, Albertkázmér történetét írta meg kezdetektől napjainkig a falu szülöttje, id. Ábrahám Tivadarné. A könyvet a minapi találkozón mutatták be, ahol a faluból elszármazottak közül több mint százan gyűltek össze.

– Néhány éve jelent meg Albertkázmérpusztáról egy kiadvány, mely az ötletet adta, hogy én is megírjam, nyolcvanévesen, a magam történetét – magyarázza id. Ábrahám Tivadarné Kiss Erzsébet, aki 1934-ben a ma már Várbaloghoz tartozó kistelepülésen látta meg a napvilágot. A könyv egy részletével a Szülőföldünk megyei honismereti pályázaton második helyezést ért el.

A kiadvány a volt főhercegi uradalmi major történetével indít. Mária Terézia lányának, Mária Krisztinának adta ezt nászajándékul, amikor Albert Kázmér herceggel 1766-ban házasságot kötött. A birtokot telepes családok lakták először, a falu egyetlen utcájában 46 ház állt. Az 1930-as összeírás alapján 420-an lakják a települést, melynek életét a történelem nem kímélte: 1950-ben kihúzzák az első határt elválasztó drótot, majd 1966-tól a második, műszaki zárat. Ezt már nehezen viselik az ott élők: bevezetik a határsáv-igazolványokat.

Id. Ábrahám Tivadarné és Dömös László emlékeiből szövődik a helytörténeti könyv.
Id. Ábrahám Tivadarné és Dömös László emlékeiből szövődik a helytörténeti könyv.

– Egyre lehetetlenebbé váltak a mindennapok: nincs munka a fiataloknak, nem kaphatunk építési engedélyt, nincs tömegközlekedés – veszi át a szót a szintén albertkázméri születésű Dömös László, elmondása szerint az évtizedek során egyre fogyott a helyi lakosság. 1973-ban 182-en élnek itt, 1993-ban már csak 29-en. „Édesapám fogta a falat, hogy nem akar innen elköltözni. 1975-ben hagyták el végül Albertkázmérpusztát" – teszi hozzá a férfi.

Id. Ábrahám Tivadarné és Dömös László szerint élénk kulturális élet volt a faluban gyermek- és fiatalkorukban, iskolával – mely 1968-ban bezárt. A könyvben emlékképekből elevenedik meg a település múltja, annak lakóival. Az elszármazottak évről évre összegyűlnek emlékezni az egykori iskolában. Ma már csak néhány eredeti ház áll, és csupán néhány tősgyökeres albertkázméri lakja a falut. A csendes település népszerű az osztrákok körében, és ezt a telekárak is tükrözik.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hatvanhatmilliót fialt a szigor

Eredményt hozott a képviselő-testület tavalyi döntése, amivel a hatékonyabb ellenőrzés révén többletbevételt vártak a helyi adókból, amelyek múlt évben hatvanhatmilliót hoztak. Tovább olvasom