Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Húsz márkával kezdtek új hazában új életet

1946. május 20-án lovas szekérrel szállítottak bennünket néhány zsákkal a mosoni vasútállomásra, ahol tehervagonok vártak ránk – így elevenítette fel a kitelepítését az akkor 16 éves Terstegen Emma Antónia.
Mintegy 185 ezer német ajkút fosztottak meg ingó és ingatlan vagyonától 1946 és 1948 között Magyarországon. Közülük közel nyolcszázan mosonmagyaróvári otthonukat hagyták hátra, így a Kanka család is. Terstegen (született Kanka) Emma Antónia – aki édesanyja révén német származású – 16 éves lányként élte meg e tragikus időszakot. A ma 83 éves, Frankfurtban élő özvegyasszony minden évben hazajár a mosonmagyaróvári kitelepítési megemlékezésre.

Terstegen Emma Antónia – Míg egészségem engedi, minden évben visszatérek a Kitelepítési Emlékünnepre.
Terstegen Emma Antónia – Míg egészségem engedi, minden évben visszatérek a Kitelepítési Emlékünnepre.

– Nagy volt a nyugtalanság a városban ’46 tavaszán. Szüleim is megkapták a kitelepítési felszólítást. Május 20-án reggel fél 6-kor – éppen burgonyát hámoztam az orosz katonáknak a Központi Kávéház udvarán – rendőrök jöttek értem. Szüleim addigra már zsákba csomagoltak néhány dolgot, amit kézben magukkal bírtak vinni. Lovas szekérrel szállítottak bennünket a mosoni vasútállomásra, ahol tehervagonok vártak ránk.
Gyerekek, asszonyok, férfiak vécé nélküli szerelvényekben. Olyan francia katonák őrizete alatt, akik magyar hadifoglyokat kísértek haza. A „szabaduló" vonat lett a börtöne az elűzötteknek. Nem tudtuk, hogy hová visznek bennünket. Ez volt az utolsó kitelepítetteket szállító szerelvény. Nyolc napig tartott az út – így emlékezik vissza a 68 évvel korábban történtekre Emma néni. Az idős hölgy kora ellenére jól bírja magát – hallása gyengült meg, ám még dolgozik! (Egy egyesületnek könyvel). Mint mondta, míg egészsége engedi, évről évre itt lesz ezen a szomorú ünnepen.

Kanka Emma Antónia kamasz lányként élte át a kitelepítést.
Kanka Emma Antónia kamasz lányként élte át a kitelepítést.


Az 1930-as, magyaróvári születésű asszony a Gróf Széchenyi István utca (ma Fő utca) 15. szám alatti házban – ahol üzletet működtettek – cseperedett fel.

– A Fekete Sasban egy színielőadáson megnyertem az első díjat. Színésznőnek készültem. Ezt az álmomat a kitelepítés törte derékba, hiszen a továbbtanulásra nem jutott pénzünk. Húsz-húsz márkával – melyet az első keresetünkből vissza kellett fizetnünk – kezdtünk új életet a németországi Niddawikhausenben, ahol egy parasztcsaládnál kaptunk egy szobát – vezetett vissza még a múltba. A kamasz lány egy évig egy gyógyszergyárban dolgozott, majd egy üzletben elsajátította a pedikűrös szakmát, miközben az adminisztrációval kapcsolatos tudnivalókat is megtanulta. A családnak sok-sok nehézséget kellett legyőzniük, mire a sorsuk jobbra fordult.

Terstegen Emma Antónia elmondta, szomorú, hogy ma már mind kevesebben emlékeznek-emlékeztetnek a németek magyarországi kitelepítésére. Ő emlékezik, s évről évre hazatér Mosonba.

Kitelepítési Emléknap
A mosoni templomban a kitelepítési emléknapon a német nyelvű szentmisét a kismartoni egyházmegye főpásztora, Ägidius J. Zsifkovics püspök atya celebrálta, aki a történelem egyik szégyeneként említette a németek magyarországi kitelepítését, akiknek otthonukat a bizonytalan és ismeretlen jövőért kellett elhagyniuk.


 
 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Városi Gyereknap Mosonmagyaróváron

A Flesch Központ, Hansági Múzeum, Fehér Ló Közösségi Ház és a Futura Interaktív Tudományos… Tovább olvasom