Kisalföld logö

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 4°C | 14°C Még több cikk.

Híres mosonmagyaróváriak találkoztak

A városból elszármazott és később ismertté vagy elismertté vált személyiségek találkoztak a hétvégén Mosonmagyaróváron. A meghívottak szerint rendkívül sokat fejlődött a város az elmúlt évtizedekben, ám néhányan megemlítettek egy-egy negatívumot is.
Mintegy harmincöt, a városból elszármazott és később a munkája során ismertté vált ember találkozott egymással a hétvégén Mosonmagyaróváron a város 650 éves jubileuma alkalmából szervezett ünnepségen. A meghívottak közt akadt olyan, aki már évtizedek óta nem járt Mosonmagyaróváron, illetve olyan is, aki szinte hetente megfordul a Lajta-parti városban.

Az elszármazottak az élet számos területén vívták ki tevékenységükkel az ismertséget, így megtalálható köztük a Kelet-kutatótól kezdve a fotóművészen, a költőn, a neurobiológuson, az ötvenhatszoros válogatott labdarúgón és az operaénekesen át a mérnök-zenész is. Mindannyian szívesen jöttek vissza szülővárosukba, illetve arra a helyre, ahol gyerekkorukat, fiatalságukat töltötték.

Sok a német felirat

Pröhle Henrik fuvolaművész például olyan óvári, aki nem Mosonmagyaróváron született, de egész gyerekkorát itt töltötte. A Lajta-parti város számára mindig azt a fészket jelenti, amiből kirepült. Mint mondja, nehezen szokta meg Budapestet, boldogan jött a szünidőkben haza – mint elvált szülők gyermeke – itt maradt édesanyjához és testvéreihez. Pröhle Henrik negyven éven át volt az operaház zenekara és a Budapesti Filharmónia Társaság szólófuvolistája. Mint mondja, rendkívül jóleső és megtisztelő érzés, hogy az elszármazottak találkozójának megszervezésekor rá is gondoltak. Hosszú idő után a városba visszatérve örömteli látvány számára a hatalmas fejlődés. Egyetlen dolog azonban, amin szerinte változtatni kellene: a rengeteg német nyelvű felirat a belvárosban.

Bárdy Margit szintén szívesen fogadta a meghívást és jött vissza szülővárosába, bár mint mondja, évente egy alkalommal visszajár Mosonmagyaróvárra. A Németországban élő díszlettervező számos filmben működött már közre. Önálló jelmeztervezőként első alkalommal Fábry Zoltán „Életjel" című filmjében dolgozott, de ő készítette a ’70-es évek nagy sikerű német filmsorozatának, az Orion űrhajónak a jelmezeit is.

– Nagyapámé – Günter Adolfé – volt az első mozi a Megával szemben, a Széchenyi utca elején. Még zongorista járt oda a némafilmek zenei kíséretéhez. Mi, gyerekek ugyan a mozielőadásokra nem mehettünk, de délelőttönként, takarítás után a sötét, kicsit félelmetes nézőtérre bemerészkedtünk, ott bújócskát játszani a széksorok közt – emlékszik vissza magyaróvári élményeire Bárdy Margit.

Hiányzik néhány épület

– A Széchenyi utca 25.-ben laktunk, ami negyedik ház volt a Hansági Múzeum mellett. A Lajta, ami az egész várost átszeli, gyönyörű. A közelében, a régi malomnál volt a korcsolyapálya, ami szintén gyermekkorom meghatározó élményeit adta. Mosonmagyaróvár rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedekben és továbbra is csodálatos városnak tartom. Nagyon hiányzik azonban néhány régi épület, amit az idők folyamán elbontottak. Ilyen például az az aprócska fotóműterem, ami az evangélikus templom mögött, a Lajta-ág partján állt. Nem szabadott volna elbontani és helyette egy „brutális" bevásárlóközpontot építeni.

Mosonmagyaróvári hit

Dr. Csókay András idegsebész nem Mosonmagyaróvár szülötte, ám gyermekkora nyarait mosoni nagyszüleinél töltötte a királydombi házban és kötődése a városhoz máig megmaradt.

– Amikor Napóleon megkérdezte tanácsadóját, hogy mit tegyenek a magyarokkal, ő azt válaszolta: „Vedd el a múltjukat és megtöröd őket." Ezek a gondolatok nem csak egy nemzetre, az egyénre és egy városra nézve is igazak. Azért, hogy ilyen ne történhessen meg, ápolni kell a múltat, amire ez az ünnepség tökéletesen alkalmas – vélekedett dr. Csókay András.

– A nagyszüleim máig a példaképeim és felnézek rájuk. Köztiszteletben álló mosoni iparosok voltak, egy szalámigyárat üzemeltettek. Az államosításkor elüldözték őket, ám a hitüket nem tudták elvenni. Ez a hit – ami bennem is él – jelent nekem példát, amit a nagyszüleimen keresztül közvetve a várostól kaptam.

Pumukli és Gusztáv

Horváth Domonkos mindig is büszke volt mosoni születésére. Nagy szeretettel gondol vissza iskolai éveire, tanáraira – akik felfedezték sporttehetségét –, illetve az evezőstúrákra a Mosoni-Dunán és a Szigetközben. Az érettségi után, 1951-ben ment a Lajta-parti városból Budapestre az egyetemre, majd zeneszerető fizikusként került a Magyar Hanglemezgyártó Vállalathoz, ahol sikerrel alkalmazták a zajcsökkentés és akusztikai tárgyú szabadalmait. Később a Pannónia Filmstúdió hangmérnöke, majd nyugdíjazásáig igazgatója volt. Oroszlánrésze volt többek közt a Mézga család, a Doktor Agy és Gusztáv-rajzfilmek elkészítésében.

Korábban – még édesanyja élt – gyakran járt vissza Mosonmagyaróvárra. Például a német–magyar koprodukcióban gyártott „Pumukli" című filmsorozat készítése során a stáb Münchenbe menet és jövet mindig a Lajta-parti városban szállt meg. Horváth Domonkos szerint az elmúlt években rendkívül sokat fejlődött Mosonmagyaróvár. Úgy véli, minden városvezetésnek elsősorban a városa fejlődését kell szem előtt tartania.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tervek vannak, komplex program nincs a Szigetközre

A Szigetköz jövőjéről folyt a szó tegnap és tegnapelőtt a helyi vezetők és szakemberek, valamint a… Tovább olvasom