Kisalföld logö

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -3°C | 7°C

Harminchét év mozdonyfüstben

A mosonmagyaróvári Bánhidi Lajos harminchét, mozdonyon töltött év után a napokban adta le utolsó szolgálatát. A vasúttársaságnál megőszült főmozdonyvezető az egyetlen a környéken, aki még gőzmozdonyt is vezetett.
Bánhidi Lajos számára a 424-es gőzmozdony volt az igazi.
Bánhidi Lajos, mint mondja, már kisgyermekkora óta vonzódik a vonatokhoz, hiszen Mosonszentjánoson a vasút mellett laktak. Tizennyolc éves korában, 1966 szeptemberében kezdett dolgozni a MÁV-nál. Mivel abban az időben csak 22 éves kora után lehetett valaki mozdonyvezető, négy esztendőn át a legendás 424-esen fűtőként járta az országot.

A modern nem az igazi

Néhány évvel később aztán megjelentek az első villanymozdonyok és az új technika lassan kezdte kiszorítani a gőzösöket a vágányokról. Bár az utolsó években már egyre ritkábban, de egészen 1985-ig üzemeltek gőzmozdonyok Magyarországon. Bánhidi Lajos szerint a modern mozdonyok ugyan kényelmesek és vezetésük nem igényel különösebb fizikai megterhelést, mégis a gőzösökön érezte magát inkább mozdonyvezetőnek.

Több mint egymillió

A most nyugdíjba vonult utolsó gőzmozdonyos életéből harminchét évet utazással töltött. Több mint egymillió kilométert tett meg anélkül, hogy átlépte volna az országhatárt. A közel négy évtized alatt rengeteg kellemes élményt nyújtott számára a munkája, annak ellenére, hogy sok karácsonyt, húsvétot és más ünnepet volt kénytelen emiatt a családjától távol tölteni.

Megdöbbentő emlékek

Mint mondja, soha nem lehetett rutinból vezetni, hiszen minden út más volt és az egyéni problémákat sem lehetett „felvinni" a mozdonyra. A kellemes emlékeket persze „bekormozza" azért az a két gázolás, amikre – bár több évtizede történtek – Bánhidi Lajos percre pontosan emlékszik. Legszörnyűbb élménye szerencsére nem végződött tragédiával, de mégis ez az, ami a leginkább megdöbbentette és amire nem szívesen emlékszik vissza.

Csak centimétereken múlt a kislány élete

– Almásfüzitőnél történt néhány hete, amikor nyolcvan kilométeres sebességgel haladtam és néhány tíz méterre előttem megláttam, hogy három kisgyerek játszik a sínek között. Rögtön dudálni és fékezni kezdtem, de sajnos már nagyon közel voltam hozzájuk. A kürt hangjára a két fiú megijedt és azonnal elfutott, ám a kislány megmerevedve állt közvetlenül a vágány mellett. A vonatszerelvény csupán néhány centiméterre haladt el a kisgyerek mellett, így szerencsére semmi baja nem történt. Azt nem lehet szavakban kifejezni, amit azokban a másodpercekben éreztem – meséli a ma már nyugállományú masiniszta.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lövedéket találtak az árokban

Egy feltehetően második világháborús légvédelmi lövedéket találtak a munkások árokásás közben… Tovább olvasom