Kisalföld logö

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 21°C | 34°C Még több cikk.

Halálvonatok Csernobilból

Hegyeshalomban azt beszélik, hogy a vasútnál dolgozók közül többen a csernobili katasztrófa áldozatai lettek.
Sugárzásmérés.
A hegyeshalmiak közt már jó ideje járja a szóbeszéd, hogy a vasútnál dolgozók közül többen a csernobili atomkatasztrófa áldozatai lettek. A határszéli településen élőknek éppen a Nyugathoz való közelségük okozta a végzetüket.

Ismert: 1986. április 26-án a nukleáris energia békés célú felhasználásának eddigi legnagyobb balesete történt a csernobili atomerőmű negyedik blokkjának felrobbanásával. Amíg a katasztrófaelhárítás gépezete az erőmű környezetében amolyan „szovjet" stílusban – rutinos hírzárlat mellett –, de működött, a reaktorbaleset grafittüze a radioaktív kibocsátást a magas légkörbe juttatta, távoli, hatalmas területeket szennyezve el. Gyanútlan milliók szennyeződhettek a friss tavaszi levegőből radioaktív anyagokkal.

A légköri áramlások heteken át szállították keresztül-kasul Európa fölött is a radioaktív felhőket. A radioaktív port azonban nemcsak a légáramlatok vitték a környező országokba, hanem azok a vasúti szerelvények is, amik az atomkatasztrófa közvetlen környezetéből indultak útnak. A vagonok megállás nélkül roboghattak végig Magyarországon is, mígnem a szocialista blokk utolsó településéhez értek. Itt ugyanis az osztrák vasúti szolgálat mérte a kocsik radioaktív sugárzását. A Geiger–Müller-számláló már a szerelvényekhez közeledve a megengedett érték többszörösét mutatta, így nyugati szomszédaink nem engedték, hogy a vonatok ártalmatlanítás nélkül átlépjék a határt.

A Magyar Államvasutak akkori vezetősége elrendelte a hegyeshalmi vontatási főnökség kocsijavító részlegének, hogy mossák le az érintett szerelvényeket. A rendező pályaudvartól távolabb, egy félreeső vágányon, az úgynevezett „élőrakodónál" jelölték ki a munkálatok helyét, a sínek mellett pedig mély gödröt markoltattak, ahová elfolyhatott a szennyezett víz.

A megyei tanács elnöke utasított a folytatásra

A település mai vezetője még jól emlékszik a „csernobili vonatokra". Vincze Zoltán elmondta: az akkori helyi polgári védelemért felelős vezetőként a Csernobilban történtek után figyelőszolgálatot állított fel. A megfigyelők másnap jelentették, hogy a falu határában lévő benzinkútnál egy kamiont a sofőrje vödörből mosott le, valamint két további, Ausztriába tartó teherautót a Lajtánál tisztítottak meg. Az esetet jelentették a megyei polgári védelemnek, ahonnan aztán egy főhadnagy érkezett Hegyeshalomba, hogy személyesen tájékozódjon az esetről. Vincze Zoltán szerint a MÁV-nál ezzel egy időben rendelték el a szerelvények mosását.

– A vasútnál dolgozók jelezték nekem, hogy elrendelték az Ukrajna felől érkező és Ausztriába tartó vonatok tisztítását. Azonnal kimentem a helyszínre, ám addigra már elkezdték a munkálatokat. A vagonok mosását végzőknek a szükséges feltételeket egyáltalán nem biztosították. Gumicsizmán kívül semmiféle védőfelszerelést nem kaptak. A vágány mellett kimarkolt mintegy négy méter mély gödörbe pedig szabadon folyt el a szennyezett víz. Telefonon megkerestem a vasúttársaság budapesti illetékesét és elmondtam, hogy ilyen körülmények közt nem lehet ezt a munkát végezni. Az illetékes válaszul cinikusan csupán annyit közölt: majd hozat homokot a gödörbe filternek.

– Jelentettem a történteket a megyei vezetésnek. Kijött a helyszínre a megyei tanács elnöke, illetve a polgári védelem parancsnoka. Nehezményezték, hogy saját hatáskörömben le akarom állíttatni a vagonok mosását. Azt mondták: milyen alapon állítok le egy központi intézkedést, hiszen erre még nekik sincs hatáskörük. Néhány nap múlva aztán mégis leállították a munkálatokat és betemettették a gödröt is.
– Az összefüggést ugyan soha nem sikerült bizonyítani, ám tény, hogy akik a szerelvények mosásában részt vettek, mindannyian meghaltak, viszonylag fiatalon.

A megengedett többszörösét mutatta

A hegyeshalmi vontatási főnökség kocsijavító részlegén dolgozott abban az időben Zwonitschek János is. A sugárzó szerelvények ártalmatlanításában részt vevők mindegyikét jól ismerte.
– Bár a csernobili balesetről Magyarországon hivatalosan keveset árultak el, a szomszédos Ausztriában tökéletesen tisztában voltak a hatásaival, így hozzánk is eljutottak ezek a hírek. A katasztrófa után néhány nappal toboroztak embereket az Ukrajnából érkezett vonatok tisztítására. A munkára jelentkezőknek háromszoros fizetést ígértek.

A sugárzás veszélyeiről azonban nem tájékoztattak senkit, csupán azt mondták: nem annyira veszélyes. Ennek ellenére azonban valamennyire tisztában voltunk a rizikóval, ezért nem is jelentkeztem a munkára. Többeket közülünk viszont csábított a magas fizetség, így elvállalták. A munkások semmilyen védőfelszerelést nem kaptak. Egy kézi permetezővel kellett valami vegyszert spriccelniük a kocsikra, majd slauggal egyszerűen leöblíteniük. Az osztrákok ezzel szemben teljes védőfelszerelésbe öltözve sem közelítették meg a szerelvényeket. A náluk lévő sugárzásmérő már távolról a megengedett érték többszörösét mutatta.

Már senki sem él, a mozdonyvezető sem

– A munkára jelentkezett öt kollégámnak néhány napon keresztül kellett csak a vagonokat mosnia, mégis ma már egyikük sem él közülük. Az eset után néhány éven belül mindegyikük meghalt viszonylag fiatalon daganatos, illetve szív- és érrendszeri megbetegedésben. Szintén meghalt már az a mozdonyvezető is, aki a szerelvényeket vontatta a mosásra. A radioaktív vagonok és a halálozások közt bizonyíthatóan ez idáig senki sem talált összefüggést. Az azonban több mint gyanús, hogy a munkálatokat végzők közül már senki sem él – mondta Zwonitschek János.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Óváricumok filmen

Tíz pontból álló identitásprogrammal erősítené a gyerekek kötődését a városhoz Mosonmagyaróvár. Tovább olvasom