Kisalföld logö

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 8°C | 19°C Még több cikk.

Ha üres a zsebe, akár napokig nyulat főz

A nemrég bezárt levéli úti hulladéklerakó árnyékában emberek élnek. Hajléktalanok, akik az iszonyú körülmények között főleg az alkoholban látják a megoldást az élet problémáira.
Antal Zoltán Egyedül: Zoltán négy éve él egy lakókocsiban a szeméttelep mellett.
Sártenger és rothadó hulladékok szaga fogadja a mosonmagyaróvári szeméthegy melletti földúton elhaladókat. Nem véletlenül autózunk erre: hajléktalanokat keresünk, állítólag korábban néhányan éltek itt a telepen.

Dologidőben a farmon

A tengelytörő úton zötyögő teherautó és egy bizalmatlan őr fogad, aki az onnan húsz méterre található közeli állatfarmra küld. Szerinte ott találunk néhány fedél nélkül maradt embert. Könnyen célba érünk, hisz kacsákat, libákat, tyúkokat és még kis vaddisznókat is látunk hamarosan az út mentén. Bár „dologidőben" zavarjuk, a farmtulajdonos készséges, s kérésünkre szól az egyik itt élő hajléktalannak. Az udvar végéből egy középkorú férfi közelít: szemén furcsa csillogás, ám beszéde érthető és világos. Antal Zoltánként mutatkozik be, s mint kiderül, lassan négy éve él itt a szeméthegy árnyékában.

„ Szőrén is megültem"

– Csak általános iskolába jártam, ezért semmilyen végzettségem nincs – kezdi a férfi. – Korábban állatokkal foglalkoztam, nagyon szerettem ezt a munkát. A lovak különösen a szívemhez nőttek, régen a szőrén is megültem a négylábút. Hamar megnősültem, ám még hamarabb elváltam, majd egy ideig élettársammal Rajkán laktunk. Tőle született is egy fiam: most tízéves, de már régen nem láttam. Édesanyjára nagyon haragszom, annyit azonban tudok róluk, hogy Szlovákiában élnek. Egy ideig én is dolgoztam ott, a Matador nevű gumigyár foglalkoztatott. Aztán hazakerültem Mosonszolnokra a szülői házba. Sajnos miután édesapám is meghalt, a házat el kellett adni, s nekem mindössze egy rozzant lakókocsira futotta.

A hideg meg a legyek

Időközben Zoltán végigvezet „birodalmán". Rengeteg kacat hever szanaszét az udvaron. A lakókocsihoz érve jön a figyelmeztetés: vigyázzunk, mert benn egy kis rumli van. Fényképezni azonban nehezen enged, elmondása szerint ivott egy keveset, s ilyen állapotban nem akar szerepelni. Megegyezünk: csak profilból szerepelhet a képen. A lakókocsi ajtaját kitárva, a pár négyzetméteres lakás falain női poszterek, közepén egy kis kályha.
– Előfordul, hogy hidegebb téli napokon éjjel négyszer is be kell fűteni – meséli. – Ilyenkor nyáron meg rengeteg itt a légy, nem hagyják az embert aludni. Így aztán, ha lehet, nem is vagyok idehaza. Bemegyek a városba, s alkalmi, néhány órás munkákat vállalok. Kapálok, kaszálok, különböző javításokat végzek. Hogy mennyit tudok így összeszedni egy hónapban? Fogalmam sincs, még sohasem számoltam. Ami bejön, az rögtön el is megy. Borra, egy kis élelemre. Mosonszolnokon vannak a barátaim, nemrég volt búcsú. Elmentem volna szívesen, de ha összejövünk s nekiállunk kisfröccsözni, miből álljam a számlát?

„ Mellettem egy kis kamrában nyulakat tartok, kizárólag saját fogyasztásra. Ha elfogy a pénzem, akkor mindig ezeket az állatokat eszem: párolva, pörköltként is el tudom készíteni. Ha nagyon megszorulok, van, hogy napokig nyúl az ebédem."

– Négy éve költöztem ide a szeméttelep mellé, azóta egyedül élek, bár van egy hajléktalan szomszédom is, aki itt szintén egy odúban húzta meg magát. Testvéreimmel nemigen tartom a kapcsolatot, tudom, hogy elég a maguk baja, nem kérek tőlük segítséget.
– Pedig pénteken lesz a negyvenkettedik születésnapom, ám azt is egyedül töltöm. Valószínűleg veszek egy üveg bort, s azzal próbálok javítani a hangulatomon – mondja a férfi.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A változásra meg kell érnie a társadalomnak

Mosonmagyaróvár oktatási reformjára többféle megoldási javaslat is született, ezek egyike az… Tovább olvasom