Kisalföld logö

2017. 04. 26. szerda - Ervin 12°C | 21°C Még több cikk.

Gyermekgyilkosság-per: ˝borzalmas karácsonyt˝ jósolt az anya? - ítélet ősszel

Nehéz pillanatok a teremben: videón mutatták a halott gyermek kiemelését a vízből.


Péntek

13.34

A bíróság úgy dönt, helyt ad a szakértőre vonatkozó védői indítványnak.
Ugyanazokat a kérdéseket teszik fel a veszprémi intézetnek is, mint a
győrinek, de kérik, vegyék figyelembe a vallomásokban elhangzottakat, hátha találnak valamit, ami jellemző a depresszióra és vegyék figyelembe az IMEI által küldött anyagot. A veszprémi intézetbe szállítják majd át a
vádlottat a vizsgálat erejéig.

A tárgyalás tehát egészen biztosan nem zárul le most, s már a nyáron sem.

Az utolsó végzés tehát pénteken: az új határnap szeptember 24-26, fél kilenc.

13.25

A bíró felmutatja a bűnjeleket
, jelzi, hogy ezek a következők lesznek: a gyermek gyomrából maradt vízminta, velőminta, műanyag flakon, műanyag zsák, szőnyegről lerázott föld, a tóból vett vízminta, hajszál, amit a gyermek hátáról vettek le, egy darab fiúszandál, fiúharisnya, fiúnadrág, fiúmellény, fiúpulóver, fiúpóló, fiú-kisnadrág, fiúelőke.

A felmutatás pár percig tart, nehéz ez mindenkinek. A pólón kék kismajom képe látható, a ruhadarab egy részét le kellett vágni a vizsgálatkor. A partedli a fiú arcát takarta, amikor kiemelték. A szandál sötétkék, tépőzáras, háromcsatos. Benjamin H. 3 éves és 4 hónapos volt. Törvényes örökösei a szülők.

Kérdi a bíró Christian H.-t és a vádlottat, igényt tartanak-e a gyerekholmi kiadására?

Az apa kéri őket.

"Mindet?" - kérdezik tőle.
- Igen.

A vádlottat is nyilatkoztatják.

Ő nem kéri. (Jobb ez így, máskülönben a bíróságnak kellett volna eldönteni, kit illetnek a kis ruhácskák.)


13.06

Folytatódik a per. Bizonyítási indítványokat nyújtottak be arra
vonatkozóan, hogy kihallgassanak-e más tanúkat, a nő testvérét,
unokatestvérét vagy édesanyját. A bíróság dönt még erről, de az szinte
kizárt, hogy lesz ma ítélet.

A védő és védence másik pszichiátriai szakértői intézet kirendelését kéri.

A törvényszék végzése: nem ad helyt a tanúkihallgatásra vonatkozó
indítványoknak, a másik kérdésről a videó megtekintése után határoznak.

Az ügyész szót kér:

- Tegnap azt mondta, hogy visszafordult a kocsinál, miután vízbe ejtette a
gyermeket. Mit tett, amikor segíteni akart rajta?
- Ki akartam emelni, de már nem láttam.

A bíró kérdi:

- Bele is ment a vízbe?
- Jeges volt a víz, beleléptem. Belementem, igen.

Újabb fejezet kezdődik. A hozzátartozókat behívták, mivel az elutasítás értelmében ők már hallgatóság. Így viszont tájékoztatni kellett őket arról, hogy most mi várható: egy videofelvételen láthatjuk a halott gyermek kiemelését, az orvosi vizsgálatot. "Gondolják meg, hogy végig akarják-e ezt nézni, visszajöhetnek később is." Erre Lubomira édesanyja kiment, apja és fiútestvére bent maradt.

A bíró jelzi Lubomirának: az elején csak a tavat mutatják, a helyszín
beazonosítása végett szerencsés lenne még odanézni. Azt mondja, ez is
szörnyű emlékeket idéz benne. Nem is néz oda, sír.

A filmen látható, amint törik a jeget a helyszínelők. A felvétel néma. Pár
perc, a gyerek holtteste már fekszik. A csendet először csak az anya
szaggatott zokogása töri meg. Amikor a kisfiú arca felé közelítenek több
helyről sóhajtás és visszafojtott sírás hallatszik. Az apa is könnyezik,
szemüvegét leveszi. Eddig először érzékenyül el. Most ismét látta Benjamint.

11.25
 
Lubomira észrevétele: Nem tudom, miért állítja a férjem, hogy a gyereknek azt mondtam: szerencsétlenség, hogy te megszülettél (elsírja magát). Soha nem mondtam ilyet. Soha nem bántottam őt.
 
A bíró kérdez, idézi a Lubomirának tulajdonított mondatokat:
 
"Szörnyű élményben lesz részed", "nem érjük meg a karácsonyt", "most én következem".
 
- Tett-e ilyen kijelentést?
- Olyat mondtam, hogy "öngyilkos akarok lenni", azt nem, hogy a karácsonyt nem érjük meg.
 
Újabb kérdéskör:
 
- Igaz-e a volt férje állítása, hogy a gyerek nem tudott jól úszni, hogy önök a bányatóban korábban már fürödtek, a szélén úszva, s ön mindig csak a sekély vízben úszott.
 - Nem tudok.. Öt métert tudok csak úszni a sekély vízben is, mert
 azonnal leteszem a lábamat. Ebben a férjemmel nem értek egyet.
 
- Az igaz, hogy volt együtt a család ennél a tónál? Ott süllyedt
 el a kisgyerek, ahol korábban fürödtek?

- Megközelítőleg azon a részen.
 
- Benjamin valóban nem tudott még úszni?
- Valóban nem. (Elsírja magát)
 
A tanú viszontválaszolhat. E szerint nem igaz, hogy Lubomirának azt mondta volna a válóper tárgyalásáról, hogy arra az anyának nem kell elmenni. "A postától megkapta az értesítést, nem vette át", a férjtől tudta, hogy tizedikén lesz a tárgyalás. Fenntartja azt az állítást is, hogy felesége borzalmas karácsonyt jósolt és az mondta: "nem lesznek ott karácsonykor."
 
A bíró közbeveti: Ez nem ugyanaz, minthogy "nem érjük meg a karácsonyt"
 
Azt mondta: "Borzalmas karácsonyt fogtok megélni és két-három napon belül nem leszünk itt, eltűnünk".
 
A bíró reakcióképpen a válóper bekért irataiból idézi a férjet. "Nagyon
 aggódom a gyerek miatt, hiszen az alperesnek volt olyan kijelentése hogy ők a gyermekkel nem érik meg a karácsonyt. - Mindenképpen azt mondta, hogy nem lesznek már ott a gyerekkel, de ez két-három napon belül is megtörténhet.
 
A bíró még több nyomozati iratot citál: ellentmondás van aközött, hogy "nem érjük meg" és azért lesz borzalmas karácsony vagy azért, mert nem lesznek ott.
 
Christian H. közli: azt hogy meghalnak gyerekkel, konkrétan nem mondta a vádlott. Saját maga megöléséről beszélt december 13-a előtt is.
 
-  Akkor hogy volt a mondat, a kettő közül melyik hangzott el?
 - Még mindig nem érzékelem a különbséget.
 
- Az elég baj - feleli a bíró. - Melyik tehát a helyes. "Szörnyű élményben lesz részed, a karácsonyt egyedül fogod tölteni" vagy "a karácsonyt mi már nem érjük meg a gyerekkel." Ugye nem mondja, hogy a kettő ugyanaz.
 
- (Nézi a jegyzeteit, hosszan: "Borzasztó karácsonyom lesz, mert ők már nem lesznek itt." Az az igazság, hogy szlovákul ezt is és azt is jelenti az a kijelentés, hogy "mi már nem leszünk itt."
 
- Rendben, akkor ezt tiszta - zárja le a témát a tanácsvezető, majd Lubomirának is felteszi a kérdést. A nő szerint semmi ilyesmit nem
mondott, lehet, hogy Christian félreértette.
 
- A különbségekre vonatkozóan fenntartja a vallomását? Igen. A tanú is? Igen. A szembesítés eredménytelen. (Egyébként a bíróság nem
állította őket klasszikus módon egymással szembe, ami a vádlott tegnapi
 reakciójára emlékezve jobb is.)
 
Ebédszünet következik, fél egykor folytatódik a tárgyalás. A bíró jelzi, hogy megnézik majd a videofelvételt, ami a kisfiú megtalálásáról készült.

Lubomira sírva közli: nem szeretne jelen lenni.

"Olyan nincs, hogy nem lesz jelen, önnek jelen kell lenni. - szögezi le dr. Köszler Ferenc. - Legfeljebb becsukja a szemét."


10.45

Lubomira észrevételeket tehet a tegnapi és mai tanúvallomásról, ezek
első látásra aligha lendítik előbbre az ügyet.

Elmondja többek között: nem igaz, hogy anyja nem vett részt az esküvői
vacsorán, s az sem, hogy a bolti kolbászon és hasonlókon veszekedtek volna a férjével, ennél sokkal komolyabb okai voltak a konfliktusoknak. Nem tett olyan kijelentést, hogy ellenzi a katolikus esküvőt, inkább rendkívül örült neki.

- Nagyon komoly előkészületeket tettünk a szüleimmel. Gyönyörű
fehér ruhát kölcsönöztem, gondoskodtunk menüről, süteményről.

- Van-e még valami, amivel nem ért egyet?
- Szó volt arról, hogy én is akartam a válást. Ehhez hozzátenném:
először eszembe jutott, de aztán kompromisszumos megoldásra törekedtem, a gyerek miatt azt gondoltam, maradjunk mégis együtt.

- Azzal kapcsolatban van-e észrevétele, hogy a dolgok a szülés
után romlottak el?

- Minimális nézeteltérések voltak előtte, utána pedig viszont
egyre sűrűsödtek (szinte szó szerint ezt mondta a volt férj is.)

Lubomira részletesen elmeséli, amit már csütörtökön is elmondott: két és
fél éves koráig szoptatta a gyermeket, férje sürgette volna az
elválasztást, féltékeny volt, azt gondolta, csak ezért ragaszkodik Benjamin inkább az anyjához. Szerinte ez sem igaz. Ahogy az sem, hogy ő nem főzött, kompromisszumot sürgetett, hogy egyik héten ő, másikon a férj főz. "Ezt a tegnapi vallomásban is említettem." Nem igaz - vallja -, hogy nem akarta bölcsődébe járatni a kisfiút, hogy nem takarított rendesen. A háztartási alkalmazottról is beszél, de a bíró egy idő után félbeszakítja.

- Tessék mondani: arra, amit a férje idézett öntől: "nem érjük meg
a karácsonyt, stb., arra nem akar reflektálni?

- Még odáig nem érkeztem el - mutatja fel jegyzeteit.

(Mi viszont megvárjuk az érdemi részt a folytatással. A tárgyalóban végre bekapcsolták a klímát.)

10.06.

Folytatja a Győri Törvényszék Lubomira H. volt férjének kihallgatását.
Mostantól az ügyész kérdez.
 
- Tegnap ön azt mondta, addig nem volt gond, amíg a gyermek meg nem
 született.
- Azoktól minimális problémáktól eltekintve, amik minden házasságban
 előfordulnak.
 
- Arra utalt, hogy a szülés utáni depresszió volt az igazi ok. Felmerült-e
 a lehetősége, hogy orvoshoz forduljon a felesége?

- A lehetősége mindig fennállt, s én kezdeményeztem, el is kísértem volna őt oda. 2012. június 26-án volt is fix időpontunk egy bécsi pszichológusnál, de ő nem jelent meg ott. Sajnos mindig elvetette a dolgot, mert azt állította, hogy teljesen normális.
 
- A vádirat tartalmazza, hogy a felesége kijelentette: szörnyű élményben
 lesz része, a karácsonyt egyedül fogja tölteni.

- Azzal pontosítanám, hogy december 10-e körül hangzott el, de ezt bizony többször is mondta.
 
- Kifejtette, hogy mit ért ez alatt?
 - Nem, a részletekről nem adott számot.
 
- Tegnap azt mondta, hogy a gyermekfelügyeleti jogról szóló döntést
 nyugodtan vette tudomásul. A nyomozás során viszont fenyegetőzésekről beszélt. (a bíró felolvassa a részt az iratokból: feljelentéssel fenyegette Lubomira, s a gyermeknek is azt mondta például: az apát börtönbe juttatja és nem lesz mamája.)
 
- Amikor hazamentem december 10-én, először nyugodtan reagált, de ezt most azzal egészítem ki: az, hogy engem börtönbe juttat, többször is elhangzott. És másnapra virradóra sokat sírt és azt mondta a fiunknak, "nem lesz mamád". Azért ragaszkodtam ahhoz, hogy a gyermeket én hozzam el az óvodából, mert figyelembe vettem a lehetőségét, hogy karácsonyra egyedül maradok.
 
(Az ügyész részletekről kérdez a december 13-i reggellel kapcsolatban.
Lényege, hogy valóban 90 percig volt-e bezárva? A válasz igen.)
 
Az ügyvéd kérdez:
 
- Milyen negatívumokat tapasztalt nála a szülés után?
- Egy hétig nem állt velem szóba, nem volt se "jó reggelt", se "jóéjszakát puszi". Normális esetben több sms-t váltottunk naponta, most nem válaszolt. A szeptember 12-én esedékes keresztelőről sem volt hajlandó
beszélni. Nem szerette volna a feleségem. Magam se tudom, hogy szeptember 6-án mi okozta a pozitív fordulatot.
 
- Utána tehát minden visszatért a megfelelő kerékvágásba?
 - Igen, egészen addig, amíg újra ilyen fázisba nem került.
 
- Milyen gyakran követték egymást ezek a fázisok?
 - Először nagyon erősek voltak ezek, majd ötven-ötven százalék volt a jó és rossz szakaszok száma. Szeretném elmondani, hogy a válás elsődleges célja az volt, hogy helyreállítsam a viszonyt a rokonságom és a fiam között.
 
- Még milyen viselkedésben nyilvánultak meg ezek?
- A rossz időszakokban mindig arról beszélt, hogy talált partnert. Nem
 tudom, ez igaz volt-e, otthon nem találkozott senkivel.
 
Kérdésre elmondja, hogy a gyermek kétéves koráig csak a kisfúra volt
hajlandó főzni Lubomira. Utána néha előfordult, hogy mindannyiuk számára főzött.

- A fiam kétéves kora után hozzájárult, hogy én elvigyem munkába a gyereket és ha ő kialudta magát, kitakarít. Ezt én nem tartottam
ideálisnak, mert miközben kilenc órán át dolgozom, nem tudok megfelelően foglalkozni a gyerekkel.
 
- Lubomira megtett mindent a gyerekért, mint anya?
 - Azon kívül, hogy a szüleimtől és a nagyszüleimtől elzárta a gyereket, nem tudok rosszat mondani. Talán azt, hogy amikor beteg volt a fiam, akkor ő mindig megvárta, míg hazaérkezem és nekem kellett orvosi segítséget hívni. Negatív, hogy a bölcsődébe vitelt kilenc hónappal elodázta, másfél éves korában már bölcsődés lehetett volna a fiam.
 
Lubomira is kérdezhet a volt férjétől. Fel szeretné olvasni a jegyzeteit,
de a bíró figyelmezteti, első körben kérdezni lehet csak.
 
-  A tanúvallomásában az hangzott el, hogy a konfliktusok szülés
 után kezdődtek, de szerinte az életszemléletbeli különbség jelentett
 problémát. Melyik állítás igaz?
 - Továbbra is a saját állításomat tudom kifejteni. (Kifejti).
 
A bíró közbekérdez: - tehát ha jól értem, voltak korábban is konfliktusok,
 csak nem olyan sűrűek.

 - Ezek teljesen normális házastársi helyzetek.
 
- Miért állította, hogy nem szeretettem autóbusszal közlekedni?
 (A bíró széttárja a kezét: "ez a kérdés: miért állítja, hogy a vádlott nem
 szeretett autóbusszal közlekedni?".)
 
Hosszú válasz érkezik, a bíróság láthatóan bízik benne, hogy a régi házastársi viták nem itt folytatódnak.
 
A bíró közbe is szól: "nehéz itt a bíróságnak határt szabni, nagyon tág az
a keret, hogy mi tartozik az ügyhöz, mi nem. De higgye el, nem ez a
legnagyobb horderejű kérdés, hogy szeret-e buszozni. Van-e még kérdés, mert észrevételeket azután tehet, hogy mindenki kérdezett.
 
Nincs további kérdés, most a bíró kérdez a volt férjtől:
 
- Ön általában naplót vezet az életéről?

 
- Ezt a naplóvezetést a fejemmel végzem, kérdezhetnek bármilyen
 napról, megmondom, milyen nap volt és azt is, hogy mit csináltam akkor. (Christian H. tanúvallomásában nyüzsögtek a pontos naptári napok.) Kérdésre elmondja: 2012. december 13-e után mindenről feljegyzést is készített a későbbi kihallgatásokra felkészülve.) 

- Mondott-e olyat a feleségének, hogy neki nem kell elmenni a válóper
 tárgyalására (a nő ezt állítja).

 - Nem mondtam.
 
(A fürdőszobáról érkeznek részletkérdések, ahová Ludomira bezárta a volt férjét. Megvárjuk, mire lyukadnak ki a kulcs helyéről szóló
kérdéscsoporttal.)
 
- Gondolt arra, hogy a felesége kárt tesz a gyermekben?
 - Igen, ezrét is tartottam annyira fontosnak a kizárólagos felügyeleti
 jogot.
 
- És arra gondolt, hogy ezt a bírósági döntést azonnal végrehajtsák?
- Igen. December 13-án abban, hogy félhatkor a feleségem is ott van, míg én a fürdőszobában, nem láttam semmi veszélyeset, mert ő ilyenkor mindig aludt.
 
- Most is aludt?
 - Legalábbis azt a látszatot keltette.
 
-  A felesége tud úszni?
 - A fürdőkben bent szokott tartózkodni a vízben, de csak odáig
 merészkedik, amíg nem mély a víz.
 
- Amikor a bányatónál voltak, voltak ott mások is?

 - Igen. Ott is csak a part menték úszott egy kört.
 
- Tudta, tudták önök, hogy ez a tó milyen mély és hogyan mélyül?
-  Tudtuk, hogy ez egy bányató és óvatos lábérzékeléssel mértük
 fel, hogy milyen módon mélyül a víz.
 
- Tudott úszni a gyereke?
- Gyermekmódon tudott úszni, segédeszközzel.
 
- Segédeszköz nélkül nem tudott úszni?

- Anélkül soha nem próbálta ki. Az ekkora gyermekeknél az úszásoktatás segédeszközzel történik. Egy kézzel mindig tartani kellett.


Csütörtök

16.48

Christian H.-t kioktatták jogairól, ez a nyelvi nehézségek miatt kissé
sokáig tartott.

Majd elmondta: ˝A prágai pályaudvaron találkoztunk először 2004 március 24-én Lubomirával. Négy évig csak telefonon beszéltünk, majd közelebb kerültünk egymáshoz. Kéthetente, hetente, majd egyre gyakrabban találkoztunk. 2009-ben házasodtunk össze. A feleségem édesanyja nem volt jelen a lakodalomban. (Lubomira közbe
szeretne szólni, a bíró nem engedi.). A gyermek megszületéséig teljesen konfliktusmentes volt a házasságunk, azt kérte tőlem, hogy legalább egy hetet ne dolgozzak. Voltak napok, amikor szokatlanul viselkedett a volt feleségem, ezt a szülés utáni depressziónak tudtam be.˝

˝2009 október 3-án elutaztunk, Zilinától 44 kilométerre. Ő szemináriumban volt, én vigyáztam a gyerekre. Voltam egy üzletben, sokat vásároltam, ezért a feleségem mérges volt rám, egész este nem állt velem szóba. Azt mondta, nem tudatosan ment bele a katolikus esküvőbe, s ha valami nem tetszik neki, minden további nélkül elválik. Ez számomra nagyon nagy sokk volt, azt hittem csak egy vicc.˝

Fotó: Mészáros Mátyás
Fotó: Mészáros Mátyás

˝Október végére javult egy kicsit a helyzet, de 2009 november 19-én ismét azt kérte: váljunk el, és egy hétig nem állt velem szóba.
A következő mélypontot 2010 végére érte el a házasságunk, számomra az okok megmagyarázhatatlanok. Majd ez februárban, márciusban és májusban is megismétlődött. Elég volt az, hogy a vásárolt kolbász nem tetszett neki és nem állt szóba velem.˝ (A bíró most őt is kéri, hogy lehetőség szerint közelítsünk a vádbéli cselekményhez.)

Az apa elmondja: ˝a június sem volt jó, az augusztus sem, 2011-ben pedig még tovább romlott a helyzet. Benyújtottam a válást, de a feleségem állapotában bekövetkezett hirtelen pozitív változás miatt ezt hirtelen visszavontam. A második házassági évfordulón a dunakiliti wellness centrumban voltunk. Feszültségmentessé vált a helyzet. Aztán ismét elromlottak a dolgok. A háztartást rosszul vezette. Nem volt ellene kifogásom, hogy hercegnőm legyen, de az ellen igen, hogy éjszaka takarítsak és főzzek.˝

Elmeséli az apa, hogy 2012 nyarán romlott el mindennél jobban a helyzet, először a felesége azt nem engedte, hogy Benjamin találkozzon a nagyszüleivel, majd minden németországi rokon láthatását megtiltotta.

˝Nyáron, egy idő után nem vitte többé bölcsődébe. A gyámhatóság is azt
ajánlotta, hogy gyorsan váljak el. A feleségem sajnos egyetlen bírósági
időpontra nem jelent meg˝ - vallja többek között - ennél bővebb lére
eresztve - az apa, aki szerint Lubomira hangulata ingadozott.

Egyszer - állítja a volt férj - fürdetésnél azt mondta a gyereknek: nagy szerencsétlenség, hogy ő megszületett és jobb lett volna, ha meg sem születik.

˝December 10-én eldöntötték, hogy átmenetileg én kapom meg a gyermek felügyeletének kizárólagos jogát és a feleségem ezt - úgy tűnt, - minden különösebb tiltakozás nélkül elfogadta. Én vittem óvodába, én döntöttem el, mit eszik. Nem próbáltam meg tiltani őket egymástól. Előző este azt mondta neki: neked már nincsen anyád.˝

Végre december 13-ra tér át az apa.

˝Reggel ötkor (a nő szerint hatkor) kelt, ahogy a kisfiú is. Ő megette a
joghurtját, kinyitotta az adventi naptárját és kész volt. A feleségem nem
volt korán kelő, ezért nem láttam abban veszélyt, hogy a szobában hagyjam. Amikor háromnegyed hatkor el akartam hagyni a fürdőt, már be volt zárva. A kulcsot vagy egy esztendeje nem használtuk. Megpróbáltam a billenős ablakon kikiabálni. A pánikban nem vettem észre, hogy az ablak tovább nyitható, kilencven perc után vettem észre, de a kibújás, a kimászás is elég veszélyes volt. Rögtön az utcára pottyantam volna. Felfedeztem, hogy a lakásunk ablaka nyitva van. Bejelentettem a gyermekem eltűnését. Fél kilenckor ülhettem be végül rendőrségre, egy órát vártam, a szobában egy rendőr és egy tolmács hölgy volt. Aztán jött az a nyomozó, aki elmondta, mi történt - zárja vallomását.

Ezután kérdésekre is felelni fog a volt férj, de erre már pénteken kerül sor, a tárgyalást berekesztették.


15.10

Kissé körülményesnek ígérkezik Benjamin édesapjának a meghallgatása, hiszen Christian H. tolmácsa németről magyarra fordít, Ludomiráé pedig magyarról szlovákra.

Közben azonban Lubomira rosszul van, mintha ezt a volt férj belépése idézte volna elő. ˝A mai nap nagyon sok volt˝ - mondja tolmácsán keresztül.

A bíró szerint akár a tárgyalás berekesztésére is lehetőség van, ha muszáj, de ˝most nem rosszul van a vádlott, hanem sír, s az nem ugyanaz.˝ Tolmácsa szerint szédül és rázza őt a hideg, egész testében remeg. A bíró először úgy rendelkezik, hogy próbálják őt átkísérni egy negyedórára, de aztán az a döntés születik, hogy időt spórol a bíróság, ha az egészségügyi tiszthelyettes jön át a BV-ből, hogy megvizsgálja a folyamatosan görcsösen síró, 28 éves nőt.

Három órakor azt állítja, jobban van. Bent a tárgyaláson a bíró figyelmezteti: ha úgy érzi, rosszul van, nem tud koncentrálni, mondja meg. ˝Folytassuk most a tárgyalást vagy inkább holnap reggel, például?˝
 
Válasz: Igen, szeretném, ha folytatnánk, csak nagyon rosszul lettem, amikor a volt férjemet megláttam, minden emlék eszembe jutott.

Christian H. meghallgatása következik.


13.31

Szakértők következtek.
Az orvosszakértő a kisfiú boncolási jegyzőkönyvét ismerteti, mi ezt nem tesszük. Közlik, hogy a halál oka fulladás volt.

A bíró azt kérdezi: - a hideg víz - egy hároméves kisfiúnál - okozhatott-e kihűlést, lehetett-e a halál oka?

- Megmenthető lett volna?
- Egészen biztos, hogy a halál oka a fulladás volt. Ennyi idő alatt nem történt volna meg a kihűlés.

- Mennyi ideig élhetett, miközben 400 milliliter víz volt a gyomrában?
- Egy-két percig. Ha a hideg víz a légutakba kerül, nemcsak elzárja azokat, de összehúzódás is kialakul.

A pszichiáter is fenntartja véleményét:
A vádlott nem szenved és akkor sem szenvedett olyan kóros állapotban, amely korlátozta volna, hogy felismerje a cselekménye következményeit és ennek megfelelően cselekedjék. Személyiségzavarban szenved, de az nem éri el az elmebetegség súlyosságát.

- Lehet-e normalitásról beszélni, ha valaki begyalogol a vízbe azzal, akit élete értelmének tart? Mi laikusok vagyunk - kérdi a bíró.
- Nem találtunk nála semmi kóros állapotot, s az IMEI-ben sem találtak. Az másik dolog, hogy a közvélemény mit tekint normálisnak, ilyen értelemben az eset a szakértő szerint sem az. De az más kérdés, hogy van-e pszichiátriai problémája vagy nincsen.

A védő kérdez az elmeszakértőtől:

- Mint laikus kérdem: a szülés utáni depresszió meddig tart? - mert az apa azt mondta, a védencem depressziója innen eredeztethető.

A szakértő igen részletesen fejti ki a választ, amelynek lényege, hogy ennyi idő után ez már nem állt fenn.

Az ügyvéd azt kérdi: - Ugyanakkor az, hogy vizes pongyolában berohan a rendőrségre, előtte nekiindul a világnak, elköveti ezt a cselekményt, nem utal mégiscsak tudatzavarra?
- Nem tudok mást mondani: pszichiátriai kóros állapotot nem tudtunk megállapítani. Olyan nincs, hogy valakinél körülbelül tíz másodpercig tart egy kóros állapot. Ne feledjük, azt mondja, a cselekmény után rögtön visszament, tíz-húsz másodperccel később. Nagyon jól látta, hogy mit tett, ha ezt nem így értelmezné, akkor lehetne zavarról beszélni, de ő ezt a helyzetet jól értelmezte.


12.57.

Kis szünet után az ügyész kérdez H. Ludomirától. A válás részleteiről többek között. Majd rátérnek a tónál történtekre.

- Hová szökött volna?
- Egyszerűen vele akartam lenni, mert a férjem etette, öltöztette. Ezért akartam vele elmenni valahová.

- Azt mondta, ennél a bányatónál már voltak egyszer 2012-ben.
- Valamikor korábban biciklivel és fürödni voltunk ott. A férjemmel is.

- Mondhatjuk, hogy jól ismerte ezt a bányatavat? A mélységét?

- Azt az egy részét, azt, ahol a tragédia történt, azt igen. De most be volt fagyva, nem tudtam, milyen mély. A jégdarabok felsértették a bőrömet a térdem fölött, nem tudom, milyen mélyen mentem be a vízbe, meddig ért nekem a víz.

( Kérdésre felelve) csak én akartam öngyilkos lenni, semmi olyat nem mondtam, hogy a gyermekkel tenni akarok valamit.

- Akkor miért vitte be magával a gyermeket?
- Nem tudom.

- Meg tudja mutatni, hogy tartott őt?
(Megmutatja, közben sír.)
- A popsiját fogtam, ő nem karolt belém. Így tartottam, aztán elengedtem.
(Az ügyész faggatja erről.) - Talán kicsit előre hajoltam, nem tudom, aztán elengedtem.

- Jól értem, hogy végig jeges volt a víz?
- Nem emlékszem.

- Át kellett törni magát a vízen?
- Nem emlékszem. Lehet, hogy sok jégdarab volt ott és az sértette fel a lábamat.

- Mennyire érzékelte a tó mélyülését? Gyorsan haladt lefelé?
- Nem emlékszem, csak azt tudom, hogy amikor odaértünk, eszembe jutott, hogy öngyilkos leszek és rögtön beleléptem. Azt tudom csak, hogy beleugrottam.

- A víz hőfokát azért érzékelte?
- Nem gondoltam ilyesmire.

- A gyermek rögtön elmerült? Nem látta többet?
- Amikor elengedtem, a lábammal próbáltam lépést tenni, de nekem nem sikerült. Nem láttam többet, aztán mentem az autóhoz. Nem tudtam, mit csináljak, még egyszer visszamentem a tóhoz, nem tudtam, hogyan tudnék öngyilkos lenni. Mert nekem nem sikerült. Akkor tudatosult bennem, mit tettem. Még egyszer visszamentem, de nem láttam. Meg akartam őt menteni.

- Hogy akart meghalni?
- Úgy akartam, hogy belefojtom magam.

A bíró kérdez:

- Mondott-e olyat a gyermekének, hogy nem lesz mamád?
- Igen, mert meg akartam halni.

- Miért nem fordult orvoshoz, ha tudta magáról, hogy depressziós?
- A lelki problémáimat magamba fojtottam.

- Miért zárta rá a férjére a fürdőszobaajtót?
- Tudtam, hogy Benjamin édesapja gondozásába került, a napokban csak ő volt a gyerekkel. El akartam szökni.

- Tehát azért zárta be, hogy el tudjon szökni a gyerekkel?
- Igen.

- Ha öngyilkos akart lenni, miért őt engedte el?
- Nem tudom, csak arra emlékszem, hogy a vízben vagyunk, vele, és őt engedem el előbb.

- Ha öngyilkos akart lenni, miért kellett ahhoz a gyerek?
- Én nem akartam öngyilkos lenni, el akartam szökni.

- De amikor már ott volt, akkor miért tette meg?
- Nem tudom megmondani.

- Ön jól úszik?
- Kicsit tudok úszni.

- Akkor hogy akarta megmenteni?
- Azt gondoltam, meglátom és kiemelem.

- Azt mondta: ˝én már nem tudtam lépni.˝ Ezt hogyan kell érteni? Mit jelent? Nem mert vagy nem tudott?
- Nem sikerült.

- Miért nem sikerült, csak tovább kellett volna lépni.
- Nem ment.

- De hogy kell ezt érteni, ˝nem tudtam tovább lépni?˝ Félt tőle?
- Én nem féltem attól, hogy meghalok. Meg akartam halni. Nem tudtam, hogyan kell ezt az öngyilkosságot elkövetni. Én akkor is azt akartam. Ott álltam a vízben. Nem tudtam lépni. Öngyilkos akartam lenni.

- Többszöri kérdésre ugyanazt a választ adja. Mit gondolt, mi lesz a gyerekkel, ha elengedi, ő vele mi lesz?
- Együtt leszünk öngyilkosok.

- És mit gondolt, mi lesz, ha őt leejti a vízbe?
- Azt gondoltam, magamat is megölöm.

- Eszébe jutott, hogyha ő lemerül, akkor ő ott meg fog halni?
- Semmire nem gondoltam, kiszálltam a kocsiból és azonnal berohantam a tóba.

- Nem ez volt a kérdés. Amikor lemerült, mit gondolt, mi lesz vele?
- Mindketten öngyilkosok leszünk.

- Nem válaszol a kérdésre. Még egyszer: nem gondolta, hogy ő hogy fogja ezt túlélni?
(nincs válasz.)

Az ügyész kérdi:

- Ön hol azt mondja, hogy ön akart meghalni, hol azt, hogy együtt lettek volna öngyilkosok. Melyik az igaz?

- Hétfőn még csak magamat akartam megölni. Amikor a tónál voltunk, jutott csak eszembe, hogy a kisfiúval együtt halok meg.



Videó: Oxygen


11.50.

Lubomira H. vallomása több mint kétórásra nyúlt, a teljesség igénye nélkül idézünk belőle.

Elmondta: főiskolai tanulmányokat folytatott, környezetmérnöknek tanult.
˝Nagyon szerettük egymást a férjemmel. A hétvégén látogatott, rózsát hozott nekem, ajándékkal lepett meg. Amikor tudomást szereztem a terhességről és elmondtam neki, nagyon boldog volt. El akart venni feleségül, boldogok voltunk. Megtartottuk az eljegyzést, nagyon szerettük egymást és vártuk a kis jövevényt˝ - mondja.

Fotó: Mészáros Mátyás
Fotó: Mészáros Mátyás

Később sok mindenen veszekedtek, amikre részletesen is kitér az anya.

˝Nézeteltérések voltak a gyermeknevelést, a jövőt illetően. Én nem akartam e miatt válni, a gyermekről példásan gondoskodtam, ezt a családom is bizonyítja. Mindenek felett örültem neki és nagyon boldog voltam, hogy van egy gyermekem.

(Zokog)

˝A volt férjemmel nem értettük meg egymást, azt állította, hogy depressziós vagyok és a depresszió tette tönkre a házasságunkat. Ő is szerencsétlennek érezte magát. Sok volt a veszekedés, - de nem hangosan - és a gyermeket ettől függetlenül jól neveltük, megpróbáltunk kompromisszumra jutni. Jobb lett volna az elején szétválni és nem szenvedni ilyen sokáig. Úgy gondoltam, hogy a házasság ki fog tartani és boldogok leszünk. A családom példája lebegett előttem. Egyikünknek sem volt más kapcsolata.˝

˝A válóperben összetörtem a bírósági döntéstől, de tudomásul vettem. Az mondta, hogy ő gondoskodik a gyermekről, nyugodt volt és boldog. Azt mondta, hogy ő egy jó apa és én egy rossz anya vagyok.
Nagyon bántott, hogy a gyermek felett teljes joggal ő rendelkezik.

Nagyon szomorú voltam, hogy ő kapta meg a felügyeleti jogot. Arról nem mondtam semmit, hogy bármit is akarok a gyermekkel, ez eszembe sem jutott hétfőn.˝

(A bíró közbeszólt, hogy közelítsünk a cselekmény napjához, ha lehet. Ezt követően többször figyelmeztette, de ez hatástalan volt.).

˝Ha édesapja öltöztette a gyereket, sokszor megszorította, nem akart felöltözködni. Ő nem tudott vele olyan kedvesen bánni. Én mindig viccesen csináltam, megcsikiztem, ha ellenállt. A férjem szigorúbb volt, én viszont elkényeztettem, azt szerettem volna, hogy ha a pszichológus megállapítja, hogy az én nevelési módszerem jobb. Mind a ketten nagyon keményfejűek vagyunk a volt férjemmel.

December 13-án éjjel csak bóbiskoltam, hat órakor keltem. Reggel fél hétkor ment be a volt férjem a fürdőszobába, el akartam szökni, végül is a tónál kötöttünk ki, ahol ez a tragédia történt. Néhány perccel hét után mentem be a kapitányságra és ott bejelentést tettem. Nem tudom, mi történt velem azon a napon. Megtettem.˝

(Itt elzokogta magát.)

Fotó: Mészáros Mátyás
Fotó: Mészáros Mátyás

˝Azt szeretném, ha az időt vissza lehetne forgatni és Benjamin élne. Meg akartam szabadulni minden problémától. Megoldást keresni ezekre. Nem gondolkoztam logikusan, stressz alatt voltam.

Nem tudom, miért tettem. Bezártam a fürdőszobába a volt férjemet és Benjaminnal elmentem. Nem gondolkoztam normálisan, azt gondoltam, hogy felhívom a szüleimet megkérdezem, odaköltözhetünk-e. Végül pánikroham tört rám, fogtam a gyermeket, beültünk az autóba. Csak pongyola volt rajtam, a gyermeket sem öltöztettem fel. Nagyon rossz lelki állapotban voltam. December 10-e óta nem sokat beszélgettünk a volt férjemmel, veszekedtünk, hogy mit adjunk rá, mit adjunk neki enni. December 12-én például a gázszámla miatt... azért is sokszor veszekedtünk. A gyermek sokszor betegeskedett az ősszel, hideg volt a keze, nem akart játszani, de a volt férjem 16-18 fokra állította a hőfokot. Azt mondta, ez az ő háza és ő dönt a melegről. Spórolni kell a gázzal és az egészségesebb is.˝

(Újra elkezdte mesélni a válóper részleteit.
A bíró megkérdezte: nem cserélte-e össze a papírokat. Felhívta a vádlott figyelmet, hogy a tárgyalás a vádirat tartalmáról szól a per.)

˝Azt nem mondtam, - amit ő állít - hogy a gyermek már nem éri meg a karácsonyt. Szerettem volna megbeszélni vele, hogy osszuk be a gyermekfelügyeletet, de ő azt mondta, a kizárólagos jogot akar, mert ő jó apa, én rossz anya vagyok. Ekkortól valóban csak ő fürdette, csak ő öltöztette, ő vitte az óvodába, s ő is hozta el onnan. Mondta: majd megjönnek a hivatalos iratok. Nagyon sírtam aznap, ezt már nem bírtam és erősen foglalkoztatott az öngyilkosság gondolata.˝

˝Én írtam neki Budapestről, azt kértem, bocsásson meg nekem. Meg akartam oldani a problémáinkat. Mert a gyerekemet nem szánt szándékkal öltem meg.(Zokog), rettenetesen sajnálom, hogy ez történt.˝

(Itt meglepő módon a tolmács is zokog.)

˝A gyerekemet mindennél jobban szerettem. Az életemnek már tovább nincs értelme. Azt írtam a férjemnek, nagyon bánt, hogy már nem tudok a gyermekemmel lenni, de valószínűleg nagyon haragudott rám. A családomtól tudom, hogy nem akar többet látni. Mindezek ellenére én szeretem, mert sok mindenen keresztül mentünk és nagyon fáj, ami történt. Saját magamnak sem tudom megbocsátani, amit tettem, szeretném, és nagyon boldog lennék, ha valamilyen módon kibékülnénk.˝

(Fél percig szólni sem tud a sírástól.)

˝Rettenetesen sajnálom, ami történt, ha visszapörgethetném az idő kerekét, minden másképp történne. Talán hibáztam, hogy nem kerestem fel egy pszichológust, talán akkor ez a tragédia nem történik meg. A problémákról nem beszéltem a szüleimnek és a barátaimnak. Most már senki nem adja nekem vissza, és már nem ölelhetem magamhoz, ezzel a ténnyel nem tudok megbirkózni. Mindig rá gondolok. (Folyamatosan sír). Sokszor álmodom vele éjszakánként. Azon a bizonyos napon nem tudtak normálisan gondolkodni és lelki nyomás alatt voltam. A házasságom miatt már az esemény előtti hónapban is szenvedtem.

Az egyetlen boldogságforrás számomra Benjamin volt. Nagyon hiányzik, és néha még mindig azt gondolom, hogy ez csak egy rossz álom. Teljesen összeomlottam lelkileg. Először azt gondoltam, valahova elszököm. Beültem az autóba, cél nélkül autóztam. Nem tudtam racionálisan gondolkodni. Egyszercsak a tónál találtam magam. Először azt gondoltam, hogy öngyilkos leszek. Megfogtam a gyereket, bevittem a vízbe magammal és ő megfulladt (alig bírja kimondani a szavakat a zokogástól). - Bementem a vízbe. Nekem nem sikerült megfulladni. A gyermek elmerült. Nem láttam már. Az autóhoz mentem, de visszafordultam. Meg akartam menteni. Akkor döbbentem rá a helyzet valóságára. Már nem láttam őt a vízben.

˝Teljesen összeomlottam lelkileg, nem tudtam, mihez kezdjek, beültem a kocsiba és a rendőrségre mentem.
A börtönben az egyetlen támaszom a családom volt. Levelet írnak, látogatnak, imádkoznak értem. Az édesanyám most nem jött el, azt mondta, lelkileg nem bírná ki, de szentmisét rendelt Benjamin részére. Neki pszichológushoz kellett fordulni a tragédia után. Nagymamaként nagyon közel állt a gyermekhez, nagyon szerette. Velem vannak, mindenben támogatnak engem, sokat segít, hogy gondolnak rám..˝

˝A gyermeket két és fél éves koráig szoptattam. Nagyon erős kapcsolat volt köztünk. Benjamin három éves kora körül kezdett önállósodni, ha mással ment sétálni, sírt előtte, sokszor a karomon aludt el. Fürdettem, este meséltem neki, teljes mértékben neki szenteltem magamat. Sokszor jártunk játszótérre. Egy éves korától kezdve Mosonmagyaróváron is játszóházba jártunk, a győri fürdőbe, a lipótiba is. Nagyon szerette. Hajdúszoboszlóra, fagyizni, biciklizni is mentünk.

Az elválasztás, a szobatisztaság ideje miatt is veszekedtünk a volt férjemmel. Végül nekem sikerült nem sokkal az óvoda előtt rászoktatni a szobatisztaságra. Többféle tanfolyamon is jártunk, babaúszásra, vonattal Bécsbe utaztunk. Nagyon szerette a vonatot. Jártunk a Praterbe, a vadasparkba. Mondókákat tanítottam neki, jelbeszédet is, ami nagyon tetszett neki, nagyon ügyes gyerek volt és nagyon sok örömet szerzett nekem. Mindig azt akartam, hogy szép gyermekkora legyen.˝

˝Az én álomgyermekem volt, akire mindig vágytam, mindenek felett szerettem őt. Amikor eszem, az jut eszembe, hogy ettünk együtt. Amikor alszom, azt látom magam előtt, hogy aludtunk együtt.

Az orvos szerint több gyógyszert már nem szedhetek. Nem tudok magyarul. Már szinte elfelejtettem beszélni az intézetben. Havonta egyszer tudok beszélgetni. Szeretném, ha később Szlovákiába helyeznének át.˝

Olvasóink írták

26 hozzászólás
12
  • 26. kisember1 2013. július 13. 19:58
    „25. !Az állatok aljas önérdekből sosem fordulnak kicsinyeik ellen. Szégyenlem, hogy anyának nevezik az ilyeneket! Simán gyilkosok!”
  • 25. Dwatson 2013. július 13. 12:05
    „Közben olvasom a másik cikket,ahol a <moderálva> fojtotta az "anya" a gyerekét. Hát kérdem én:kellenek közénk ilyen emberek,rosszabbak mint az állatok,mert azok nem tesznek ilyet?”
  • 24. Dwatson 2013. július 13. 11:58
    „Minden ilyen aljas gyermekgyilkosság után az eszembe jut,hogy azok is egy aljasok,akik az ilyenek halálbüntetését eltörölték,az ilyen kegyetlen gyermekgyilkosok életét védik! 10 év siralomház után humánus kivégzés,ahogy Amerikában teszik,pedig még a vízbe fojtást is megérdemelné!”
  • 23. laca123 2013. július 13. 07:22
    „béreljünk fel valakit aki a börtönben kicsinálja.na?”
  • 22. Svaby 2013. július 12. 14:36
    „Döbbentes amit itt olvasok. Ez a nö nem anya, ö egy szörny!!!
    A lehetö legnagyobb büntetést kell rá kiszabni!!! Örülhet, hogy nincs már halálbüntetés!
    Erösen gyanítom, hogy ö egy valamilyen szekta tagja.
    A siránkozását, szinészkedését meg nem szabad tudomásul venni, mert hazudik szünet nélkül!!!!”
  • 21. Madarász 2013. július 12. 12:15
    „Nehogy sajnáljuk már! Erre nincs mentség. Ahhoz velejéig romlott perszónának kell lenni egy nőnek, hogy a saját gyermekét megölje csak azért, hogy bosszút álljon a férjén.”
  • 20. kisember1 2013. július 12. 12:15
    „...soha nem bántottam őt...csak megfojtottam szörnyű kínok között a jeges tóban....ez igen! Elég ha az ember egyszer elveszti a kapcsolatot a valósággal...! Nem ítélkeznék, de számomra érthetetlen mégis, hogy az odavezető úton vagy ott, vagy mikor beléptek a jeges vízbe, akkor sehol nem kapcsolt vissza az agya a valósághoz, egy másodpercre sem kattant be az anyai ösztön. Engem az első férjem úgy megvert pici gyerekünk mellett, hogy kis híja volt, hogy ne éljük túl. Évekig lelki terrorban tartott és végül fegyverrel hadonászott. Az első perctől szerveztem a menekülésünk, nem volt segítségünk. az első erőszakossága után már soha többé nem hittem, hogy minden rendbe jön....soha nem jutott eszembe, hogy a kettőnk között fennálló testi-lelki konfliktus végett ártsak a lányomnak. Évekig váltunk, számos büntetőperünk volt, folyamatosan azt próbálta igazolni, hogy nem tudom eltartani a gyermekünket...végül tehetetlenségébe még autóval is elütött minket, mikor már régen külön válva éltünk! Nem szabad áttolni a felelősséget az apára. Az apát kérdőre lehet vonni, ha kicsit is terrorban tartotta az anyát, vagy bántotta a gyermekét. És megfelelő mértékben el is kell ítélni, hogy mindenáron tuszkoljuk bölcsibe gyereket (holott otthon volt az anya) vagy féltékenységéért vagy,mert meg megszorította a kezét (ha így volt). DE A GYILKOSSÁGÉRT AZ FELEL, AKI ELKÖVETTE!”
  • 19. atenyek 2013. július 12. 10:10
    „Végre nem egy pontatlan és semmitmondó cikk!
    Köszönöm Laczó Balázs Úrnak, hogy egy kicsit visszahozta azt amiről az újságírás szól. Ezzel a korrekt tárgyalótermes párbeszéddel évtizedeket mentünk vissza oda, ahol még értéket közvetített a sajtó, ahol az olvasóknak elhozták a távolit, amiért akkor még meg is vették az újságot. Ezt az írást, pontosabban annak tartalmát semmilyen TV-s híradás, vagy más média nem tudja így visszaadni.
    Köszönöm”
  • 18. Tündenéne 2013. július 12. 07:55
    „14. regdonymarti 2013.07.11. 19:49

    Bizony. És erre nincs mentség. Semmilyen.”
  • 17. BLA 2013. július 11. 22:23
    „Ez egy jolelku, de beteg es bolond no! Mar reg egy klinikan lett volna a helye. Senki ahelyett hogy segitette volna, csak eltussoltak, vagy nem vettek tudomast a bajarol. Igen, a ferfi biztos lekezelo volt, mert anyanak ilyet hogy rossz anya nem mondok meg akkor sem, ha igaz! Ez megvaltoztat egy emberben, egy noben mindent. Ok mas felepitesuek mint a ferfiak fizikailag es lelkileg is. Itt nem ez a no az egyeduli hibas!! Az egesz tarsadalom, a szulok, a ferj, es nem utolso sorban ez a szerencsetlen idiota noszemely. A kicsinek mar jo. Sajnalom, nem lehet vissza hozni, de atgondolva meg lehet elozni egy kovetkezo esetet. Ennek a nonek az elet lesz a buntetese!
    Sok ilyen van ami megdobbent az elmult idoben, cask nem beszelnek ennyit rola. Hol volt mikor az egesz csalad egy opellel a vonat ala ment? Kiesik a vonatbol, minden nap emberek a vonat ala lepnek arra fele. Ez erdekes. A gyokerek sokkal melyebben vannak.”
  • 16. Legs 2013. július 11. 22:07
    „Szép jó éjszakát mindenkinek.Azoknak is akik éjfél után kapcsolódnak be a beszélgetésbe.Vallszeg családjukért vállalják a három,vagy több műszakot.Majd holnap elolvasom a hozzászólásokat.”
  • 15. Legs 2013. július 11. 20:31
    „Ilyen nincs!Azért ember az ember,hogy érje bármi is,újra,és újra felálljon.Olyan nincs,hogy megölöm magam,olyan meg pláne,hogy megölöm a gyerekem.Az ilyen nem ember.Tapasztalatból beszélek.

    Prohászka Ottokár

    Kő az úton

    Gondolod, kerül életed útjába
    Egyetlen gátló kő is hiába?
    Lehet otromba, lehet kicsike,
    Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

    De nem azért, hogy visszatartson téged,
    S lohassza kedved, merészséged.
    Jóságos kéz utadba azért tette,
    Hogy te megállj mellette.

    Nézd meg a követ, aztán kezdj el
    Beszélgetni róla Isteneddel.
    Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
    Küld azzal az akadállyal neked.

    S ha lelked Istennel találkozott,
    Utadban minden kő áldást hozott.”
  • 14. regdonymarti 2013. július 11. 19:49
    „Bizony nem az ügyben szereplő nőre gondolok. Mert ahogy írtam , én hasonló helyzetben voltam , de soha még csak nem is gondoltam ilyesmire. Gyerekgyilkos , és ezen nincs mit szépíteni!”
  • 13. Tündenéne 2013. július 11. 18:41
    „7. regdonymarti 2013.07.11. 15:01

    De nem az ügyben szereplő nőre gondolsz ugye? Mert AZ (és nem "ő") aztán minden, csak nem anya. Még jó, hogy nem kezdjük el sajnálni. Azért álljon meg a menet. Az ilyen eset nem összekeverendő azokkal, amikről te beszélsz.”
  • 12. 1120 2013. július 11. 18:26
    „"Ha nem lehet az enyém a gyerek, akkor ne legyen a tiéd se!" - tipikus esete. Tényleges életfogytiglant neki! A börtönben majd lesz bőven idő a zokogásra...
    Csak nem meghatódni, T. Bíróság!”
  • 11. szekelyse50 2013. július 11. 16:56
    „Volt itt kérem minden csak épp az ész hiányzott.”
  • 10. Nick2010 2013. július 11. 16:45
    „Ő már megkapta élete büntetését. Azt, hogy élnie kell. Remélem soha többet nem tud tükörbe nézni. És itt most nem kell azzal jönni, hogy mert a férfi milyen volt vele. Velem bármelyik férfi akárhogy is viselkedne sem lennék képes megölni a saját vérem...”
  • 9. regdonymarti 2013. július 11. 16:16
    „Olvasd el figyelmesen , mielőtt köpködsz!!!!!!!!!!!!!!!”
  • 8. myastheniagravis 2013. július 11. 16:04
    „Azért nem kellene vértanút faragni belőle.Akkor hol vannak azok a férfiak akiket a nők tettek tönkre?Azokról nem beszélsz? Pedig Ők még rosszabbul járnak mint a nők. Mennek a hajléktalnszállóra vagy az utcára mert az exük kisemmizte Őket!!Miről is beszélsz? Érdekes módon a férfiak nem igen gyilkolásszák a gyerekeket.”
  • 7. regdonymarti 2013. július 11. 15:01
    „Nincs helye itt magán vádaskodásnak. Igen is abban van a tragédia magja , ahogy elbánt a férj a nővel. Nem egy hibás van. Én tudom , mert mindezen átmentem 5 éven keresztül. Viszont én ilyet soha nem tettem volna sem velük, sem pedig magammal. A szomorú tény viszont az , hogy a NŐ az ANYA , rettenetesen ki van szolgáltatva. Két ügyvéd és egy csomó pénz kell ahhoz , hogy az ex el ne söpörjön a föld színéről, vagy , hogy porig ne alázzon. Még így is ki van semmizve a nő. Ez a világ politikája. Aki nem elég erős a világhoz , az elhullik!”
26 hozzászólás
12
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rúgják a bőrt! Romák találkozója a mosonmagyaróvári focipályán - fotók

Országos roma kispályás labdarúgó tornát rendeztek a hétvégén Mosonmagyaróváron. Tovább olvasom