Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Gyász, köszönet

A véres sortűz napjára és az 1956-os forradalom vérengzéseinek áldozataira emlékeztek szombaton a Lajta partján. A város lakói máig szívükben hordozzák e fájó és kegyetlen emléket.
Sokan ott voltak
A forradalom kitörésének negyvenhatodik évfordulóján szoborcsoportok és márványtáblák előtt emlékeztek a mosonmagyaróváriak a terror napjára.

Rendkívűli forradalom
A megemlékezések sora délelőtt az egyetemnél kezdődött. Itt dr. Kuroli Géza, az ’56-os vérengzések során megsebesült professzor emlékezett. Véleménye szerint az ország vezetőinek hatalomféltése vezetett a véres eseményekhez. A professzor szerint, ha élni akarunk, nem szabad csak a múlttal foglalkoznunk, a jövőbe kell tekintenünk. A délelőtt során a polgármesteri hivatalban is tartottak megemlékezést a forradalom tiszteletére.

Máig őrrizzük lelkünkben
A délutáni események a magyaróvári temetőben folytatódtak, ahol a hősi kápolnánál lévő emléktábla előtt beszédet mondott dr. Borbély József történész. Kiemelte: az emberek szabadságvágya, s öntudatra ébredése indította el a forradalmat 1848-ban és 1956-ban is.
Eme ünnep időben közel áll a halottak napjához, amikor a családtagokra sokat gondolunk. A történész szerint az egykori áldozatok is családtagok voltak, akik szép álmokat dédelgettek. Dr. Borbély József elmondta: még él a remény, hogy e romló korunkban az ifjúság továbbörökíti e napok emlékezetét. A Gyásztéren – a többi párttal ellentétben már délután – koszorút helyezett el Csurka István és a MIÉP képviselői, valamint Ekrem Kemál György és hívei.

Emberhez méltó életre vágytak A kora esti, hagyományos gyalogos felvonulás résztvevőit már emlékezni összegyűlt emberek várták a Gyásztéren. Az egykori határőrlaktanya előtt a Piarista Általános Iskola, Kátai Zoltán és a Kühne Rt. Fúvószenekara segített ünnepibbé tenni az emlékezést. Kovács K. Zoltán közíró, a város szülötte beszédében azokra az áldozatokra is emlékezett, akiknek a nevét nem találjuk egyetlen sírfeliraton sem. A Szabad Európa Rádió egykori magyar tudósítója elmondta: 1956. október 26-án hősökké és áldozatokká lettek a forradalom résztvevői, még ha aznap reggel nem is úgy indultak el otthonról.

A szabadság első jelére
Vágytak a szabad, békés emberhez méltó életre. A szabadság első jele a fővárosból érkezett, s a hatalom gyötrő jelképeit akarták eltávolítani. Személyes sorsában megemlítette, hogy a rádió hangján a szabadságharcba vetett hit erősítésével éltette a reményt.

Az emlékezés pillanatai
Egy hamis hírre – miszerint a mosonmagyaróvári kórház már nem bírja ellátni a sebesülteket – hazaindult, ám a szovjet megszállás miatt nem tudta átlépni a magyar határt. Bár nyugatról meg indultak a segélyakciók, a legjobban várt hatékony katonai és diplomáciai segítség elmaradt. Sajnos a nyugati hatalmak nem mérték fel reálisan a történelmi helyzetet, mert a nemzetközi nyomás és a diplomácia útja valószínűleg elegendőnek bizonyult volna a forradalom győzelméhez. Igaz, a város híre bejárta az egész világot, képek, tudósítások jelentek meg az eseményekről.

Csodálat és elismerés
A csodálat és az elismerés e bátor tett okán kiemelte a magyarság nevét a közép-európai nemzetek sorából, s nemzetközi megbecsülésre tett szert. Kovács K. Zoltán kiemelte: ez egy tiszta és igazságos forradalom volt, nem jellemezte semmiféle szélsőség. Vigasztalást kell nyújtson az a tudat, hogy nem volt hiábavaló a szabadságharc. A közíró szerint e napon ne csak gyászoljunk, hanem kö szönjük is meg elődeinknek a szabadságunkat. Ezután Farkas István piarista atya mondott ökumenikus imát. Ebben hangsúlyozta: abban él a legnagyobb szeretet, aki feláldozza magát másokért. Az ünnepség befejeztével a pártok, civil szervezetek és a helyi iskolák helyezték el koszorúikat az emlékszobor lábánál.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Öt útlevél, három személyi

Az okmányirodák működésének hiányosságát feltételezi az az eset, amit a közelmúltban derítettek fel… Tovább olvasom