Kisalföld logö

2018. 05. 27. vasárnap - Hella 16°C | 26°C Még több cikk.

Fesztivál az elfogadásért

Mosonmagyaróvár - Negyedik alkalommal szervezik meg csütörtökön délelőtt 9 órától az elfogadás napját a Flesch Károly Kulturális Központban „Fesztivál érted és értem. Érted?" címmel.
A rendezvényen díjazzák a rajz- és fotópályázat legjobbjait. Lesznek egészségügyi szűrések, fejlesztőjátékok, könyvek vására és játszóház. Ki lehet próbálni a vaklabirintust, a kerekes székes akadálypályát is. Bemutatkoznak a helyi és környéki érdekvédelmi szervezetek.
A Beszélgetőkör témája az olimpia, a paralimpia. A meghívottak közt szerepel Szekeres Pál olimpiai aranyat nyert kerekes székes vívó, Nagy György, Sastin Mariann, Izsák Éva, Moldvai Anikó és dr. Ramocsa Gábor. Közben 10 órától „Esélyegyenlőség Magyarországon" címmel dr. Varga Szabolcs látássérült jogász tart előadást, majd vakvezető- és terápiáskutya-bemutató is lesz.

A rendezvényen a Reménység Autista és Autisztikus Sérültekért Alapítvány is bemutatkozik. A felvétel júniusban a nyárköszöntőn készült.
A rendezvényen a Reménység Autista és Autisztikus Sérültekért Alapítvány is bemutatkozik. A felvétel júniusban a nyárköszöntőn készült.


Délután 2 órától „Az autizmus" címmel előadás-sorozat indul. A színházteremben délután 2 órától Queneau „Stílusgyakorlatok" című darabját a soproni Berzsenyi–Eötvös Színtársulat előadásában mutatják be. Műsort adnak az Éltes-iskola tanulói és a Naposház fiataljai, játszik a Kossuth-gimnázium Blue Star Bandje, a budapesti Ergo Sum jelszínház. Este 6 órától „Mindannyian mások vagyunk" címmel a „Baráti Kör a Művészetért" Alapítvány műsora látható. A nap zárásaként Takács András zenél, énekel Cseh Dóra.

Olvasóink írták

  • 8. Tóth Vivi 2008. október 04. 23:40
    „Személy szerint igen örülök a rendezvény sikerének! Volt szerencsém jelen lenni a színtársulattal, s magam is tapasztaltam a sok-sok ember érdeklődését: ez az egyik lépcsőfok, egy igen fontos lépcsőfok az elfogadás felé!
    Magam a vakügyben vagyok - sajnos, vagy nem sajnos - járatos. Nem azt mondom, hogy az én véleményem a tuti, de sajnos vannak tapasztalataim. Az esélyegyenlőség nem 1 és nem is két emberen múlik: mindenkitől függ, hogy hogy épül, vagy épp nem épül. Nemcsak az érintettektől, nemcsak a lelkes emberektől, hanem mindenkitől, hisz az elfogadás mindenkinek szól. Ha kis lépésekben is, de lehet építeni. A rombolás már kicsit túl sok, mert az nem éppen építő munka, hogy a legforgalmasabb kereszteződésekből iktatják ki a hangoslámpákat, mondván (a pesti forgalom mellett) csak ez zavarja a környék lakóit; vagy beszélhetünk-e elfogadásról, amikor a jogszabályra fittyet hányva szórják ki a vakvezetőkutyákat és gazdájukat a legalapvetőbb intézményekből, épületekből?
    Nos, ilyen esetekben pl. én egyáltalán nem érzem magam kiváltságosnak. Akkor sem, mikor egy útvonalat hetekig kell gyakorolnom, számolva az elkeveredésekkel, s ennek következményénél sem vagyok büszke, mikor a sok (előre nem jelzett) útfelújítások következtében valahol egy temetőben kötök ki. Bocsánat, ha panasz-íze van a soraimnak, csak belőlem is a pillanatnyi keserű mosoly tört föl: "Tényleg, milyen klassz, hogy Pesten ingyen utazhatok!"... valahogy ilyenkor nem ez jut eszembe.
    És mikor a mindennapok világában sátrat ver egy ilyen fesztivál, örül a szívem, mert ezek építik a hidakat fogyatékos és nem fogyatékos emberek között, nem az, hogy "ezt kéne", "azt kéne"!
    Bár mondhatnám, hogy csak egy picit "kéne" a másik szemével szemlélni a világot. Csak egy picit. Milyen csekélység, és milyen eredményeket szülhet!”
  • 7. Blaze 2008. szeptember 26. 13:35
    „Megdöbbenve olvastam Sadasda hozzászólását. Mivel fiam mozgássérült, ezért naponta szembesülök azokkal a "kiváltságokkal" és "előnyökkel", amik megilletik Őt és egész családomat. Pl nem tudunk elmenni kirándulni, nem tudunk elmenni vásárolni, nem tudunk bemenni a postára, a Polgármesteri Hivatalba, az iskolába, nem tudunk felszállni a buszra, nem tudunk ketten elmenni sehová, mert egy 11 éves gyermeket és a járókeretet nem tudom egyszerre felemelni és bevinni valahová. Megoldás van, mert mindent megold az ember, ha rá van kényszerülve, de ezzel nem hátráltatok senkit. Max egyedül megyek intézni az ügyeket, bevásárolni, meg a többi olyan dolgot, amit egy család közösen szokott csinálni a saját lakókörnyezetében. Hiszen az megszokott, hogy egy apa kézenfogja gyermekét és elétál vele valahová. Viszont ezt én nem tudom megtenni, mert pl nincs járda, ha van, akkor az útkereszteződésben hiányzik kb 2 méter, amin már lehetetlen áttolni a járókeretet. Vagy éppen a lépcsőn sem lehet így felmenni, de ezek csak nyugodtan szúrják csak a kedves fórumozó szemét. Talán olyan nagyon irigyli azt a rampát egy középületnél, azt a másfél méter széles lehajtót a járda szélén? Vagy az ingyenes parkolóhely szúrja a szemét a belvárosban? Igen, a belvárosban, ahol más százakat fizet egy-két órás parkolásért, a mozgássérült meg ingyen "lébecolhat". Csak azt felejti el a kedves fórumozó, hogy amíg egy egészséges ember gond nélkül elgyalogol egy távoli parkolóból a belvárosba, addíg járókerettel száz méter is fél óra. Lehet irigykedni. Milyen jó a mozgássérültnek, mert a nagyárúházak megkülönböztetett parkolói közel vannak a bejárathoz, ráadásul olyan szélesek, hogy ott két autó is elfér. Ki is használják egyesek a lehetőséget. A mozgássérült meg nem tud kiszálni, mert ugye neki szüksége van egy picit több helyre, ugyanis nem csak az autónak kell beférni a parkolóba, hanem kell egy kis hely a kerekesszéknek, vagy a járókeretnek. Gratulálok a hozzászólásához kedves Sadasda, gratulálok. Csak abban téved még, hogy a sérült emberek nem kiváltságokat akarnak maguknak, hanem lehetőséget arra, hogy ne otthon kelljen gubbasztani egész nap, ne másoktól függjenek, ha valamire szükségük van, hanem el tudják önállóan is intézni. Sok hasonló ember fejében kell még rendet tenni, hogy ez megvalósuljon. Egy dologban viszont egyetértünk. A sérült emberek is ugyan olyan emberek, mint az egészségesek, csak valamiben korlátozva vannak. Bizonyos szempontok szerint ez mindenkire igaz, csak a sérülteken jobban látszik. Van, akinek a mozgás szabadságából nem jutott, de ahogy látom, van olyan is szép számmal, akinél az értelem szárnyalása ütközik gátakba.”
  • 6. sadasda 2008. szeptember 26. 08:14
    „én szerintem többet segitek ugy is a rászorulókon mint egy átlag ember,mert vannak akiket sajnálok. irnák még pár gondolatot de hát nekem sem jó az a köpködnek rám.”
  • 5. Cser Katalin 2008. szeptember 25. 21:41
    „Kedves sadsadas! Őszintén megmondom, megdöbbentem az írásán, a véleményén. Más lenne a hozzáállása, ha önnek kellene kerekesszékben ülnie, közlekednie - egy nem akadálymentesített városban.
    Szerencsére vannak jóindulatú, segítőkész emberek, akik nem úgy gondolkodnak, mint ön. Az említett fesztivál, ami PÉNTEKEN reggel 9-kor kezdődik, a mai ifjúságnak - és felnőtteknek is mutathat példát arra, hogy kezelje a segítségre szorulókat. Ha lesz ideje, kukkantson be a Flesch Károly Kulturális Központba! Tisztelettel a rendezvényt 4. éve szervező Cser Katalin”
  • 4. re: sadsaas 2008. szeptember 25. 20:46
    „Csak azt kívánom neked, kedves, hogy egy egész hétre kerülj olyan kiszolgáltatott helyzetbe mint ők! Nem tudnak a járdán menni, mert a kerekesszékkel nem tudnak felugratni a szegélyen. Mert olyan iggen naggyon odafigyelő emberek csinálták, akiknek gőzük nincs arról, hogy egy akár 3-4 cm-es járdaszélre már csak úgy tudni felugratni a "kis járgánnyal" hogy azt kockáztatja, hogy kiesik belőle.
    és baromira nincs sajnos kinyalva a seggük, hiába látod úgy. Ráadásul minden esetben meg kell valakit kérniük ha valamit el szeretnének intézni. Csak egy példa: a postára nem tudnak bemenni, mert hiába van ott a korlátlift, azt beüzemelni elég nehézkes... szuperül van tehát akadálymentesítve... Vagy ha bemegy szerencsétlen a boltba - mondjuk vegyük a rossmannt az pont ott van a posta mellett, mert mondjuk a "bácsika" akar magának venni egy csomag cukrot. Nem jut el a cukrospolcig, mert az akciós tusfürdők és egyéb sz@rok forgalmi akadályként a sorok közötti folyosó közepére van téve, majd azt veszi észre, hogy a biztonságiőr ott liheg a sarkában, hátha a mozgássérült épp lopni akarna... Az eszébe sem jut, hogy esetleg megkérdezné, hogy segíthet-e.... de még sorolhatnám.
    Hidd el, ez nem túlzás amit írok, mert egy ilyen kinyalt seggű, szerinted magának mindent megengedő mozgássérült ember az apám.
    Persze vannak kivételek, akik készségesek, és segítenek. de sajnos nem ez az átlag.”
  • 3. sadsadas 2008. szeptember 25. 17:30
    „bocsánatot kérek ha valakit most megbántok de ezek a mozgássérültek már annyira el vannak szemtelenedve hogy az valami eszméletlen. Minden nap közlekedek a városban és fenomenális amit művelnek csak azért mert ök "másabbak" és "nincsenek elfogadva".magyarul olyan fényesre van nyalva a seggük hogy már mindent elvárnak pedig ugyan olyan emberek mint mi csak kicsit korlátozva vannak. Pl megyek autóval az úton de állandóan van egy bácsika akibe mindig belebotlok és nem ám az ut szélén gurulna a kis járgányával, nem, az út közepén halad a forgalmat feltartva. Látom hogy simán tudna a járdán is menni de nem, elég lenne ha az út szélén közlekedne de azt sem lehet, csak a közepén, ha meg rászólsz akkor mit képzelsz magadról hogy a mozgáéssérültet cseszteted. ja meg szarik mindenre kimegy az autók elé, ha márt ott közlekedik nem ártana egy kis kressz ismeret a saját érdekében. Mégegyszer elnézést kérek akit megbántottam és biztos vannak kivételek de a java az már mindent megtehet mert ö mozgássérült, csodálom hogy a törvény még vonatkozik rájuk is, vagy már az sem?”
  • 2. egy szervező 2008. szeptember 25. 16:01
    „FIGYELEM!

    A program 2008.09.26-án PÉNTEKEN 9 órakor kezdődik a FLESCH
    KÁROLY MŰV.KP.-BAN.”
  • 1. L.K. 2008. szeptember 25. 14:37
    „lehet,hogy én tudom rosszul de az ELFOGADÁS NAPJA holnap azaz 26.-án pénteken lessz a művháznál”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Életveszélyes körbejárni a műemlék templomot

Lébény - „Omlásveszély – Tilos az átjárás!" – ez a tábla figyelmezteti néhány… Tovább olvasom