Kisalföld logö

2017. 08. 22. kedd - Menyhért, Mirjam 12°C | 23°C Még több cikk.

Fél évszázad az egységig

Az egyesítés gondolata már a XIX. század végén kezdett formát ölteni, de csak 1939. június 28-án mondták ki rá az áment.
A városegyesítés századfordulós eszméjét már a Monarchia felső közigazgatási akarata is támogatta. Később két fő szempont emelte a közfigyelem látókörébe. Az első jele az államilag sugallt „magyar végvár" eszmerendszer, a német lakosságtömb megbontásának központi óhaja volt. Ennek helyi megnyilvánulása a „magyar vallás" (református) templomának az új városközpontba helyezése.

A másik érvet már a valós történelmi kényszer diktálta. Ez az 1930-as évek közepére szükségszerűséggé vált. Az utolsó békeévek gazdasági fellendülése következtében oly mértékben került közel egymáshoz a két városrész, hogy elengedhetetlen lett a források központosítása.

Szerkezeti Változás csak a ’30-as évektől



Ám városrészeink terjeszkedése még az 1920-as években sem mutatott egy majdani egybeépülés irányába. A mosoni gyárak kelet felé, az óváriak pedig – a velük együtt kialakuló lakónegyedekkel együtt – nyugati-délnyugati irányba terjeszkedtek. A településszerkezet változása, a földrajzi közeledés csak a ’30-as évek közepétől figyelhető meg a Fő utcai–Szent István király úti magánépítkezésekkel, a Bakó utcától kezdődően Moson felé épült villasorral.

Az előzményeket 1886 táján kell keresni, amikor is a 27. törvénycikk lehetővé tette az összeépült községeknek „a közigazgatás érdekei által követelt" egyesítését. Így az 1889. évi országos Helységnévtár már a Moson-Magyar-Óvár alakot használta.

Az „álomnak is merész"



gondolatot annak ellenére abszurdnak tartották mindkét városban, hogy a közös villamostelep kialakításával a két település szoros együttműködésének kívánalma kézzelfogható közelségbe került. Addigra Óvárnak egyre több gondot okozott a mosoni kezekben lévő tömegközlekedés (omnibusz) is.

Pezsgő, eleven vízi város lett Mosonmagyaróvár. Fotó: Kisalföld-archívum
Pezsgő, eleven vízi város lett Mosonmagyaróvár. Fotó: Kisalföld-archívum


Mosonnak fenntartásai voltak



Valójában Moson volt az, amelyik (amint később kiderült, joggal) fenntartásokkal élt a városegyesítés gondolatával szemben. Igaz, hogy poros volt a főutcája is, de saját önálló épületükben működött közigazgatásuk, és ami nagy súllyal esett latba, itt nem kellett fizetni a pótadót. Más típusú volt a lakosságnak az a része, aki „számított" valamit: az óvári nadrágosokkal, a főleg tanárokból álló értelmiséggel és a hivatali emberekkel szemben itt a jómódú parasztgazda volt öntudatos polgár, és még a gyáros (Kühne) is amolyan „Wieselburger Kinder" volt.

Az egyesülés-egyesítés aztán mégis bekövetkezett. Moson területe akkor 10.224, míg Magyaróváré 6735 katasztrális holdat tett ki, lakosságuk 6500, illetve 9 ezer felett volt. Amíg Magyaróvár járási székhelyként több közintézménnyel, kórházzal rendelkezett és valóságos iskolaváros volt, addig Moson (az egykori királyi vármegye első székhelye) rendre kimaradt az ilyen irányú fejlesztésekből. Nem kapta meg az annyira áhított polgári fiúiskolát (ez Hegyeshalomba ment) és más közintézményt sem.

„Nemzeti szempontból kívánatos" volt



Mégis, minden korábbi ellenkezés ellenére 1938 tavaszára annyira közel kerültek az álláspontok, hogy helyben is kimondatott: „nemzeti szempontból kívánatos, hogy az ország nyugati kapujában egy anyagilag erős, politikailag megbízható és kulturális tekintetben mintaváros legyen".

Magyaróvár több engedményt tett a közintézmények Mosonba helyezése érdekében és megtervezték az új városközpontot is. A megállapodásokból azonban szinte semmi nem valósult meg, mert – többek között – jött a második világháborút megelőző hadigazdaság és aztán a háború.
Az alapító atyák az adott körülmények között is keményen dolgozhattak, hiszen öt évvel később a város első embere büszkén nyilatkozta: „…Mosonmagyaróvár az ország 91 városa közül a hat legrendezettebb háztartású... között van."

A Belügyminisztérium rendelkezett az egyesített város nevéről.
A Belügyminisztérium rendelkezett az egyesített város nevéről.

A városegyesítés két kulcsfigurája, dr. Sattler János óvári polgármester és Koppy Pál mosoni városbíró volt. A Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter által elrendelt(!) egyesülés szerint a város hivatalos elnevezése: Moson-Magyaróvár 1940. januártól lett Mosonmagyaróvár megyei város. Mivel a miniszter nem járult hozzá az új, közös címerhez, az addigi óvárit tették meg az új város szimbólumává. Első emberré dr. Sattlert választották meg. A korabeli híradás 1939. június 28-át történelmi napnak, új korszakot jelentő ünnepnapnak minősítette, amikor a virilisekből és választottakból álló 30 tagú új közgyűlés „méltóságosan és emelkedetten" kimondta a két testvérváros egyesülését.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Miért szeretem?

Noha életútjuk eltérő, mégis mindhárman Mosonmagyaróvár közéletének közismert szereplői. Az… Tovább olvasom