Kisalföld logö

2016. 09. 26. hétfő - Jusztina 13°C | 20°C

Fehér lapokkal a határon át

Szlovákia–Magyarország - Közel kétszázezer felvidéki magyar szerepel azon a listán, mely a második világháború utáni lakosságcsere során kitelepítésre kijelöltek nevét tartalmazza. Végül a listán szereplők fele hagyta el szülőföldjét: Mosonszolnokra ötszázhuszonegyen kerültek.

„A Magyar Országos Levéltárban a lakosságcseréről folytatott kutatásaim során rátaláltam annak a közel kétszázezer magyarnak a névjegyzékére, akiket Csehszlovákia a második világháború utáni lakosságcsere keretében szándékozott Magyarországra telepíteni. Az 1946. február 27-én aláírt lakosságcsere-egyezmény arra hatalmazta fel Csehszlovákiát, hogy annyi szlovákiai magyart telepítsen Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre. Ezenfelül jogot szerzett arra is, hogy egyoldalúan áttelepítse a szlovák népbíróságok által háborús bűnösnek minősített magyarokat. A csehszlovák kormány az áttelepítésre kijelöltek nevét tartalmazó jegyzéket 1946. augusztus 26-án adta át a magyar kormánynak. Erre az eddig ismeretlen és feltáratlan névjegyzékre sikerült rátalálnom" – mondta Popély Árpád szlovákiai magyar történész, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa.

Mezei István és felesége a Felvidékről érkezett Mosonszolnokra.


Nem keresték a névsort

Popély szerint ismert tény, hogy a névjegyzékek átadása megtörtént, ezt majdnem valamennyi, a témával foglalkozó monográfia említi, de sem magyar, sem szlovák kutatók nem foglalkoztak a konkrét névsorral. Ez arra enged következtetni, hogy eddig sem magyar, sem szlovák levéltárakban nem sikerült rábukkanni az anyagra. „Feltételezem, hogy elsősorban a pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltárban, ahol a magyarok kitelepítését irányító Szlovák Telepítési Hivatal anyaga található, azonban ez az anyag feldolgozatlan, s a mai napig sem kutatható. Magyarországon viszont a lakosságcserét irányító Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság levéltári fondjai viszonylag jól feldolgozottak." A lakosságcsere 1947 áprilisától 1948 decemberéig tartott, s ebben az időszakban Csehszlovákiából megközelítőleg 90 ezer magyart telepítettek át Magyarországra, ahonnan 72 ezer szlovák települt át Csehszlovákiába. „Az eredeti elképzelések szerint jóval nagyobb méreteket öltött volna a magyar lakosság kitelepítése, mint ahogyan megvalósult. A magyarországi szlovák jelentkezők száma 95 ezer volt, tehát elvileg Csehszlovákia a paritásos csere keretében 95 ezer magyart telepíthetett volna Magyarországra. A csere keretében kijelölt magyarok száma mégis meghaladta a 95 ezret: körülbelül tíz százalékkal többen, 105 ezren voltak. Tény, Csehszlovákia azzal számolt – és a hivatalos propaganda is azt hirdette –, hogy körülbelül 400–500 ezer a magyarországi szlovákok száma. A csehszlovák toborzóbizottság azt feltételezte, több százezer magyarországi szlovák jelentkező lesz. Ehhez képest nyilvánvalóan csalódást jelentett, hogy csak 95 ezren voltak.

Csecsemők mint bűnösök

Csehszlovákia jogot formált arra, hogy egyoldalúan kitelepíthesse mindazokat, akiket a szlovák népbíróságok háborús bűnösnek nyilvánítottak. Az 1947. december végéig működő népbíróságok megközelítőleg ötezer magyart ítéltek el, általában mondvacsinált indokok alapján: például azon a címen, hogy 1938-ban részt vettek a községükbe bevonuló magyar honvédek fogadásán vagy magyar pártok, szervezetek tagjai voltak. A háborús bűnösként áttelepítendők listájára mégis már 1946 augusztusában 23 ezer személyt vettek fel, ami családtagokkal együtt 75 ezer embert jelentett. Nagy részüknél hiányzott az elmarasztaló bírósági ítélet. Egész falvakat vettek fel a háborús bűnösök listájára, ami nyilvánvaló képtelenség. Az idős emberektől kezdve egészen a csecsemőkig gyakorlatilag teljes községek kitelepítését tervezték. Egyértelmű, hogy nem a valós háborús bűnösök áttelepítése volt a cél, hanem a Csehszlovákiából kitelepíthető magyarok számának a növelése.
Ha térképre „vetítjük" a névjegyzékeket, arra a következtetésre jutunk, hogy a Szlovák Telepítési Hivatal elsősorban a kisalföldi régió magyarságát igyekezett Magyarországra telepíteni, hiszen a listákon szereplők nagy része a Pozsonytól Ipolyságig terjedő területről származik. A Pozsony és Nagykapos közti etnikai sáv a kisalföldi régióban a leginkább homogén, ezért elsősorban az ott élők kitelepítését tartották fontosnak. Azonban a kisalföldi régión belül is számos eltérés mutatható ki, a csehszlovák hatóságok elsősorban a Felső-Csallóköz, Mátyusföld, a Komárom és Párkány közti terület, valamint a Garam mente magyar lakosságától igyekeztek megszabadulni. Úgy látszik, kevésbé tartották veszélyesnek az Ipolyságtól keletre húzódó magyar etnikai sávot. Mindez a paritásos csere alapján kitelepítendőkre érvényes. Hogyha ezekhez hozzáadjuk az úgynevezett háborús bűnösök névjegyzékeit is, kiderül, hogy kitelepítésük a lakosságcsere globálisabbá tételét szolgálta. Például Csilizköz hét települése gyakorlatilag teljesen elkerülte volna a paritásos cserét, de csaknem összes lakója felkerült a háborús bűnösök listájára" – mondta Popély. A somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet tervei közt szerepel a listák feldolgozása és internetes adatbázisban való hozzáférhetővé, kutathatóvá tétele. (Az interjú az Új Szó szlovákiai magyar napilap 2008. február 9-i számában megjelent írás rövidített változata.)

A teljes névsor: A mosonszolnoki tárlaton az összes Felvidékről kitelepítettről megemlékeznek.



Hét család, tizenegy vagon

Mosonszolnokon a második világháború után a német ajkú őslakosokat német területre telepítették, helyükre érkeztek a felvidéki magyarok. Köztük volt Mezei István is, aki Búcs községből érkezett a faluba. „1947-ben már osztották a fehér lapokat, 1948 októberében kezdtünk rakodni. Huszonhat kataszter földünk maradt ott, de szerencsére minden ingóságunkat áthozhattuk. Nagyapámat, miután becsukta a kaput, úgy vezették a kocsihoz, annyira sírt.

Tizenegy vagonnal jöttünk, összesen hét család holmija a teljes szerelvényt elfoglalta. Amikor Mosonszolnokra értünk, kiderült, hogy a németek még abban a házban laknak, ahová költöznünk kellene. Megijedtek, azt hitték, elvesszük a holmijaikat: mondtuk azonban, hogy nekünk semmijük sem kell. A felvidékiek itt is összetartóak maradtak, feleségem is kitelepített: a szülők azt mondták, felvidéki házból válasszunk élettársat, hátha egyszer majd hazamehetünk. Már a hatvanas évektől a könyvtárakat bújtam, s kutattam a kitelepítések történetét. A hetvenes évektől aztán egyszer-egyszer meglátogathattuk szülőfalunkat. A kapcsolat –  hála az önkormányzatnak – mostanra nagyon szoros lett Búccsal is. Évről évre találkozókat, sportrendezvényeket szerveznek, még a volt osztálytársaimmal is találkozom" – mondta.

A Mosonszolnoki Ifjúságért Hagyományőrző Egyesület a helyi plébániahivatalban tavaly novemberben egy nagyszabású tárlaton mutatta be a településre érkezett felvidéki kitelepítettek tárgyi és írásos emlékeit „Felvidéki örökségünk 1946–1948" címmel. Kocsis Angéla, a kiállítás egyik szervezője (akinek a nagyapját Feketenyékről telepítették Mosonszolnokra) elmondta: májusig minden hónap páratlan szombatján délután három és hat óra között tekinthető meg a gyűjtemény. A páratlan összeállításban a kitelepítéskor kapott fehér lapok, a korabeli berendezések, használati tárgyak, képek, relikviák, dokumentumok láthatók, s emellett az összes – ötszázhuszonegy – Felvidékről a faluba érkező kitelepített neve olvasható az egyik helyiség falán.
Ide telepítették: Mezei István és felesége a Felvidékről érkezett Mosonszolnokra.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Változik a gyógyszertári ügyelet

Mosonmagyaróvár - Ezentúl új rendszerben látják el az ügyeletet a mosonmagyaróvári gyógyszertárak. A… Tovább olvasom