Kisalföld logö

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -3°C | 3°C

Farönkbe kapaszkodva menekültek meg a kenusok

Szigetköz - Bedőlt fák, felkészületlen túrázók – ezek a leggyakoribb okai a szigetközi vízi baleseteknek. A napokban tűzoltók mentettek ki egy ágakba kapaszkodó egri nőt és utastársát, kenujuk ugyanis felborult, elsüllyedt és összetört egy sebesebb szakaszon a Mosoni-Dunán.

– Tavaly jóval több vízi baleset volt, idén nyáron kevesebb. Ez köszönhető az alacsonyabb vízszintnek a Mosoni-Dunán, valamint annak,  hogy a vízügyi igazgatóság munkatársai karbantartást végeznek, kiszedik a bedőlt fákat, hordalékokat. A legtöbben ugyanis ezért esnek a  vízbe – tudta meg a Kisalföld Szirtl Györgytől, a rajkai Aranykárász kemping vezetőjétől, vízitúra-szervezőtől. –  A másik gond, amire próbáljuk felhívni a figyelmet, hogy gyakorlás nélkül ne induljanak útnak a turisták.

Legalább egy napot a csendesebb szakaszon tréningezzenek.
Egy bedőlt fa okozott veszélyes perceket a Mosoni-Dunán nemrégiben az egri Antalné Varga Máriának s győri kenustársának, B. Gábornak.

A kenuspár hajóját egy erős sodrású szakaszon felborította egy ág, s a kiérkező tűzoltóknak köszönhetik megmenekülésüket.

Tapasztalt útitárssal

– Augusztus hosszú hétvégéjén kenutúrára indultunk baráti társasággal a Mosoni-Dunán – kezdte Antalné Varga Mária. – Csodálatos természeti környezetben indultunk útnak Rajkáról: életem első ilyen jellegű kalandjára tapasztalt útitárssal, Gáborral szálltunk hajóba. Néhol szűkült a folyómeder és a sodrás gyorsabb lett, ekkor jobban figyeltünk a kormányzásra. Az út kétharmadát már megtettük: a helyiek azt mondták, már nincs messze Halászi, utunk végcélja. Az egyik szűkebb medernél azonban a kiálló száraz faágak felborították a kenut. Mindenünk kiborult és a sodrás vitte a fejre állt hajót – velünk együtt. Úgy éreztem, soha nem tudunk megállni. Igazán akkor ijedtem meg, mikor a kenu süllyedni is kezdett. A többiek már mind elmentek mellettünk, senki nem tudott megállni és visszafordulni sem lehetett a nagy sodrás miatt.

Már csak ketten maradtunk: a csónak a folyómederbe orral befúródott. Ilyet eddig csak filmekben láttam, harcoltunk a sodrás ellen és megpróbáltunk egy farönkbe kapaszkodni

Antalné Varga Mária
– A farönk azonban sajnos nem a partról lógott be, pedig elhatároztam, hogy négykézláb mászok ki rajta: ám sajnos csak hordalék volt. A következő pillanatban recsegni-ropogni kezdett és már sodorta is a víz tovább, alig tudtam leugrani róla. Ekkor már nagyon féltem. „Ha engem itt elkap a sodrás, soha többé nem tudok megállni" – gondoltam.


Kétségbeesve kért segítséget

– Két kenu elhaladt mellettünk és kétségbeesve kértem őket, ha van telefonjuk, hívjanak segítséget. Egyértelmű volt, hogy ők nem tudnak segíteni, hiszen tele vannak és csak beborítanám őket a vízbe. Láttam a szemükben a rémületet, ahogyan rám néztek, csak abban bíztam, tudnak rólunk és valaki küld segítséget. A víz már nagyon hideg volt, s nem tudtam megítélni, mióta vagyunk benne, csak görcsösen próbáltam kapaszkodni a kiálló száraz fába. Csapatunk tagjai sem tudtak visszajönni értünk, árral szemben nehéz evezni, így nagyon elveszettnek éreztem magam. Hirtelen a sűrű dzsungelszerű partszakaszon megjelent egy férfi a térdig érő iszapban és teljes nyugalommal, ugyanakkor határozottan közölte velem, mit kell tennem, hogy kijuthassak. Féltem, de határozottsága azt jelentette számomra, tudja, hogy mit csinál. Akkor még nem tudtam, hogy egy éppen szabadnapos tűzoltó, Szeitz Zoltán és családja sietett segítségünkre, aki még kollégáit, a mosonmagyaróvári tűzoltókat is riasztotta mentésünkre. Köszönetünket szeretnénk kifejezni nekik a gyorsaságukért és külön köszönjük Szeitz Zoltánnak a vízi mentést. Számára nemcsak munka a mentés, hanem a hivatása is: neki köszönhetem, hogy a történtek ellenére feledhetetlen élmény maradt életem első kenutúrája – életmentéssel fűszerezve – mondta Antalné Varga Mária.

A feketeerdei Szeitz Zoltán épp egy csoportos vízi túrán vett részt. „Már messziről látszott, hogy a hölgy kenuját forgatta a víz: a partról közelítettem meg a bajbajutottakat. Mondtam nekik, hogy ne keveredjenek be az uszadék közé: szerencsére mindkettőjükön volt mentőmellény. Beúsztak középre s a sodrással leereszkedtek, ahol beszálltak kenuinkba. A folyó itteni erejéről csak annyit: a víznyomás kettéroppantotta a hajójukat" – mondta.

Két hasonló esethez vonultak

Sallai Péter mosonmagyaróvári tűzoltóparancsnok elmondta: idén két hasonló esethez is vonulniuk kellett. „Július elején Feketeerdőnél egy vízi túrás csapatban két kislány sodródott be egy fa alá, a hajójuk elsüllyedt – őket kellett kimentenünk. Augusztusban a mosoni zsilipnél egy szlovák csoport egyik tagját a helyi gátőr, Hollósi László segítségével mentettük ki, őt újra kellett éleszteni. Halálos vízi túrás baleset eddig idén itt nem történt, ám ez főleg a szerencsének köszönhető" – mondta.

A mosonmagyaróvári tűzoltóság pályázati úton, képviselői keretből és vállalkozók segítségével nemrégiben egy másfél millió forint értékű nyolcszemélyes csónakot és egy szintén másfél millió forintba kerülő 40 lóerős csónakmotort szerzett be. A vízüggyel közösen nyolc olyan helyet találtak a Rajka és Mecsér közötti szakaszon, ahol le tudják tenni hajójukat, ha gyors mentésre van szükség. 


Cséfalvay Attila

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rokontalálkozó százhúsz résztvevővel

Mosonmagyaróvár - Különleges esemény helyszíne volt a minap Mosonmagyar- óvár határában egy magánbirtok. A Tánczos család összejövetelén százhúsz ember találkozott, akik közül néhányan bár rokonok, még sosem látták egymást. Tovább olvasom