Kisalföld logö

2018. 02. 19. hétfő - Zsuzsanna -5°C | 3°C Még több cikk.

Emlékhely '56 tiszteletére

Mécs Imre szabad demokrata országgyűlési képviselő, a Liberális Hét rendezvényen 1956-ról beszélt.

Mécs Imre
Mécs Imre szabad demokrata országgyűlési képviselő, egykori ’56-os halálraítélt a Liberális Hét rendezvény keretében Mosonmagyaróváron beszélt 1956 szellemiségéről. A Kisalföld kérdésére elsőként azt fogalmazta meg, szerinte mi az a legfontosabb vonás, amit a forradalom évfordulóján mindenképpen föl kellene mutatni 1956-ból.
– 1956 lényege a társadalom egészének együttgondolkodása, megtalált bizalma, sőt, szeretete volt. Hihetetlen, hogy a gyűlölködés és gyanakvás akkori közegében mindez megszülethetett.

– 1956 a legnagyobb példa arra, hogy fontos kérdésekben a társadalom igenis magára tud találni és össze tud fogni, minden egyéni különbözősége ellenére is.

A szabadság, a függetlenség, a személy tisztelete, az eszmék szabad megnyilvánulása olyan értékek, amelyek minden áldozatot megérnek. Ilyesmi egy nemzet életében csak 50–100 évente fordulhat elő. Azóta is ezt kergetik azok, akiket ez akkor megfogott. Többmilliónyian voltunk ilyenek – jelentette ki Mécs Imre.

– A másik alapvetés, hogy ’56 jelenléte az utókor tudatában sohasem volt erős. A kádári elfojtások, elhallgatások vezettek oda, hogy csak 1989-ben a Nagy-temetés idején éledt fel az emberekben a sok elfojtott emlék.
– Akkor mi az oka annak, hogy ’56 utóéletéhez az is hozzátartozik, hogy a résztvevők azóta is marakodnak ezen az örökségen? Ön ellen is indult ilyen lejárató támadás.

– Ez azért is van, mert nem élt igazán a társadalomban 1956. Másrészt pedig a többpártrendszerrel a pártok, különösen a jobboldaliak, visszavetítve igényeiket kezdték eltorzítani, a maguk szája íze szerint formálni a forradalmat, s ezt ’56 nem viselte el. Sőt, 1989 után sikk lett ’56-osnak lenni. Hazajött sok emigráns is, akik elszakadva az itteni élettől, kezdték magukat vezérkedve előretolni, hamis képet rajzolva ezzel a forradalomról. Akkor ugyanis senki sem volt vezér, csak sok Kossuth, Petőfi meg Irinyi volt, sok százan, ezren. Ezt az osztozkodást a fiatalok megrökönyödve szemlélik, s megszületett az a kifordított szólás is, hogy „a forradalom gyermekei falják fel a forradalmat". De csak egy szűk réteg az, amelyik zajong, meg fütyül a temetőkben. Az ’56-os többség nem hangoskodik. Nagyon fontos lenne a kutatásnak is megmutatnia, hogy a csendes ’56-osok voltak akkor is többségben.

Az egyik leghírhedtebb sortűz helyszíne

– Mosonmagyaróvár lapunk kezdeményezésére ’56-os emlékhelyet szeretne létrehozni az egykori sortűz helyszínén, a volt ÁVO-s laktanyából. Ön hogyan vélekedik erről?

– Éppen az előbbiek miatt támogatok minden olyan elképzelést, amely történeti, helytörténeti eszközökkel, a személyes élményekre alapozva mutatja be 1956-ot. Itt, Mosonmagyaróváron is, ahol az egyik leghírhedtebb sortűz dördült el: fiatalok, anyák, gyerekek, egyetemisták, munkások soraiba lőttek bele, valószínűleg felsőbb parancsra, a hiszterizált zöld ÁVO-sok. Itt különösen fontos létrehozni egy olyan emlékhelyet, ahol a látogatók: diákok, bel- és külföldi turisták világos képet kaphatnak arról, mi volt itt, s ezen keresztül arról is: mi zajlott akkor Magyarországon.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A folyón át a szlovák oldalra

A Szigetközben régóta foglalkoztatja az önkormányzatokat egy vízi kishatárátkelő létesítése: szlovák oldalra ugyanis Rajka után csak Vámosszabadinál lehet átjutni. A történelem (és a Duna) által egykoron szétválasztott családok így csak nagyobb kerülővel juthatnak át szeretteikhez. Lipót Bőssel szeretne „kompos átkötést", Doborgaz Dunakiliti felé kacsingat. Tovább olvasom