Kisalföld logö

2017. 02. 20. hétfő - Aladár, Álmos 0°C | 9°C Még több cikk.

Embercsempészet: virágzó üzletág

Az embercsempészet virágzó üzletág a Szigetköz határszéli településein. A szlovák oldalra jóval könnyebb átvinni az albán, afgán és afrikai menekülőket, mint az Ausztriától elválasztó határsávon keresztül.

Fotóillusztráció: Fogságban: Az embercsempészek ügyfelei közül sokan kerülnek a győri közösségi szállásra.
Rajka, e határszéli település csupán néhány kilométerre fekszik a szlovák határtól. Errefelé szóbeszéd tárgya, hogy a helyiek közül ki foglalkozik embercsempészettel. Azt azonban nem lehet pontosan tudni, hogy mennyire kiépített ez a hálózat: annyi biztos, hogy időnként cserélődnek ezek az emberek. Néhányuk egy-két évre rács mögé kerül, s helyükre újak jönnek. Az elítéltek általában addigra már felépítették tízmilliós házukat, s a garázsban áll vadonatúj sportkocsijuk. Nagy pénzt lehet így keresni, ám a kockázat sem kicsi.

Két névtelenséget kérő, s némi helyismerettel rendelkező útikalauzommal nekivágtunk, hogy végigjárjuk a határsértők és az embercsempészek útvonalát, s kiderítsük, nehéz-e a „szlovák határt megsérteni".
Rajkára beérve egészen a község szívéig autóztunk, majd a legnagyobb élelmiszerboltot elhagyva egy kis tó partjára érünk. Ez az út vezet ki a tölgyerdőig, amely időnként afgán és albán határsértőket rejt.
A tölgyerdőbe érve egyik útikalauzom jelez: karvastagságú kivágott fák törzsének csonkjait látjuk szinte mindenütt. Lopnak – hallom. – Ezt nem szakember vágta ki, hiszen szinte térdmagasságig érnek a csonkok – mondják. A jeges úton lassan megyünk. Nemsokára egy bekötőutat látunk. – Itt mennek be az erdő alá – mondják a férfiak. Mi azonban nem hajtunk be. Megállunk, s megkerüljük ezt a részt. Egészen a töltéshez vivő zsilipig megyünk. Itt útikalauzom mesélni kezd.

Még osztrák zászlót is kitettek

– A töltésen időnként bizony látok különböző nációhoz tartozó embereket. A múltkor horgászás közben egy négert láttam a töltés tetején lődörögni. Idősebb lehetett, mivel már őszes haja volt. Először azt hittem, bukósisak van a fején, sötétített plexivel. Valószínűleg ez a férfi is az embercsempészek áldozata lett. Hallomásból tudom, hogy a legtöbben a közösségi szállásról szöknek meg. Pénzük van – nem értem, honnan –, így könnyen találnak olyan embert, aki vállalkozik arra, hogy átviszi őket a határon. Bezsúfolják őket egy kisbuszba, s irány a határszél. Csakhogy sokszor kihasználják azt, hogy az afgánok, albánok és afrikaiak nem rendelkeznek helyismerettel. Még a határ előtt kirakják őket, s azt mondják, hogy már a túloldalon vannak. A pénzt elteszik, s elmennek. A szerencsétlenek meg itt kódorognak a töltésen addig, amíg el nem fogják, s vissza nem viszik őket a szállásra. Olyant is hallottam, hogy Dunaszigeten a denkpáli hallépcső után kitették az osztrák zászlót a csempészek. Odavezették áldozataikat, aztán magukra hagyták őket. Ezt jó néhányszor eljátszották később is – meséli a férfi.

Konzervdobozok a híd alatt

Időközben gyalog folytatjuk utunkat. Közeledünk a határszélt jelző táblához. Terepjáró nyomait látjuk, természetesen a határőrök jártak erre. Egy régi épület alapjai mellett megyünk el. Mint megtudom, ez egy határállomás épülete volt, ahol a szlovák oldalon dolgozók járhattak át naponta. Szemben vele egy híd, ahol üres flakonok és konzervdobozok árulkodnak arról: húsz méterre a határtól ezen építmény aljában húzódnak meg egy utolsó pihenésre a menekülők. Időközben megtaláljuk az erdő alól kivezető csapást. Ezeken az alkalmi utakon időnként fára akasztott rongyok segítenek az eligazodásban. Néhány méterre a határtól jönnek ki a csempészek és a határsértők az erdő fáinak takarásából. Azt sejtem, hogy Szlovákia is csak tranzitállomás: átmennek Rajkánál, hogy aztán néhány kilométerrel arrébb Ausztriába szökjenek. Bizony én nem értem: miért jó kétszer kockáztatni?

Megéri kockáztatni

– Egyszerű a válasz. Azt hallottam – persze bizonyítani nem tudom –, hogy a szlovák oldalon könnyebb a „jattolás". Így sokaknak megéri kockáztatni – mondja útikalauzom.
Megérkezünk az államhatárhoz. Száz méterrel arrébb őrbódé, ám nyugodtan készíthetek felvételeket a piros-fehér-zöld színű tábláról. Sőt, felmegyünk a töltés tetejére is, ahol a tábla mellett két sorompó is véd. A töltés túloldalán a tározórészt borító erdő egy részét néhány méteres sávon kivágták. Itt sem kellene megerőltetnie magát az embernek, ha át akarna kelni a szlovák oldalra. Igaz, „nivás" keréknyomok azért látszanak a hóban, ám fényes délelőtt velünk a kutya sem törődik. Mint útitársam megjegyzi: ezt a részt időnként csak a sasok őrzik.

Legtöbbjüket elkapják

– A legtöbb embercsempészt persze előbb-utóbb elkapják. Itt főleg helyi határőrök teljesítenek szolgálatot, s ők már ismerik a dörgést. A legtöbbször már a Rajkára vezető utakon megállítják az autósokat, s így próbálják kiszűrni a csempészeket – tudtuk meg.
S igaza van kalauzunknak. Utunk végeztével hazafelé, a libatározótónál találkozunk a határőrautóval.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Négyszáz csomag talált gazdára

Mosonmagyaróvár önkormányzata a hagyományoknak megfelelően idén is készített ajándékcsomagokat… Tovább olvasom